Csonkán is üzennek

Nem múlik el hét, hogy ne jönne hír szobrok kidöntéséről, földarabolásáról, ellopásáról. Megint egy magyar jelenség. Hol van már az az idő, amikor gyerekes csínytevésnek, tán még viccesnek is tűnhetett, hogy valakik rendszeresen kivették az ecsetet Derkovits Gyula szombathelyi szobrának a kezéből? Akkoriban nem indult nyomozás, mostaság meg komoly rendőri erőket köt le a szoborrongálók felderítése. Mintha sokak számára felértékelődtek volna a szobrok. Persze nem eszmeileg, hanem kilóra. És amíg egyeseknek semmi mást nem jelentenek ezek az alkotások, mint bevételi forrást, addig nem lesznek biztonságban. De hogyan védjük meg a szobrainkat?

Lesznek majd, akik szerint az egyetlen megoldás, ha szigorítják a szoborlopásért járó büntetési tételeket, mint ahogy az mostanában gyakran előfordul, ha elszaporodnak bizonyos bűncselekmények. Mások, a „mindent bekamerázunk” módszer hívei nyilván azzal rukkolnak majd elő, hogy figyelni kell éjjel és nappal. És lesznek, akik a fémátvevők fokozottabb ellenőrzésére helyezik a hangsúlyt. Ezek a szokványos magyar megoldások a magyar jelenségekre. Rövid távon. Hosszú távon inkább azon kellene elgondolkodni, mi vezetett idáig. Valamit üzennek a csonka szobrok...