Jó reggelt, Vas megye!

Pontosabban az a rengeteg csata, amit először az anyukámmal, majd sok-sok évvel utána a lányommal vívtam. Ma már magam sem hiszem el, de rossz evő gyerek voltam. A  tízóraira csomagolt szendvicseket először elcseréltem - volt, hogy egy parizeres zsemléért egy rózsaszín, cukorkaillatú radírt kaptam. (Mielőtt bárki megkérdezné: nem ettem meg.) De megesett az is, hogy az iskolatáskámban maradt a májkrémes szendvics - egészen pontosan egy hétig. Szülőként már rutinos voltam: naponta ellenőriztem a lányom iskolatáskáját, és egy idő után abba is beletörődtem, hogy a Petra vagy a Luca anyukája finomabb szendvicseket tud készíteni, igaz, titkon reméltem, hogy az enyémeket is megette valaki. Most meg itt ülök korgó gyomorral a számítógép előtt, és tíz illatos radírt is adnék egy virágos szalvétába csomagolt vajas-szalámis szendvicsért. Még a táskámat is átkutatom, hátha...