Jó reggelt Vas megye!

Előbbi nem különösebben érdekel. Úgy vagyok vele, mint a mackósajtos kenyérrel. Elfogadom, de nem gyönyörködöm a látványában, sorsa nem zaklat fel, de ami a legfontosabb: nem fogom meg. Minden, aminek négynél több lába van, hisztériás félelmet kelt bennem, amennyiben az a rengeteg láb a bőrömön szaladgál. Nem is félelem ez, inkább iszony. Mert félni az oroszlántól félek, a leégéstől, meg a kanyarótól. A fejemen lévő bogár a legkevésbé jó fej bogár. Tegnap meglátogatott egy.

Létezéséről csak közvetve szereztem tudomást. Barátom elkerekedő pupillája jelezte, eggyel többen vagyunk, és a felesleg éppen a fülem felé masíroz. Nos, mit tagadjam, borzalmas hisztit csaptam, pedig magamat higgadt, szenvtelen embernek ismertem meg, ám jól felépített, évtizedes önismereti tréningemet vágtam sutba egy pillanat alatt. Ezzel persze nincs baj. A baj azzal van, hogy a Fő téren támadott meg a bogár. Ott meg ilyenkor karnevál idején sokan vannak, nagyon sokan