Ajándék

Hajdú B. István roppant találóan fogalmazott: ha a meccs előtt valaki garantálja a 3–3-at, boldogan elfogadjuk, ám ha ugyanezt 2–0-s vezetésnél teszi, elküldjük a francba. És persze, amikor már a Molde vezetett 3–2-re, újra sokat adtunk volna érte.

Most viszont tény, hogy a Ferencváros 3–3-ra végzett a norvég csapat elleni párbajának odavágóján, azt azonban nehéz lenne eldönteni, hogy elégedetten vagy csalódottan utazott-e haza.

Idegenben a döntetlen, főleg három szerzett góllal, kimondottan jó eredmény, csakhogy a Fradi egy megnyert meccset engedett ki a kezéből,

és ahelyett, hogy most nyugodtan várhatná a visszavágót, magyarázatot kell találnia arra, hogy miért omlott össze csaknem végzetesen a saját második gólja után, másként fogalmazva miért uralkodott el rajta a teljes káosz.

Ezzel ráadásul óriási ajándékot adott a Moldénak: a hitet. Annak a bizonyosságát, hogy a Ferencváros ellen van esélye, hiszen a magyar bajnok hagyta őt felállni kétgólos hátrányból, és ez reményt nyújt neki arra, hogy a visszavágón is lesz esélye a sikerre. Ezt tükrözik a norvég vezetőedző, Erling Moe szavai is: „Győzni megyünk Budapestre, ma bizonyítottuk, hogy képesek lehetünk erre.”

És ez bizony nem holmi kincstári optimizmus, a látottak alapján teljesen igaza van. Ha a Fradi Európa elitjébe vágyik, és csupán egyetlen lépésre áll ettől, akkor olyan luxust nem engedhet meg magának, mint a moldei káosz. Talán furcsa, ám lélektanilag jól megmagyarázható az a tény, hogy amíg az ellenfél számított esélyesnek a selejtezők során, addig mentálisan rendben volt a csapat, ám amint kézzelfogható közelségbe került a nagy álom teljesülése, egész egyszerűen szétesett, kapkodni kezdett, és örülhetett, hogy megkapta ajándékba az egyenlítést.

Ez ugyanis ajándék volt, amit a szép nevű Carlos del Cerro Grande úrnak köszönhet a Ferencváros. Ha a spanyol játékvezető ennél az esetnél is igénybe veszi a videóbíró segítségét, alighanem visszavonja a Molde ellen megítélt büntetőt, ám valamiért nem tette meg. Nem sokkal korábban a VAR-ra támaszkodva jól tette, hogy nem adott tizenegyest Haratin vétlen kezezésénél, és be kell látnunk, a Fradi harmadik gólja előtt hibázott, talán a büszkesége nem engedte, hogy esetleg módosítania kelljen egy ennyire sorsdöntő ítéletet. Talán, de végül is teljesen mindegy, ez legyen az ő lelkiismeretének a dolga.

A Fradié pedig az, hogy éljen ezzel az ajándékkal. Ehhez elég csak nem kikapnia kedden, de ez nagyon nem lesz egyszerű.