Vakvagány - Van új a nap alatt?

Hirtelen nem értettem, pontosan ez mit is jelent, úgy viselkedtem, mint a mai gyerekek a „leesett a tantusz” hallatán. Aztán megtanultam az évek során, hogy ahogy egy idő után a matekban, úgy az élet más területein sincs új a nap alatt.

Az utat már milliók kijárták előttünk. Nincs újdonság a fogyókúrában, bármennyire is hirdetik sokan a megmásíthatatlanul vadonatúj módszert: még mindig kalóriadeficit kell ahhoz, hogy a szervezet a raktáraihoz nyúljon. Az emberi kapcsolatokban sincsenek váratlan fordulatok, a szappanoperák ugyanúgy játszódnak, mint régen ármánykodásokkal, csalódásokkal, csalókkal, és áldozatokkal. Olykor mi vagyunk a főszereplői egy-egy drámának, míg máskor komédiába illő jelenetekbe keveredünk. A túlélés, kitartás dimenziójában sincsen olyan tudás, ami már ne állna az emberiség rendelkezésére évezredek óta.

A mosolygás, a hit, a pozitív megerősítésekkel dolgozó gondolkodás mindig is hozzávalói voltak annak a receptnek, melyet „túlélő shake”-nek is nevezhetnénk. De, ha valóban nincs új a nap alatt, akkor mégis miért rohanunk bele ugyanazokba a falakba? Miért koppanunk hatalmasat a pofonok, csalódások erdejében, és miért akarunk időközönként belefulladni a bánat, elkeseredettség mocsarába? Azért, mert csak a saját hibáinkból vagyunk hajlandóak tanulni. Hiába égették meg már magukat ezren a vasalóval, gyerekként addig nem nyugszunk, míg a mi ujjunk is megtapasztalja a pörkölést. Utána persze már sírhatunk, a baj megtörtént.

Pontosan ugyanezt a sémát követjük sorsunk alakulása során. Ez a krémes még belefér - mondjuk a harmadik szelet cukros-lisztes kalóriabomba után, aztán otthon a tükör előtt hisztizünk azon, hogy nem jön ránk kedvenc nadrágunk. Képtelenek vagyunk megbocsájtani azoknak, akik nekünk ártottak, de ha mi vétünk valamit felháborodva fogadjuk az elforduló tekinteteket.

Végül, bár tudjuk mi lenne a feladatunk nap, mint nap ahhoz, hogy elérjük a célunkat: a jobb közérzetet, az optimistább lélekszemléletet, mégsem vagyunk hajlandóak sem áldozatokat, sem nehéz döntéseket hozni álmaink megvalósításának oltárán. Győz életünk felett a lustaság, a megszokás, a sablonos szürkeség.

A legszebb az egészben, hogy kizárólag rajtunk múlik a változás, a változtatás lehetősége, esélye, de amíg másra mutogatunk „bezzeg” felkiáltások közepette, addig nem vállalunk tetteinkért felelősséget, azaz elmulasztjuk sorsfordító lépésünket.