Hol sírjaik domborulnak

Szombathely, Doberdo (VN) - Egy városi, hagyományőrző-emlékező pályázat segítségével az elmúlt héten az I. világháborús, szlovén és olasz hadszíntereket kereste fel az Éhen Gyula Kör.

Le 12 battaglie dell Isonzo, vagyis a híres-hírhedt, tizenkét isonzói csata, amelyben több százezer magyar fiatal pusztult el 1915-18 között, az I. világháborúban. Bizonyos szempontból ez a háború volt minden idők legkegyetlenebbike, hiszen hosszú ideig itt alkalmazták az úgynevezett vérszivattyú elvét: addig vezényelték egymás elleni szuronyrohamra a katonákat, amíg el nem fogytak. A véres mészárszéken belül a legborzalmasabbak a doberdói magaslatért vívott csaták voltak. Az egyesület tagjai, s talán a látogatók többsége is, itt érthették meg, hogy miként volt lehetséges a viszonylag kicsi területet évekig védeni (200 ezer magyar és 400 ezer olasz halott árán). Az osztrák és a magyar bakák karsztkőbe vájt barlangokban, ún. kavernákban húzták meg magukat ezerszámra, a sziklák előtt pedig állásokat építettek. Az olaszok az Udine és Trieszt-síkság metszéspontjából folyamatosan ágyúztak, majd a fennsík lábánál beásták magukat. Mindössze 100-200 méterre a K.u.K kavernáktól. A legbrutálisabb tárgyi emlék e korból nem is fémfegyver, hanem egy félméteres, tüskés eszköz, a buzogány. A monarchia katonái az ágyúzás szüneteiben ezzel lopóztak az olasz vonalakhoz, hogy bezúzzák az őrszemek koponyáját...

A háborús embertelenség már korábban, a szlovén kobaridi (Caporetto) múzeumban is nyilvánvalóvá vált, de leginkább a doberdói San Michele-ben borzaszt el. Az itteni, amúgy a hadszíntér egyetlen magyar márványtáblájánál (állíttatta Jeszenszky Géza külügyminiszterként) koszorúzott a kör, előtte a boveci katonai temetőben, majd a redipugliai monumentális olasz emlékműnél. Ez utóbbi gesztus azért is fontos, mert jelzi: a halálban minden katona baráttá vált, és a két ország népe is megbékélt egymással.

Az egyesület a megemlékezések során elhelyezte Szombathely város, illetve személyes kérésre dr. Ipkovich György polgármester nemzetiszínű emlékszalagját, majd az olasz kísérőkkel rövid tárgyalásokat folytatott az egyesületi kapcsolatok kiszélesítéséről. Doberdóban elhangzott: az olaszok várják a magyar hagyományőrzőket, s amint tőlük telik, ápolják az itt elesett katonáink emlékét.

Le 12 battaglie dell Isonzo, vagyis a híres-hírhedt, tizenkét isonzói csata, amelyben több százezer magyar fiatal pusztult el 1915-18 között, az I. világháborúban. Bizonyos szempontból ez a háború volt minden idők legkegyetlenebbike, hiszen hosszú ideig itt alkalmazták az úgynevezett vérszivattyú elvét: addig vezényelték egymás elleni szuronyrohamra a katonákat, amíg el nem fogytak. A véres mészárszéken belül a legborzalmasabbak a doberdói magaslatért vívott csaták voltak. Az egyesület tagjai, s talán a látogatók többsége is, itt érthették meg, hogy miként volt lehetséges a viszonylag kicsi területet évekig védeni (200 ezer magyar és 400 ezer olasz halott árán). Az osztrák és a magyar bakák karsztkőbe vájt barlangokban, ún. kavernákban húzták meg magukat ezerszámra, a sziklák előtt pedig állásokat építettek. Az olaszok az Udine és Trieszt-síkság metszéspontjából folyamatosan ágyúztak, majd a fennsík lábánál beásták magukat. Mindössze 100-200 méterre a K.u.K kavernáktól. A legbrutálisabb tárgyi emlék e korból nem is fémfegyver, hanem egy félméteres, tüskés eszköz, a buzogány. A monarchia katonái az ágyúzás szüneteiben ezzel lopóztak az olasz vonalakhoz, hogy bezúzzák az őrszemek koponyáját...

