Szombathely

2007.06.19. 02:28

Tájegységek között

Bucsu (tag) - Az Arany-patak mentén fekvő falu polgármestere Paulovics János úgy látja, hogy egyik legfontosabb feladatuk a közeljövőben az életminőség elért szintjének megtartása. Ezenkívül fontos az is, hogy jól érezzék magukat a lakóhelyükön élők.

Takács Gábor

Tavaly októberben második ciklusát kezdte meg a hatszázhúsz fős Bucsu élén Paulovics János.

- A lehető legrosszabb, hogy egyedül indultam a polgármesteri székért. Ugyanis nehéz eldönteni, hogy azért nem volt kihívóm, mert jól dolgoztam, vagy a közügyek iránt ennyire érdektelenek az emberek. Szerintem jobb, ha több jelölt indul egy választáson - mondja.

Amikor a faluban sétálunk feltűnik, hogy az utcák teljesen kihaltak. A polgármester meséli, hogy a vállalkozások hiányoznak a településről, az emberek többsége Szombathelyre jár dolgozni, csak késő délután térnek vissza a csendes faluba. A település jó fekvésének - annak ellenére, hogy csodálatos környezetben található - nem sok előnyét tapasztalják az itt élők. Hiába van a Pinka völgye és a Kőszegi hegység határán Bucsu, szorosan egyik tájegységhez sem tartozik, így nincsen könnyű helyzetben. A turisták is csak átrobognak az Alpok vonulatai, erdőségek, patakok által körülölelt vidéken, mert Bucsuban még nincs olyan attrakció, amivel megállíthatnák az idegent.

A templom felé sétálunk - külső felújítását most végzik -, az óvoda is útba esik. A gyerekek éppen az udvaron játszanak.

- Hosszú távon nehezen lehet fenntartani az intézményt. Jelenleg tizenkét gyerek jár ide. Az óvoda működése gazdaságtalan, így előbb-utóbb dönteni kell a jövőjéről - mondja a polgármester. Az általános iskolások egy része a megyeszékhelyre, a többiek Toronyba járnak tanulni. A templomtól a határőr őrshöz megyünk át, amely ugyan elhanyagolt állapotban van, de biztató a jövőre nézve, hogy már értékesítették. Ezután visszatérünk a hivatalba, amit belülről nem olyan régen hoztak rendbe.

Paulovics János már az íróasztala mellett meséli, hogy a faluban sajnos hiányzik a közösségi élet. Elmondja, hogy a sport az, ami jobban összefogja és megmozgatja a falut. A férfi labdarúgók jelenleg a megyei II. osztályban szerepelnek, ezenkívül két éve már amatőr női labdarúgó-csapata is van a településnek. A falusi szpartakiádon pedig hosszú szünet után újra elindultak. Az elmúlt időszakban a sportpályán önerőből a vizesblokkot is sikerült felújítaniuk. A Bucsui Baráti Kör pedig tovább erősítheti a helyiek összefogását.

- A legnagyobb gondunk az, hogy a fiatalokat nehéz helyben megfogni. Alkalmi bulik ugyan vannak a kultúrházban, de rendszeres közösségi élet sajnos nem alakult ki - teszi hozzá szomorúan a polgármester.

Paulovics János elmondja, hogy nincsenek nagy vágyaik. Céljuk élhetőbbé tenni a települést, amihez a feltételek adottak. A falu teljesen közművesített, jelenleg az internet-hozzáférés bővítésével akadnak gondok, mert sok az igénylő, de szűkös a kapacitás. A tavaly rendbe tették a könyvtárat, és a temető környékét. Amikor a pályázati lehetőségekről kérdezem, a falu elöljárója röviden felel:

- Sajnos a nagy szeletet mindig a városok kapják, a kistérség településeinek sajnálatos módon csak nagyon kevés jut.

