Galambok között

Magyarországon ötezer postagalambász tevékenykedik, szervezetük az egyik legrégebbi szövetség az országban, több mint 120 éves múltra tekint vissza. Bükön a H-5 Postagalambsport Egyesület 1999-ben alakult meg 14 fővel, és létszámuk nagyjából azóta is változatlan. Számukra a nyári szezon minden hétvégéje versennyel telik: a felnőtt galambok éves erőpróbája 12, míg a fiataloké 5, valamivel rövidebb útból áll. Akad olyan szombati nap, amikor 800 kilométerről kell hazatalálniuk a madaraknak. Csütörtökön vagy pénteken kamionba rakják és elszállítják őket, majd szombat reggel feleresztik őket egy közös helyszínen. A feleresztési hely és a dúctávolság minden tenyésztő esetében méter pontossággal le van mérve. Így aztán amikor a galamb haza-tér, a lábáról levett gumigyűrűt csak be kell dobni a speciális órába, s könnyen összevethető, melyikük tette meg gyorsabban a hazavezető utat. Az eredményeket összesítik, s a szezon végeztével az a galamb számít sikeresenek, amelyik a mezőny első húsz százalékában végez.

- Nálunk csak az a néhány megszállott figyeli a galambok röptét, akinek ez a szép sport a hobbija - mondja el Varsányi László egyesületi tag. - Belgiumban, Hollandiában, Németországban sokkal nagyobb hagyománya van a galambászatnak, pénzdíjas versenyeket rendeznek, s ezeknek az eredményét előbb közli a televízió, mint a futballkupákét. Ott vannak tenyésztők, akik ebből meg is élnek. Nálunk mindenki csak hobbiszinten űzi ezt a sportot, talán a legjobb versenyzők érnek el annyit, hogy a tenyészanyag eladásából legalább a költségeik megtérülnek.

Varsányi Lászlótól azt is megtudjuk, hogy a postagalamb egy több ezer éve kitenyészett faj, melyet még a második világháborúban is használtak hírszerzésre, üzenet- küldésre. A tudósok még ma sincsenek pontosan tisztában vele, hogy mitől talál haza, valószínűleg szerepet játszik ebben a föld mágnesessége, a nap állása és egyéb környezeti tényezők. Az állat jó látása és emlékezőképessége sem mellékes: háromszáz méter magasról akár száz kilométerre is ellát, s nem ritka, hogy egy rutinosabb versenyző autópályák, folyók vonalát követi. A jó tájékozódás tehát közös bennük, a versenyeken a visszaérkezés gyorsasága a tét.

A versenyeredmények mögött nagyon komoly tenyésztői munka húzódik meg. Jó teljesítmény attól a postagalamtól várható, amely egészséges, kitartó, megfelelő magkeveréket fogyaszt, s természetesen nem utolsó az ideális testúly sem. A tenyésztők vitaminokkal, sőt egyesek saját csodaszerekkel , teákkal is igyekeznek javítani a madarak kondícióját. Doppingról nálunk szerencsére még nem lehet beszélni. Nagyon fontos az állomány kialakítása is, a már nem versenyző postagalambok közül mindenki igyekszik a lehető legjobb keresztezést létrehozni. A madarak értéke teljesítményüktől függően pár ezer forinttól akár milli- ós nagyságrendig terjedhet. Egyébként a madár nem kényes, a legnagyobb veszélyt versenyszezonban a ragadozó madarak jelentik számukra.

Az egyesületi tagok többnyire nem vásárolják, hanem egymásnak ajándékozzák a madarakat. Nem szakemberek, társaiktól tanulnak. Bár elvileg riválisok, elsősorban sporttársak, és jó barátok. Hobbijuk nem igazán olcsó, s főleg időigényes, de családtagjaik általában megbocsátják ezt, mert a galambokkal való foglalkozás a családfők számára kitűnő regeneráció.

- Nálunk csak az a néhány megszállott figyeli a galambok röptét, akinek ez a szép sport a hobbija - mondja el Varsányi László egyesületi tag. - Belgiumban, Hollandiában, Németországban sokkal nagyobb hagyománya van a galambászatnak, pénzdíjas versenyeket rendeznek, s ezeknek az eredményét előbb közli a televízió, mint a futballkupákét. Ott vannak tenyésztők, akik ebből meg is élnek. Nálunk mindenki csak hobbiszinten űzi ezt a sportot, talán a legjobb versenyzők érnek el annyit, hogy a tenyészanyag eladásából legalább a költségeik megtérülnek.

