Megrázó album: szentgotthárdiakat hurcoltak el Auschwitzba

Szentgotthárdon 1944-ben 166 zsidó élt. Még ebben az évben 119 szentgotthárdi és 30 környékbeli zsidót szedtek össze, és a kaszagyár barakképületeiben helyezték el őket. A barakkokból június 19-én a szombathelyi gettóba, onnan pedig július 4-én Auschwitzba deportálták őket. Az auschwitzi haláltáborban munkaszolgálatosként 141-en lelték halálukat. Az ő emlékükre érkezett Szentgotthárdra az Auschwitz Album – Rólunk, Nekünk, Nélkülünk címmel. A fotókon beregszászi elhurcoltak láthatók, azt próbálták meg demonstrálni a fotókkal, hogy mennyire károsak a zsidó emberek.

A résztvevőket Huszár Gábor polgármester köszöntötte azzal a megfigyeléssel, hogy amikor meghalljuk Auschwitz nevét, ugyanarra gondolunk. Elborzadva, értetlenkedve szívünkben mély együttérzéssel gondolunk azokra az áldozatokra, akik egy gonosz eszme terjedésének estek áldozatul. - Millió ártalmatlan emberi élet vált semmivé a semmiért – folytatta a polgármester. - Nincs mentség, nincs magyarázat arra a mérhetetlen kegyetlenségre, amellyel szembe kellett nézniük az auschwitzi foglyoknak, tudva azt, hogy nincs visszaút. Bezárva a gyűlölet építette barakkok reményvesztettségébe, elszakítva mindattól, ami egykor az otthont és a biztonságot jelentette. Csak bízva abban, hogy másnap reggel még láthatják felkelni a napot. A lét olyan mérvű bizonytalanságát jelentette mindez, amelyet el sem tudunk képzelni. Ne is kelljen soha, senkinek elképzelni! Ezért azonban én azt gondolom, hogy mi magunk tehetjük a legtöbbet.

Hozzátette: a szegénység, a kilátástalanság, a folyamatos gazdasági problémák teret engednek a különböző szélsőséges eszméknek. Meg kell tanulnunk és meg kell tanítanunk a felnövekvő generációnak, hogy egymás gyűlölete, bármilyen okból való kirekesztése nem jelent megoldást! Türelemre, empátiára és szeretetre kell nevelnünk gyermekeinket!

Ezekkel a szomorú gondolatokkal nyitotta meg a polgármester a kiállítást. Ezt követően Márkus Sándor, a Zsidó Hitközség elnöke mondott emlékezőbeszédet.

- Egy holokauszt kiállítást nézünk meg, a képeken zsidó embereket látnak – kezdte beszédét az elnök. - Többen feltették már a kérdést, hogy miért vagyunk mi mások, mi zsidók. Igazán meggyőző választ a kérdésre még sosem tudtam adni. Igazán nem is értem a másság kifejezését. Ha másoknak is mondanak bennünket, még nem vagyunk bűnösök, és nem bűnözők, különösen nem kollektíve. A nagy átlaghoz képest biztosan nem vagyunk mások, hiszen a többségnek is van hite, istenképe, családi tradíciója és a maguk módján ugyanúgy ragaszkodnak hozzá, mint mi.

Az elnök kiemelte: minden változás előtt emberek ezreit gyilkolták meg értelmetlenül. Hiszen a változások mindenképpen bekövetkeztek volna. A felvilágosult, már modernizált technikai és gazdasági fejlődésben élő átlagember eltűrte, hogy annyi sok más embertől megvonják a legemberibb emberi jogokat. Hagyták, sőt támogatták, hogy állami segédlettel, különös kegyetlenséggel válasszanak szét családokat, hurcoljanak el, majd ipari módszerekkel százezreket végezzenek ki, közöttük ártatlan gyerekeket, öregeket.

- Az átlagember azonban nem tanult a múltból - állapította meg Márkus Sándor. - Még élnek közöttünk a szörnyűségeket túlélők és a szörnyűségeket kiszolgálók, akik igazán tudják a tényeket, az igazságot. Tudják, hogy ezeket agyonhallgatni, letagadni, elmásítani és átírni nemcsak erkölcstelen, de értelmetlen és nagyon veszélyes is. Továbbra is bízom abban, hogy nálunk is kezd kialakulni egy józanul gondolkodó, gyűlölettől mentes új korosztály, akik a másságot nem üldözendőnek, hanem kimondottan kívánatosnak tartják. Ők már tudni fogják, hogy a más vallás és más kultúra inkább színesíti és összetartja, sem mint üldözendővé tenni és szétválasztaná az embereket. A legfontosabb, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk!

Az Ausczwitz albumot Tompa László, a Hit Gyülekezet Holocaust Bizottság koordinátora mutatta be.