- A lehető legrosszabb, hogy egyedül indultam a polgármesteri székért. Ugyanis nehéz eldönteni, hogy azért nem volt kihívóm, mert jól dolgoztam, vagy a közügyek iránt ennyire érdektelenek az emberek. Szerintem jobb, ha több jelölt indul egy választáson - mondja.

Amikor a faluban sétálunk feltűnik, hogy az utcák teljesen kihaltak. A polgármester meséli, hogy a vállalkozások hiányoznak a településről, az emberek többsége Szombathelyre jár dolgozni, csak késő délután térnek vissza a csendes faluba. A település jó fekvésének - annak ellenére, hogy csodálatos környezetben található - nem sok előnyét tapasztalják az itt élők. Hiába van a Pinka völgye és a Kőszegi hegység határán Bucsu, szorosan egyik tájegységhez sem tartozik, így nincsen könnyű helyzetben. A turisták is csak átrobognak az Alpok vonulatai, erdőségek, patakok által körülölelt vidéken, mert Bucsuban még nincs olyan attrakció, amivel megállíthatnák az idegent.

A templom felé sétálunk - külső felújítását most végzik -, az óvoda is útba esik. A gyerekek éppen az udvaron játszanak.

- Hosszú távon nehezen lehet fenntartani az intézményt. Jelenleg tizenkét gyerek jár ide. Az óvoda működése gazdaságtalan, így előbb-utóbb dönteni kell a jövőjéről - mondja a polgármester. Az általános iskolások egy része a megyeszékhelyre, a többiek Toronyba járnak tanulni. A templomtól a határőr őrshöz megyünk át, amely ugyan elhanyagolt állapotban van, de biztató a jövőre nézve, hogy már értékesítették. Ezután visszatérünk a hivatalba, amit belülről nem olyan régen hoztak rendbe.

Paulovics János már az íróasztala mellett meséli, hogy a faluban sajnos hiányzik a közösségi élet. Elmondja, hogy a sport az, ami jobban összefogja és megmozgatja a falut. A férfi labdarúgók jelenleg a megyei II. osztályban szerepelnek, ezenkívül két éve már amatőr női labdarúgó-csapata is van a településnek. A falusi szpartakiádon pedig hosszú szünet után újra elindultak. Az elmúlt időszakban a sportpályán önerőből a vizesblokkot is sikerült felújítaniuk. A Bucsui Baráti Kör pedig tovább erősítheti a helyiek összefogását.

- A legnagyobb gondunk az, hogy a fiatalokat nehéz helyben megfogni. Alkalmi bulik ugyan vannak a kultúrházban, de rendszeres közösségi élet sajnos nem alakult ki - teszi hozzá szomorúan a polgármester.

Paulovics János elmondja, hogy nincsenek nagy vágyaik. Céljuk élhetőbbé tenni a települést, amihez a feltételek adottak. A falu teljesen közművesített, jelenleg az internet-hozzáférés bővítésével akadnak gondok, mert sok az igénylő, de szűkös a kapacitás. A tavaly rendbe tették a könyvtárat, és a temető környékét. Amikor a pályázati lehetőségekről kérdezem, a falu elöljárója röviden felel:

- Sajnos a nagy szeletet mindig a városok kapják, a kistérség településeinek sajnálatos módon csak nagyon kevés jut.

- A lehető legrosszabb, hogy egyedül indultam a polgármesteri székért. Ugyanis nehéz eldönteni, hogy azért nem volt kihívóm, mert jól dolgoztam, vagy a közügyek iránt ennyire érdektelenek az emberek. Szerintem jobb, ha több jelölt indul egy választáson - mondja.

