jegyzet

2017.12.14. 06:30

Küzdeni és bízva bízni

Bódi Csaba

Első szín: a törvénynek háza. „Emberünk” 15 éves. Ahelyett azonban, hogy az őszi idény fáradalmait pihenné, a bírónőt hallgatja. No, nem a pályán sípmesterkedőt, hanem a taláros testület tagját. Ítéletre vár. A döntés ez esetben még véletlenül sem tizenegyesrúgás, hanem fogházbüntetés. Egy év az elzárt fiatalkorúak között. A bevonulás mégsem azonnali, sőt meg is úszható, merthogy a végrehajtást két év próbaidőre felfüggesztették. Sóhajból nagy ív, megbánásból aprócska görbület.

Második szín: a gyógymód intézete. „Most is érzek nyomást, a fejfájás pedig szinte folyamatos” – magyarázza a klinikai ágyban fekvő 19 éves futballista, akinél súlyos agyszövet-károsodást és agyrázkódást állapítottak meg. „Semmi előzmény nem volt, nem ismerem a srácot, fogalmam sincs, miért tette ezt velem. Nagyon szeretnék visszatérni a pályára, de most még nem lehet megmondani, hogy ez megvalósul-e…” Sajnálkozás közepette mély együttérzés.

Harmadik szín: a játéknak tere. Az U19-es mérkőzés 55. percében a szabálytalanság miatt kiállított sértett már az oldalvonalnál járt, amikor a vádlott a korlát alatt bement a pályára, és minden előzmény nélkül hasba rúgta a levonult focistát, aki összegörnyedt, mire „emberünk” ököllel még fejbe ütötte. Nem lényegtelen adalék, hogy az egyébként nézőként jelenlévő elkövető aznap éppen nem játszott. Eltiltását töltötte... Felháborodás, düh, indulat.

Negyedik szín: a sportszerűség napja (bárhol). „A labdarúgás annak köszönheti népszerűségét, hogy kedvelőinek nagy többsége tisztességes és fair. Néha olyan is akad, aki valami különöset tesz, olyat, ami elismerésünket vívja ki.” Ez most nagyon nem!

Ötödik szín: felnőttek csatája, nagyon lent (értsd: majdnem a legalsó osztályban). A csereként beállt labdát – alig – rúgó műkedvelő egy teljesen ártalmatlan helyzetben rátámadt ellenfelére, majd annak kulturáltan védelmére kelt társát nemes egyszerűséggel ököllel orrba verte. Mentségére az sem szolgálhat, hogy a futball püfölését viszonylag későn kezdte, 37 évesen. Mindenki jobban járt volna, ha hozzá se lát.

Hatodik szín: a brutalitás elleni harc átmeneti megállója.

Az erőszak és annak bármilyen megnyilvánulása nem lehet egyetlen sportág elrontója sem.

Ki ez ellen tesz, nincs helye a versenypályán. Hogy ezt már hallottuk néhányszor? Igen, de menni kell tovább.

Küzdeni és bízva bízni.

Címkék#Bódi Csaba
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!