Varsányi Lászlótól azt is megtudjuk, hogy a postagalamb egy több ezer éve kitenyészett faj, melyet még a második világháborúban is használtak hírszerzésre, üzenet- küldésre. A tudósok még ma sincsenek pontosan tisztában vele, hogy mitől talál haza, valószínűleg szerepet játszik ebben a föld mágnesessége, a nap állása és egyéb környezeti tényezők. Az állat jó látása és emlékezőképessége sem mellékes: háromszáz méter magasról akár száz kilométerre is ellát, s nem ritka, hogy egy rutinosabb versenyző autópályák, folyók vonalát követi. A jó tájékozódás tehát közös bennük, a versenyeken a visszaérkezés gyorsasága a tét.

A versenyeredmények mögött nagyon komoly tenyésztői munka húzódik meg. Jó teljesítmény attól a postagalamtól várható, amely egészséges, kitartó, megfelelő magkeveréket fogyaszt, s természetesen nem utolsó az ideális testúly sem. A tenyésztők vitaminokkal, sőt egyesek saját csodaszerekkel , teákkal is igyekeznek javítani a madarak kondícióját. Doppingról nálunk szerencsére még nem lehet beszélni. Nagyon fontos az állomány kialakítása is, a már nem versenyző postagalambok közül mindenki igyekszik a lehető legjobb keresztezést létrehozni. A madarak értéke teljesítményüktől függően pár ezer forinttól akár milli- ós nagyságrendig terjedhet. Egyébként a madár nem kényes, a legnagyobb veszélyt versenyszezonban a ragadozó madarak jelentik számukra.

Az egyesületi tagok többnyire nem vásárolják, hanem egymásnak ajándékozzák a madarakat. Nem szakemberek, társaiktól tanulnak. Bár elvileg riválisok, elsősorban sporttársak, és jó barátok. Hobbijuk nem igazán olcsó, s főleg időigényes, de családtagjaik általában megbocsátják ezt, mert a galambokkal való foglalkozás a családfők számára kitűnő regeneráció.

- Nálunk csak az a néhány megszállott figyeli a galambok röptét, akinek ez a szép sport a hobbija - mondja el Varsányi László egyesületi tag. - Belgiumban, Hollandiában, Németországban sokkal nagyobb hagyománya van a galambászatnak, pénzdíjas versenyeket rendeznek, s ezeknek az eredményét előbb közli a televízió, mint a futballkupákét. Ott vannak tenyésztők, akik ebből meg is élnek. Nálunk mindenki csak hobbiszinten űzi ezt a sportot, talán a legjobb versenyzők érnek el annyit, hogy a tenyészanyag eladásából legalább a költségeik megtérülnek.

Varsányi Lászlótól azt is megtudjuk, hogy a postagalamb egy több ezer éve kitenyészett faj, melyet még a második világháborúban is használtak hírszerzésre, üzenet- küldésre. A tudósok még ma sincsenek pontosan tisztában vele, hogy mitől talál haza, valószínűleg szerepet játszik ebben a föld mágnesessége, a nap állása és egyéb környezeti tényezők. Az állat jó látása és emlékezőképessége sem mellékes: háromszáz méter magasról akár száz kilométerre is ellát, s nem ritka, hogy egy rutinosabb versenyző autópályák, folyók vonalát követi. A jó tájékozódás tehát közös bennük, a versenyeken a visszaérkezés gyorsasága a tét.

A versenyeredmények mögött nagyon komoly tenyésztői munka húzódik meg. Jó teljesítmény attól a postagalamtól várható, amely egészséges, kitartó, megfelelő magkeveréket fogyaszt, s természetesen nem utolsó az ideális testúly sem. A tenyésztők vitaminokkal, sőt egyesek saját csodaszerekkel , teákkal is igyekeznek javítani a madarak kondícióját. Doppingról nálunk szerencsére még nem lehet beszélni. Nagyon fontos az állomány kialakítása is, a már nem versenyző postagalambok közül mindenki igyekszik a lehető legjobb keresztezést létrehozni. A madarak értéke teljesítményüktől függően pár ezer forinttól akár milli- ós nagyságrendig terjedhet. Egyébként a madár nem kényes, a legnagyobb veszélyt versenyszezonban a ragadozó madarak jelentik számukra.