Amikor a faluban sétálunk feltűnik, hogy az utcák teljesen kihaltak. A polgármester meséli, hogy a vállalkozások hiányoznak a településről, az emberek többsége Szombathelyre jár dolgozni, csak késő délután térnek vissza a csendes faluba. A település jó fekvésének - annak ellenére, hogy csodálatos környezetben található - nem sok előnyét tapasztalják az itt élők. Hiába van a Pinka völgye és a Kőszegi hegység határán Bucsu, szorosan egyik tájegységhez sem tartozik, így nincsen könnyű helyzetben. A turisták is csak átrobognak az Alpok vonulatai, erdőségek, patakok által körülölelt vidéken, mert Bucsuban még nincs olyan attrakció, amivel megállíthatnák az idegent.

A templom felé sétálunk - külső felújítását most végzik -, az óvoda is útba esik. A gyerekek éppen az udvaron játszanak.

- Hosszú távon nehezen lehet fenntartani az intézményt. Jelenleg tizenkét gyerek jár ide. Az óvoda működése gazdaságtalan, így előbb-utóbb dönteni kell a jövőjéről - mondja a polgármester. Az általános iskolások egy része a megyeszékhelyre, a többiek Toronyba járnak tanulni. A templomtól a határőr őrshöz megyünk át, amely ugyan elhanyagolt állapotban van, de biztató a jövőre nézve, hogy már értékesítették. Ezután visszatérünk a hivatalba, amit belülről nem olyan régen hoztak rendbe.

Paulovics János már az íróasztala mellett meséli, hogy a faluban sajnos hiányzik a közösségi élet. Elmondja, hogy a sport az, ami jobban összefogja és megmozgatja a falut. A férfi labdarúgók jelenleg a megyei II. osztályban szerepelnek, ezenkívül két éve már amatőr női labdarúgó-csapata is van a településnek. A falusi szpartakiádon pedig hosszú szünet után újra elindultak. Az elmúlt időszakban a sportpályán önerőből a vizesblokkot is sikerült felújítaniuk. A Bucsui Baráti Kör pedig tovább erősítheti a helyiek összefogását.

- A legnagyobb gondunk az, hogy a fiatalokat nehéz helyben megfogni. Alkalmi bulik ugyan vannak a kultúrházban, de rendszeres közösségi élet sajnos nem alakult ki - teszi hozzá szomorúan a polgármester.

Paulovics János elmondja, hogy nincsenek nagy vágyaik. Céljuk élhetőbbé tenni a települést, amihez a feltételek adottak. A falu teljesen közművesített, jelenleg az internet-hozzáférés bővítésével akadnak gondok, mert sok az igénylő, de szűkös a kapacitás. A tavaly rendbe tették a könyvtárat, és a temető környékét. Amikor a pályázati lehetőségekről kérdezem, a falu elöljárója röviden felel:

- Sajnos a nagy szeletet mindig a városok kapják, a kistérség településeinek sajnálatos módon csak nagyon kevés jut.

Amikor a faluban sétálunk feltűnik, hogy az utcák teljesen kihaltak. A polgármester meséli, hogy a vállalkozások hiányoznak a településről, az emberek többsége Szombathelyre jár dolgozni, csak késő délután térnek vissza a csendes faluba. A település jó fekvésének - annak ellenére, hogy csodálatos környezetben található - nem sok előnyét tapasztalják az itt élők. Hiába van a Pinka völgye és a Kőszegi hegység határán Bucsu, szorosan egyik tájegységhez sem tartozik, így nincsen könnyű helyzetben. A turisták is csak átrobognak az Alpok vonulatai, erdőségek, patakok által körülölelt vidéken, mert Bucsuban még nincs olyan attrakció, amivel megállíthatnák az idegent.

A templom felé sétálunk - külső felújítását most végzik -, az óvoda is útba esik. A gyerekek éppen az udvaron játszanak.

- Hosszú távon nehezen lehet fenntartani az intézményt. Jelenleg tizenkét gyerek jár ide. Az óvoda működése gazdaságtalan, így előbb-utóbb dönteni kell a jövőjéről - mondja a polgármester. Az általános iskolások egy része a megyeszékhelyre, a többiek Toronyba járnak tanulni. A templomtól a határőr őrshöz megyünk át, amely ugyan elhanyagolt állapotban van, de biztató a jövőre nézve, hogy már értékesítették. Ezután visszatérünk a hivatalba, amit belülről nem olyan régen hoztak rendbe.

