Wichmann Tamás: Rendőrautó elütötte, talpra állt, példakép lett

Fényes pálya az övé: bár olimpiai aranya nincsen, ezüstje, bronza viszont igen. Kilencszeres világbajnok, háromszoros Európa-bajnok, és megszámlálhatatlan magyar bajnoki címmel rendelkezik. Most 68 éves, de még mindig kenuba száll, legutóbb a Rábán, Körmendnél. Egy ígéretnek tett eleget, a Bereki Bárkás Egylet Egyesület kajak-kenu élménytáborának szakmai vezetőjeként. Szakadt az eső, sőt a jég is, amikor egy szebb napokat is látott járgánnyal megérkezett, de ő ellentmondást nem tűrő hangon még melegében közölte: másnap evezés minden körülmények között.

A gyerekek aztán megszokták a kenukirályként is emlegetett sportoló kemény stílusát, hiszen nem mindennapi élményt jelentett egy olimpikonnal dolgozni. Főleg úgy, hogy közel a hetvenhez velük együtt hajóba szállt, és utasítására, szemben az árral fölfelé eveztek a folyón. Bár néha kissé nehézkes volt az egykori olimpikon mozgása, amint hajóba szállt, mindez nem volt látható. Aztán egy beszélgetés erejéig megnyílt a gyermek- és felnőttkorú közönsége előtt, felvázolva küzdelmes életének főbb állomásait. Szólt a nehéz gyerekkorról, a fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt testvérről.

Járógépesen arról álmodott, hogy egyszer majd vízre száll    Fotó: Jámbori Tamás

Arról, hogy hatévesen elütötte egy rendőrautó, így sokáig az is kérdéses volt, hogy életben marad-e. Hónapokig járógépet kellett használnia, ennek ellenére sportolni kezdett egy ökölvívó szakosztályban. Talpra állt, sőt mi több, kitartó munkájának köszönhetően olyan sportoló vált belőle, akire felnézhet idős és fiatal. A civil életben sokáig szakácsként dolgozott, egy jó ideig a Szabadság étteremben, majd a Citadellában. De vezetett büfét az MTK pályánál is.

- Most sem szakadtam el a vendéglátástól, van egy kocsmám Budapesten, a Kazinczy utcában. Ez a legendás Wichmann kocsma - közölte huncut mosollyal a hatgyermekes apa, aki saját bevallása szerint hol jobban, hol kevésbé tudott eleget tenni apai kötelességeinek, de legalább erősen próbálkozott. Kiderült, hogy igazából   minden   sportot szeret, de   azért   a kenu   az első, főleg   az ezer   és  tízezer méteres   távok. Örül a körmendi kezdeményezésnek,   amely az utánpótlás nevelését tűzte ki céljául. A beszélgetős esten aztán a gitárt is elővette, a kenusok indulójával, a Szent Jupát-dallal búcsúzva.

- Nem volt eredménytelen az itt töltött idő, jó a víz, sok a tehetséges gyerek, érdemes rájuk energiát áldozni. Ha látják a példámat, akkor tudhatják, hogy nincs lehetetlen. Szegény anyám, annak idején azt sem tudta, hogy életben maradok-e a balesetem után! A partról sokáig sóvárogva néztem a vízen elsikló hajókat, de elhittem, hogy nekem is sikerülhet. Kitartás tűzön-vízen át, csak ezt tudom mondani. De főleg vízen, mert számomra a víz az út.