Egy fiatal gotthárdi lány különleges tervei és határozott céljai

– Amikor kisgyermekként megkérdezték, hogy mi szeretnék lenni, egyetlen válasz létezett számomra: fehér ruhás menyasszony. Aztán hamar rá kellett ébrednem, hogy ez nem egy foglalkozás. Ekkor jelent meg az életemben a Forma-1 szeretete és ezzel együtt egyre fontosabb helyet kaptak az autók. Mindig is csodáltam a kocsikat tervezőket – mondhatjuk, hogy ennek köszönhetem a máig tartó lelkesedésemet a műszaki világ iránt – mesélte Kóczán Fanni szentgotthárdi egyetemista arról, hogyan is került egy fiatal lány a gépészmérnök szakra. A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban érettségizett és nagyon tudatos véleménye van a pályaválasztásról. – Szerintem már a középiskolásként meg kell szerezni az alapot, amelyre később majd az egyetemen támaszkodni tud az ember.

Kóczán Fannival együtt kilenc lány tanul gépészmérnöknek a Savaria Egyetemi Központban. Fotó: Szendi Péter

Fanninál a reáltárgyak voltak fontosak, de persze nem egyértelmű, hogy nőként a gépészmérnöki pályát választja valaki. – A mai napig, ha kiejti valaki a száján azt, hogy gépészmérnök, az emberek többségének egy nyakig olajos, naphosszat gépeket szerelő ember jut eszébe, de csak biztatni tudom azokat a lányokat, akiket vonz a pálya, hogy ennél ez jóval több!

Azt azért hozzátette, hogy a Szombathelyen induló képzésben a lányok meglepően jó arányban vesznek részt: nyolcvanból kilenc hallgató. – Az első hónap tapasztalataiból mindenképp az vonható le számomra, hogy itt valóban fontos az ember. Az oktatók számára nem csupán az anyag leadása a lényeges, hanem nagyon nagy hangsúlyt kap az is, hogy tudásukat és tapasztalataikat is megosszák velünk. Számomra nagyon fontos, hogy egy igazán jó kedélyű, családias közösségben tanulhatok és tölthetem mindennapjaimat.