Paulovics János már az íróasztala mellett meséli, hogy a faluban sajnos hiányzik a közösségi élet. Elmondja, hogy a sport az, ami jobban összefogja és megmozgatja a falut. A férfi labdarúgók jelenleg a megyei II. osztályban szerepelnek, ezenkívül két éve már amatőr női labdarúgó-csapata is van a településnek. A falusi szpartakiádon pedig hosszú szünet után újra elindultak. Az elmúlt időszakban a sportpályán önerőből a vizesblokkot is sikerült felújítaniuk. A Bucsui Baráti Kör pedig tovább erősítheti a helyiek összefogását.

- A legnagyobb gondunk az, hogy a fiatalokat nehéz helyben megfogni. Alkalmi bulik ugyan vannak a kultúrházban, de rendszeres közösségi élet sajnos nem alakult ki - teszi hozzá szomorúan a polgármester.

Paulovics János elmondja, hogy nincsenek nagy vágyaik. Céljuk élhetőbbé tenni a települést, amihez a feltételek adottak. A falu teljesen közművesített, jelenleg az internet-hozzáférés bővítésével akadnak gondok, mert sok az igénylő, de szűkös a kapacitás. A tavaly rendbe tették a könyvtárat, és a temető környékét. Amikor a pályázati lehetőségekről kérdezem, a falu elöljárója röviden felel:

- Sajnos a nagy szeletet mindig a városok kapják, a kistérség településeinek sajnálatos módon csak nagyon kevés jut.

Amikor a faluban sétálunk feltűnik, hogy az utcák teljesen kihaltak. A polgármester meséli, hogy a vállalkozások hiányoznak a településről, az emberek többsége Szombathelyre jár dolgozni, csak késő délután térnek vissza a csendes faluba. A település jó fekvésének - annak ellenére, hogy csodálatos környezetben található - nem sok előnyét tapasztalják az itt élők. Hiába van a Pinka völgye és a Kőszegi hegység határán Bucsu, szorosan egyik tájegységhez sem tartozik, így nincsen könnyű helyzetben. A turisták is csak átrobognak az Alpok vonulatai, erdőségek, patakok által körülölelt vidéken, mert Bucsuban még nincs olyan attrakció, amivel megállíthatnák az idegent.

A templom felé sétálunk - külső felújítását most végzik -, az óvoda is útba esik. A gyerekek éppen az udvaron játszanak.

- Hosszú távon nehezen lehet fenntartani az intézményt. Jelenleg tizenkét gyerek jár ide. Az óvoda működése gazdaságtalan, így előbb-utóbb dönteni kell a jövőjéről - mondja a polgármester. Az általános iskolások egy része a megyeszékhelyre, a többiek Toronyba járnak tanulni. A templomtól a határőr őrshöz megyünk át, amely ugyan elhanyagolt állapotban van, de biztató a jövőre nézve, hogy már értékesítették. Ezután visszatérünk a hivatalba, amit belülről nem olyan régen hoztak rendbe.

Paulovics János már az íróasztala mellett meséli, hogy a faluban sajnos hiányzik a közösségi élet. Elmondja, hogy a sport az, ami jobban összefogja és megmozgatja a falut. A férfi labdarúgók jelenleg a megyei II. osztályban szerepelnek, ezenkívül két éve már amatőr női labdarúgó-csapata is van a településnek. A falusi szpartakiádon pedig hosszú szünet után újra elindultak. Az elmúlt időszakban a sportpályán önerőből a vizesblokkot is sikerült felújítaniuk. A Bucsui Baráti Kör pedig tovább erősítheti a helyiek összefogását.

