Körömpörkölt - Amerikai (foci)álom

A függetlenség napja, a hálaadás vagy az elnökválasztás körüli őrületkor kissé leereszkedő félmosollyal rendre megállapítjuk, hogy az amerikaiak aztán értenek az ünnepléshez. Mi mások vagyunk, a heves érzelemnyilvánításhoz túlontúl visszafogottak, de azért ha egy Eb-n bekeverjük a labdát a kapuba, mi is meg tudjuk mutatni, mi fán terem a szurkolás. Egy átlag amerikainak azonban csinnadratta, amit mi rendezünk szurkolás címszó alatt: smafu, hiszen ők a Super Bowlon edződtek. Ilyenkor amerikaiak milliói csirkeszárnytól ragacsos kézzel lengetik a zászlókat, és sörtől habzó szájjal éneklik, hogy „Oh, say, can you see”. De vajon miért?

A titokra idén sem sikerült rájönnöm. Az amerikai futball lényege, hogy egy minden sporttevékenységre abszolút alkalmatlan, tojás alakú labdát így vagy úgy, de az ellenfél gólvonala mögé kell juttatni. A játék pedig tulajdonképpen abból áll, hogy ebbéli igyekezetünket a másik csapat tagjai mindenáron meg akarják akadályozni. A szabályok ugyan sokkal bonyolultabbak, mint az általunk ismert foci esetében, de ahogyan itthon, Amerikában is mindenki kidagadt erekkel a homlokán üvölti, hogy éppen mit kellene csinálni.

A szurkolói javaslatokkal ezúttal - magyar idő szerint tegnap hajnalban - a New England Patriots tudott jobban sáfárkodni. Az ide-oda rohangáló, Michelin-babának öltözött játékosokat nézve mindig elszégyellem magam, és eszembe jut az a fülledt délután, amikor gyerekként összevissza rohangáltam a focipályán. Ezzel akartam leplezni, hogy a játék hevében elfelejtettem, melyik kapura támadunk éppen. Tervem bevált. Igaz, olyan ügyetlen voltam, hogy talán amúgy sem tűnt volna fel senkinek, hogy nem vagyok képben.