Vissza a régi technikát! - Pars Krisztián újult erővel világbajnokságra készül

Halasztani kellett a találkozónkat, mert a Dobó SE olimpiai bajnok, kétszeres vb-ezüst-érmes, kétszeres Európa-bajnok kalapácsvetőjét, Pars Krisztiánt egy megfázásos betegség verte le a lábáról, egy hétig nem is tudott kimenni a pályára. De hétfőn már újra ott volt a vártán.

- Most már újra tudok edzeni - mondta az egy hónap híján 35 éves klasszis. - A múlt hétfőn betegedtem meg, akkor esett le a hó. A dobóedzésen átvizesedett a lábam, és délután már kapart a torkom. A nagyobb terhelés után egy kicsit legyengülhetett az immunrendszerem. Karácsony után kezdtem el úgy edzeni, hogy a többiekhez is csatlakoztam, csináltam a termi edzéseket is. Ami a dobásokat illeti, az elmúlt időszakban leginkább a technikai részén dolgoztunk edzőmmel, Németh Zsolttal, azon, hogy a műtét után elromlott mozgást kijavítsuk.

Egyelőre nehéz, rövid nyelű kalapáccsal, nagykabátban , de alakul Pars Krisztián dobótechnikája
Fotó: Szendi Péter

A 2012-es londoni olimpia bajnoka számára nagyon jól indult a tavalyi év, a februári téli ob-n már 77,38 méternél járt. Aztán jött az áprilisi lovaglóizom-műtét. Júniusban az első, 72,46 méteresre sikerült verseny ellenére még hihetetlenül optimista volt, de csak nem jött meg a nagy áttörés.

- Hogyan sikerült feldolgozni, illetve túltenni magad a 2016-os szezonon?

- Nagyon nehezen. Ugyan elég volt az előre becsült két hónap arra, hogy a lábam rendbe jöjjön, viszont az izmok és az idegek még további két hónapig nem találták meg az összhangot. A kalapácsvetőnek a lábát összeszorítva minél gyorsabb átforgással kell áttennie a lábát. Mindent tudtam már csinálni, de hiába telt az idő, csak nem sikerült felgyorsulni. Ezt nagyon rossz volt megélni, nagy letargiában voltam. Már Rióban, az ottani edzéseken éreztem először azt, hogy úgy indul a lábam, ahogyan kell. De addigra a sok kínlódástól elment a technikám. Egy 78-79-es eredményhez még kellett volna két hét, hogy kicsit összecsiszoljuk. Ráadásul a stadionban a versenykör lassú volt, az nagyon megfogott. Nem lett 77 méteres dobásom, mint edzésen, csak a stabil 75 - hetedik lettem. Sokáig feldolgozhatatlan volt, hogy miért pont most, az olimpia évében kellett ennek velem megtörténni? Hihetetlen balszerencse volt, mert nem születtek jó eredmények, és a legnagyobb riválisom, Fajdek betlizett. Még egy 77 méter közeli eredménnyel is olimpiai negyedik lehettem volna - pályafutásom során harmadszor. Persze, onnan is lehet nézni, hogy ilyen állapotban is döntőbe jutottam. Ez egy nagyon picit javít a helyzeten. Hogy a nehézségek ellenére kitartottam, küzdöttem, ahogy kell. De teljesen túltenni talán csak akkor tudom majd magam a tavalyi éven, ha már újra 78-79 métert tudok dobni.

- Az olimpia után egy szükséges gerincműtétről is beszéltél.

- Besokalltam. Hogy folyamatos fájdalommal kell együtt élni, hogy rettegni kell az ébredéstől, az edzésektől, hogy bármikor bekrepálhat, és akkor megint le kell állnom legalább két hétre. Ha a 2020-as olimpián is akarok indulni, lehet, hogy arra már csak műtét árán tudok felkészülni. Talán még fejlettebb módszerek is lesznek, de fél évet mindenképpen kell számolni a felépülésre. Viszont ez most nem aktuális. Az idei, londoni vb-t semmiképpen sem szeretném kihagyni, mert a következő vb-n már 37 éves leszek. Most még vagyok olyan állapotban, hogy ha nem jön közbe újabb sérülés, akkor vissza tudok kerülni a 82 méter körüli szintre, azzal lehetne esélyem Fajdeket megszorítani. Most már nem négy évre tervezünk, hanem úgy, hogy az előttünk álló egyet csináljuk végig problémamentesen. Persze azért gondolok Tokióra is. Hiszen nagyon kevés olyan fiatal kalapácsvető van - Halász Bence a kivételek egyike -, aki négy év múlva a topon lehet. A jelenlegi helyzetet ismerve úgy vélem, 78-79 méteres eredménnyel ott is dobogóra lehet állni. Harmincnyolc évesen 79-80 métert dobni - az nagyon nagy dolog lenne. De látok rá esélyt - persze, ha a szervezetem is úgy gondolja.

Krisztián már visszaszámlál, hiszen vasárnap indulnak a dél-afrikai edzőtáborba, ahol nem kell fagyoskodni. Néhány nap híján egy hónapot dolgozik majd Potchefstroomban. Ha hazajön, február 25-én, a Szombathelyen rendezendő téli dobó-ob-n már versenyezni is láthatjuk. Márciusban dobó-Európa Kupa, illetve háromhetes edzőtábor Spanyolországban.

- Ezeken még nem várható igazán jó eredmény, mert akkor még nagyon nagy a terhelés, és továbbra is azon dolgozunk, hogy a lábam gyorsasága a régi legyen - mondja Krisztián. - Arról, hogy a júniusi csapat-Eb után még milyen versenyeim lesznek, még korai beszélni. A fő cél idén, ahogy mondtam, az augusztusi, londoni világbajnokság. Nem titkolom, úgy vágtam bele a munkába, hogy szeretném megszerezni a világbajnoki címet. Március-áprilisban már könnyebb lenne megmondanom, hogy képes lehetek-e rá, mennyi esélyem lehet.