- A legnagyobb gondunk az, hogy a fiatalokat nehéz helyben megfogni. Alkalmi bulik ugyan vannak a kultúrházban, de rendszeres közösségi élet sajnos nem alakult ki - teszi hozzá szomorúan a polgármester.

Paulovics János elmondja, hogy nincsenek nagy vágyaik. Céljuk élhetőbbé tenni a települést, amihez a feltételek adottak. A falu teljesen közművesített, jelenleg az internet-hozzáférés bővítésével akadnak gondok, mert sok az igénylő, de szűkös a kapacitás. A tavaly rendbe tették a könyvtárat, és a temető környékét. Amikor a pályázati lehetőségekről kérdezem, a falu elöljárója röviden felel:

- Sajnos a nagy szeletet mindig a városok kapják, a kistérség településeinek sajnálatos módon csak nagyon kevés jut.

A templom felé sétálunk - külső felújítását most végzik -, az óvoda is útba esik. A gyerekek éppen az udvaron játszanak.

- Hosszú távon nehezen lehet fenntartani az intézményt. Jelenleg tizenkét gyerek jár ide. Az óvoda működése gazdaságtalan, így előbb-utóbb dönteni kell a jövőjéről - mondja a polgármester. Az általános iskolások egy része a megyeszékhelyre, a többiek Toronyba járnak tanulni. A templomtól a határőr őrshöz megyünk át, amely ugyan elhanyagolt állapotban van, de biztató a jövőre nézve, hogy már értékesítették. Ezután visszatérünk a hivatalba, amit belülről nem olyan régen hoztak rendbe.

Paulovics János már az íróasztala mellett meséli, hogy a faluban sajnos hiányzik a közösségi élet. Elmondja, hogy a sport az, ami jobban összefogja és megmozgatja a falut. A férfi labdarúgók jelenleg a megyei II. osztályban szerepelnek, ezenkívül két éve már amatőr női labdarúgó-csapata is van a településnek. A falusi szpartakiádon pedig hosszú szünet után újra elindultak. Az elmúlt időszakban a sportpályán önerőből a vizesblokkot is sikerült felújítaniuk. A Bucsui Baráti Kör pedig tovább erősítheti a helyiek összefogását.

- A legnagyobb gondunk az, hogy a fiatalokat nehéz helyben megfogni. Alkalmi bulik ugyan vannak a kultúrházban, de rendszeres közösségi élet sajnos nem alakult ki - teszi hozzá szomorúan a polgármester.

Paulovics János elmondja, hogy nincsenek nagy vágyaik. Céljuk élhetőbbé tenni a települést, amihez a feltételek adottak. A falu teljesen közművesített, jelenleg az internet-hozzáférés bővítésével akadnak gondok, mert sok az igénylő, de szűkös a kapacitás. A tavaly rendbe tették a könyvtárat, és a temető környékét. Amikor a pályázati lehetőségekről kérdezem, a falu elöljárója röviden felel:

- Sajnos a nagy szeletet mindig a városok kapják, a kistérség településeinek sajnálatos módon csak nagyon kevés jut.

A templom felé sétálunk - külső felújítását most végzik -, az óvoda is útba esik. A gyerekek éppen az udvaron játszanak.

- Hosszú távon nehezen lehet fenntartani az intézményt. Jelenleg tizenkét gyerek jár ide. Az óvoda működése gazdaságtalan, így előbb-utóbb dönteni kell a jövőjéről - mondja a polgármester. Az általános iskolások egy része a megyeszékhelyre, a többiek Toronyba járnak tanulni. A templomtól a határőr őrshöz megyünk át, amely ugyan elhanyagolt állapotban van, de biztató a jövőre nézve, hogy már értékesítették. Ezután visszatérünk a hivatalba, amit belülről nem olyan régen hoztak rendbe.