A háborús embertelenség már korábban, a szlovén kobaridi (Caporetto) múzeumban is nyilvánvalóvá vált, de leginkább a doberdói San Michele-ben borzaszt el. Az itteni, amúgy a hadszíntér egyetlen magyar márványtáblájánál (állíttatta Jeszenszky Géza külügyminiszterként) koszorúzott a kör, előtte a boveci katonai temetőben, majd a redipugliai monumentális olasz emlékműnél. Ez utóbbi gesztus azért is fontos, mert jelzi: a halálban minden katona baráttá vált, és a két ország népe is megbékélt egymással.

Az egyesület a megemlékezések során elhelyezte Szombathely város, illetve személyes kérésre dr. Ipkovich György polgármester nemzetiszínű emlékszalagját, majd az olasz kísérőkkel rövid tárgyalásokat folytatott az egyesületi kapcsolatok kiszélesítéséről. Doberdóban elhangzott: az olaszok várják a magyar hagyományőrzőket, s amint tőlük telik, ápolják az itt elesett katonáink emlékét.

A háborús embertelenség már korábban, a szlovén kobaridi (Caporetto) múzeumban is nyilvánvalóvá vált, de leginkább a doberdói San Michele-ben borzaszt el. Az itteni, amúgy a hadszíntér egyetlen magyar márványtáblájánál (állíttatta Jeszenszky Géza külügyminiszterként) koszorúzott a kör, előtte a boveci katonai temetőben, majd a redipugliai monumentális olasz emlékműnél. Ez utóbbi gesztus azért is fontos, mert jelzi: a halálban minden katona baráttá vált, és a két ország népe is megbékélt egymással.

Az egyesület a megemlékezések során elhelyezte Szombathely város, illetve személyes kérésre dr. Ipkovich György polgármester nemzetiszínű emlékszalagját, majd az olasz kísérőkkel rövid tárgyalásokat folytatott az egyesületi kapcsolatok kiszélesítéséről. Doberdóban elhangzott: az olaszok várják a magyar hagyományőrzőket, s amint tőlük telik, ápolják az itt elesett katonáink emlékét.

A háborús embertelenség már korábban, a szlovén kobaridi (Caporetto) múzeumban is nyilvánvalóvá vált, de leginkább a doberdói San Michele-ben borzaszt el. Az itteni, amúgy a hadszíntér egyetlen magyar márványtáblájánál (állíttatta Jeszenszky Géza külügyminiszterként) koszorúzott a kör, előtte a boveci katonai temetőben, majd a redipugliai monumentális olasz emlékműnél. Ez utóbbi gesztus azért is fontos, mert jelzi: a halálban minden katona baráttá vált, és a két ország népe is megbékélt egymással.

Az egyesület a megemlékezések során elhelyezte Szombathely város, illetve személyes kérésre dr. Ipkovich György polgármester nemzetiszínű emlékszalagját, majd az olasz kísérőkkel rövid tárgyalásokat folytatott az egyesületi kapcsolatok kiszélesítéséről. Doberdóban elhangzott: az olaszok várják a magyar hagyományőrzőket, s amint tőlük telik, ápolják az itt elesett katonáink emlékét.

Az egyesület a megemlékezések során elhelyezte Szombathely város, illetve személyes kérésre dr. Ipkovich György polgármester nemzetiszínű emlékszalagját, majd az olasz kísérőkkel rövid tárgyalásokat folytatott az egyesületi kapcsolatok kiszélesítéséről. Doberdóban elhangzott: az olaszok várják a magyar hagyományőrzőket, s amint tőlük telik, ápolják az itt elesett katonáink emlékét.

Az egyesület a megemlékezések során elhelyezte Szombathely város, illetve személyes kérésre dr. Ipkovich György polgármester nemzetiszínű emlékszalagját, majd az olasz kísérőkkel rövid tárgyalásokat folytatott az egyesületi kapcsolatok kiszélesítéséről. Doberdóban elhangzott: az olaszok várják a magyar hagyományőrzőket, s amint tőlük telik, ápolják az itt elesett katonáink emlékét.