Közös megegyezés

Közös megegyezés, ez a kulcs­kifejezés. A futballban azt jelenti, hogy a két fél, azaz a klub és, mondjuk, a vezetőedző közül zömmel az előbbi úgy dönt, hogy nem akar a másikkal dolgozni a továbbiakban, és lehetőleg minél hamarabb, valamint a lehető legsimábban történjen meg a válás. A simán az értendő, hogy egyik fél sem mutogat utólag a másikra, nem nyilatkoznak, amit a kirúgott – mert az, hiába csomagoljuk be szép szavakba – már csak azért is megígér, hogy megkapja a közös megegyezés során kialkudott pénzét.

Nincs is ezzel semmi baj, ez is egyfajta üzlet. Feczkó Tamás például jól érezhetően került minden csapdát, amikor arról faggatták, hogy vajon miért kellett felállnia kedden a Diósgyőr kispadjáról, egész pontosan mi vezetett idáig. A Nemzeti Sportban megjelent cikknek a címe roppant hatásos – így hangzik: A legnagyobb felelősség az enyém, ezt vállalom is –, ám az nem derül ki, hogy konkrétan miben hibázott, milyen rossz döntéseket hozott, azaz miért is kell neki a felelősséget vállalnia. Az utolsó mondat azonban sokat sejtető („A klub Együtt vagyunk, győzni fogunk! jelszavából az utóbbi csak akkor valósulhat meg, ha az előbbi is.”) Magyarán: a háttérben meghúzódhatnak olyan gondok, amelyek megoldása nélkül a csapat továbbra sem fog győzni.

Bódog Tamás viszont nem sejtet, ő nyíltan kimondja, hogy a Bp. Honvéd utolsó helyéért nem pusztán ő a felelős. Neki már vasárnap este mennie kellett, sőt, az előző héten ultimátumot kapott, hogy ha a csapat nem nyer, akkor mennie kell, és bizony a csapat nem nyert. Az ugyancsak a sportlapnak adott interjúban elismeri, megállapodtak a hallgatásról, ám Urbányi István sportigazgató a klub honlapján megszegte ezt az egyezséget, hiszen nyilvánosan igen kritikusan fogalmazott az edző Kispesten végzett munkájáról. Márpedig, ha harc, hát legyen harc: Bódog Tamás sem kíméli a klubvezetést. Szerinte Urbányi minősíthetetlenül viselkedik és beszél a játékosokkal, esténként telefonon zaklatja őket, ráadásul a klub olyan játékosokat hozott, akiket ő nem kért, amilyeneket pedig kért, olyat egyet sem kapott.

El lehet képzelni, mennyi indulatot és sértettséget tarthat kordában és fedhet el a világ elől ez a kifejezés: „közös megegyezés”.

Sajnos valahol azt is jelenti, hogy közösen hallgatunk a gondokról, az egyik fél megszabadul egy tehertől, a másik nagyot nyelve hozzájut a jussához, és minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Mással, de változatlan gondokkal.