Paulovics János már az íróasztala mellett meséli, hogy a faluban sajnos hiányzik a közösségi élet. Elmondja, hogy a sport az, ami jobban összefogja és megmozgatja a falut. A férfi labdarúgók jelenleg a megyei II. osztályban szerepelnek, ezenkívül két éve már amatőr női labdarúgó-csapata is van a településnek. A falusi szpartakiádon pedig hosszú szünet után újra elindultak. Az elmúlt időszakban a sportpályán önerőből a vizesblokkot is sikerült felújítaniuk. A Bucsui Baráti Kör pedig tovább erősítheti a helyiek összefogását.

- A legnagyobb gondunk az, hogy a fiatalokat nehéz helyben megfogni. Alkalmi bulik ugyan vannak a kultúrházban, de rendszeres közösségi élet sajnos nem alakult ki - teszi hozzá szomorúan a polgármester.

Paulovics János elmondja, hogy nincsenek nagy vágyaik. Céljuk élhetőbbé tenni a települést, amihez a feltételek adottak. A falu teljesen közművesített, jelenleg az internet-hozzáférés bővítésével akadnak gondok, mert sok az igénylő, de szűkös a kapacitás. A tavaly rendbe tették a könyvtárat, és a temető környékét. Amikor a pályázati lehetőségekről kérdezem, a falu elöljárója röviden felel:

- Sajnos a nagy szeletet mindig a városok kapják, a kistérség településeinek sajnálatos módon csak nagyon kevés jut.

- Hosszú távon nehezen lehet fenntartani az intézményt. Jelenleg tizenkét gyerek jár ide. Az óvoda működése gazdaságtalan, így előbb-utóbb dönteni kell a jövőjéről - mondja a polgármester. Az általános iskolások egy része a megyeszékhelyre, a többiek Toronyba járnak tanulni. A templomtól a határőr őrshöz megyünk át, amely ugyan elhanyagolt állapotban van, de biztató a jövőre nézve, hogy már értékesítették. Ezután visszatérünk a hivatalba, amit belülről nem olyan régen hoztak rendbe.

Paulovics János már az íróasztala mellett meséli, hogy a faluban sajnos hiányzik a közösségi élet. Elmondja, hogy a sport az, ami jobban összefogja és megmozgatja a falut. A férfi labdarúgók jelenleg a megyei II. osztályban szerepelnek, ezenkívül két éve már amatőr női labdarúgó-csapata is van a településnek. A falusi szpartakiádon pedig hosszú szünet után újra elindultak. Az elmúlt időszakban a sportpályán önerőből a vizesblokkot is sikerült felújítaniuk. A Bucsui Baráti Kör pedig tovább erősítheti a helyiek összefogását.

- A legnagyobb gondunk az, hogy a fiatalokat nehéz helyben megfogni. Alkalmi bulik ugyan vannak a kultúrházban, de rendszeres közösségi élet sajnos nem alakult ki - teszi hozzá szomorúan a polgármester.

Paulovics János elmondja, hogy nincsenek nagy vágyaik. Céljuk élhetőbbé tenni a települést, amihez a feltételek adottak. A falu teljesen közművesített, jelenleg az internet-hozzáférés bővítésével akadnak gondok, mert sok az igénylő, de szűkös a kapacitás. A tavaly rendbe tették a könyvtárat, és a temető környékét. Amikor a pályázati lehetőségekről kérdezem, a falu elöljárója röviden felel:

- Sajnos a nagy szeletet mindig a városok kapják, a kistérség településeinek sajnálatos módon csak nagyon kevés jut.

- Hosszú távon nehezen lehet fenntartani az intézményt. Jelenleg tizenkét gyerek jár ide. Az óvoda működése gazdaságtalan, így előbb-utóbb dönteni kell a jövőjéről - mondja a polgármester. Az általános iskolások egy része a megyeszékhelyre, a többiek Toronyba járnak tanulni. A templomtól a határőr őrshöz megyünk át, amely ugyan elhanyagolt állapotban van, de biztató a jövőre nézve, hogy már értékesítették. Ezután visszatérünk a hivatalba, amit belülről nem olyan régen hoztak rendbe.

Paulovics János már az íróasztala mellett meséli, hogy a faluban sajnos hiányzik a közösségi élet. Elmondja, hogy a sport az, ami jobban összefogja és megmozgatja a falut. A férfi labdarúgók jelenleg a megyei II. osztályban szerepelnek, ezenkívül két éve már amatőr női labdarúgó-csapata is van a településnek. A falusi szpartakiádon pedig hosszú szünet után újra elindultak. Az elmúlt időszakban a sportpályán önerőből a vizesblokkot is sikerült felújítaniuk. A Bucsui Baráti Kör pedig tovább erősítheti a helyiek összefogását.

- A legnagyobb gondunk az, hogy a fiatalokat nehéz helyben megfogni. Alkalmi bulik ugyan vannak a kultúrházban, de rendszeres közösségi élet sajnos nem alakult ki - teszi hozzá szomorúan a polgármester.

Paulovics János elmondja, hogy nincsenek nagy vágyaik. Céljuk élhetőbbé tenni a települést, amihez a feltételek adottak. A falu teljesen közművesített, jelenleg az internet-hozzáférés bővítésével akadnak gondok, mert sok az igénylő, de szűkös a kapacitás. A tavaly rendbe tették a könyvtárat, és a temető környékét. Amikor a pályázati lehetőségekről kérdezem, a falu elöljárója röviden felel:

- Sajnos a nagy szeletet mindig a városok kapják, a kistérség településeinek sajnálatos módon csak nagyon kevés jut.

Paulovics János már az íróasztala mellett meséli, hogy a faluban sajnos hiányzik a közösségi élet. Elmondja, hogy a sport az, ami jobban összefogja és megmozgatja a falut. A férfi labdarúgók jelenleg a megyei II. osztályban szerepelnek, ezenkívül két éve már amatőr női labdarúgó-csapata is van a településnek. A falusi szpartakiádon pedig hosszú szünet után újra elindultak. Az elmúlt időszakban a sportpályán önerőből a vizesblokkot is sikerült felújítaniuk. A Bucsui Baráti Kör pedig tovább erősítheti a helyiek összefogását.

- A legnagyobb gondunk az, hogy a fiatalokat nehéz helyben megfogni. Alkalmi bulik ugyan vannak a kultúrházban, de rendszeres közösségi élet sajnos nem alakult ki - teszi hozzá szomorúan a polgármester.

Paulovics János elmondja, hogy nincsenek nagy vágyaik. Céljuk élhetőbbé tenni a települést, amihez a feltételek adottak. A falu teljesen közművesített, jelenleg az internet-hozzáférés bővítésével akadnak gondok, mert sok az igénylő, de szűkös a kapacitás. A tavaly rendbe tették a könyvtárat, és a temető környékét. Amikor a pályázati lehetőségekről kérdezem, a falu elöljárója röviden felel:

- Sajnos a nagy szeletet mindig a városok kapják, a kistérség településeinek sajnálatos módon csak nagyon kevés jut.

Paulovics János már az íróasztala mellett meséli, hogy a faluban sajnos hiányzik a közösségi élet. Elmondja, hogy a sport az, ami jobban összefogja és megmozgatja a falut. A férfi labdarúgók jelenleg a megyei II. osztályban szerepelnek, ezenkívül két éve már amatőr női labdarúgó-csapata is van a településnek. A falusi szpartakiádon pedig hosszú szünet után újra elindultak. Az elmúlt időszakban a sportpályán önerőből a vizesblokkot is sikerült felújítaniuk. A Bucsui Baráti Kör pedig tovább erősítheti a helyiek összefogását.

- A legnagyobb gondunk az, hogy a fiatalokat nehéz helyben megfogni. Alkalmi bulik ugyan vannak a kultúrházban, de rendszeres közösségi élet sajnos nem alakult ki - teszi hozzá szomorúan a polgármester.

Paulovics János elmondja, hogy nincsenek nagy vágyaik. Céljuk élhetőbbé tenni a települést, amihez a feltételek adottak. A falu teljesen közművesített, jelenleg az internet-hozzáférés bővítésével akadnak gondok, mert sok az igénylő, de szűkös a kapacitás. A tavaly rendbe tették a könyvtárat, és a temető környékét. Amikor a pályázati lehetőségekről kérdezem, a falu elöljárója röviden felel:

- Sajnos a nagy szeletet mindig a városok kapják, a kistérség településeinek sajnálatos módon csak nagyon kevés jut.

- A legnagyobb gondunk az, hogy a fiatalokat nehéz helyben megfogni. Alkalmi bulik ugyan vannak a kultúrházban, de rendszeres közösségi élet sajnos nem alakult ki - teszi hozzá szomorúan a polgármester.

Paulovics János elmondja, hogy nincsenek nagy vágyaik. Céljuk élhetőbbé tenni a települést, amihez a feltételek adottak. A falu teljesen közművesített, jelenleg az internet-hozzáférés bővítésével akadnak gondok, mert sok az igénylő, de szűkös a kapacitás. A tavaly rendbe tették a könyvtárat, és a temető környékét. Amikor a pályázati lehetőségekről kérdezem, a falu elöljárója röviden felel:

- Sajnos a nagy szeletet mindig a városok kapják, a kistérség településeinek sajnálatos módon csak nagyon kevés jut.

- A legnagyobb gondunk az, hogy a fiatalokat nehéz helyben megfogni. Alkalmi bulik ugyan vannak a kultúrházban, de rendszeres közösségi élet sajnos nem alakult ki - teszi hozzá szomorúan a polgármester.

Paulovics János elmondja, hogy nincsenek nagy vágyaik. Céljuk élhetőbbé tenni a települést, amihez a feltételek adottak. A falu teljesen közművesített, jelenleg az internet-hozzáférés bővítésével akadnak gondok, mert sok az igénylő, de szűkös a kapacitás. A tavaly rendbe tették a könyvtárat, és a temető környékét. Amikor a pályázati lehetőségekről kérdezem, a falu elöljárója röviden felel:

- Sajnos a nagy szeletet mindig a városok kapják, a kistérség településeinek sajnálatos módon csak nagyon kevés jut.

Paulovics János elmondja, hogy nincsenek nagy vágyaik. Céljuk élhetőbbé tenni a települést, amihez a feltételek adottak. A falu teljesen közművesített, jelenleg az internet-hozzáférés bővítésével akadnak gondok, mert sok az igénylő, de szűkös a kapacitás. A tavaly rendbe tették a könyvtárat, és a temető környékét. Amikor a pályázati lehetőségekről kérdezem, a falu elöljárója röviden felel:

- Sajnos a nagy szeletet mindig a városok kapják, a kistérség településeinek sajnálatos módon csak nagyon kevés jut.

Paulovics János elmondja, hogy nincsenek nagy vágyaik. Céljuk élhetőbbé tenni a települést, amihez a feltételek adottak. A falu teljesen közművesített, jelenleg az internet-hozzáférés bővítésével akadnak gondok, mert sok az igénylő, de szűkös a kapacitás. A tavaly rendbe tették a könyvtárat, és a temető környékét. Amikor a pályázati lehetőségekről kérdezem, a falu elöljárója röviden felel:

- Sajnos a nagy szeletet mindig a városok kapják, a kistérség településeinek sajnálatos módon csak nagyon kevés jut.

- Sajnos a nagy szeletet mindig a városok kapják, a kistérség településeinek sajnálatos módon csak nagyon kevés jut.

- Sajnos a nagy szeletet mindig a városok kapják, a kistérség településeinek sajnálatos módon csak nagyon kevés jut.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!