Az egyesületi tagok többnyire nem vásárolják, hanem egymásnak ajándékozzák a madarakat. Nem szakemberek, társaiktól tanulnak. Bár elvileg riválisok, elsősorban sporttársak, és jó barátok. Hobbijuk nem igazán olcsó, s főleg időigényes, de családtagjaik általában megbocsátják ezt, mert a galambokkal való foglalkozás a családfők számára kitűnő regeneráció.

Varsányi Lászlótól azt is megtudjuk, hogy a postagalamb egy több ezer éve kitenyészett faj, melyet még a második világháborúban is használtak hírszerzésre, üzenet- küldésre. A tudósok még ma sincsenek pontosan tisztában vele, hogy mitől talál haza, valószínűleg szerepet játszik ebben a föld mágnesessége, a nap állása és egyéb környezeti tényezők. Az állat jó látása és emlékezőképessége sem mellékes: háromszáz méter magasról akár száz kilométerre is ellát, s nem ritka, hogy egy rutinosabb versenyző autópályák, folyók vonalát követi. A jó tájékozódás tehát közös bennük, a versenyeken a visszaérkezés gyorsasága a tét.

A versenyeredmények mögött nagyon komoly tenyésztői munka húzódik meg. Jó teljesítmény attól a postagalamtól várható, amely egészséges, kitartó, megfelelő magkeveréket fogyaszt, s természetesen nem utolsó az ideális testúly sem. A tenyésztők vitaminokkal, sőt egyesek saját csodaszerekkel , teákkal is igyekeznek javítani a madarak kondícióját. Doppingról nálunk szerencsére még nem lehet beszélni. Nagyon fontos az állomány kialakítása is, a már nem versenyző postagalambok közül mindenki igyekszik a lehető legjobb keresztezést létrehozni. A madarak értéke teljesítményüktől függően pár ezer forinttól akár milli- ós nagyságrendig terjedhet. Egyébként a madár nem kényes, a legnagyobb veszélyt versenyszezonban a ragadozó madarak jelentik számukra.

Az egyesületi tagok többnyire nem vásárolják, hanem egymásnak ajándékozzák a madarakat. Nem szakemberek, társaiktól tanulnak. Bár elvileg riválisok, elsősorban sporttársak, és jó barátok. Hobbijuk nem igazán olcsó, s főleg időigényes, de családtagjaik általában megbocsátják ezt, mert a galambokkal való foglalkozás a családfők számára kitűnő regeneráció.

Varsányi Lászlótól azt is megtudjuk, hogy a postagalamb egy több ezer éve kitenyészett faj, melyet még a második világháborúban is használtak hírszerzésre, üzenet- küldésre. A tudósok még ma sincsenek pontosan tisztában vele, hogy mitől talál haza, valószínűleg szerepet játszik ebben a föld mágnesessége, a nap állása és egyéb környezeti tényezők. Az állat jó látása és emlékezőképessége sem mellékes: háromszáz méter magasról akár száz kilométerre is ellát, s nem ritka, hogy egy rutinosabb versenyző autópályák, folyók vonalát követi. A jó tájékozódás tehát közös bennük, a versenyeken a visszaérkezés gyorsasága a tét.

A versenyeredmények mögött nagyon komoly tenyésztői munka húzódik meg. Jó teljesítmény attól a postagalamtól várható, amely egészséges, kitartó, megfelelő magkeveréket fogyaszt, s természetesen nem utolsó az ideális testúly sem. A tenyésztők vitaminokkal, sőt egyesek saját csodaszerekkel , teákkal is igyekeznek javítani a madarak kondícióját. Doppingról nálunk szerencsére még nem lehet beszélni. Nagyon fontos az állomány kialakítása is, a már nem versenyző postagalambok közül mindenki igyekszik a lehető legjobb keresztezést létrehozni. A madarak értéke teljesítményüktől függően pár ezer forinttól akár milli- ós nagyságrendig terjedhet. Egyébként a madár nem kényes, a legnagyobb veszélyt versenyszezonban a ragadozó madarak jelentik számukra.

Az egyesületi tagok többnyire nem vásárolják, hanem egymásnak ajándékozzák a madarakat. Nem szakemberek, társaiktól tanulnak. Bár elvileg riválisok, elsősorban sporttársak, és jó barátok. Hobbijuk nem igazán olcsó, s főleg időigényes, de családtagjaik általában megbocsátják ezt, mert a galambokkal való foglalkozás a családfők számára kitűnő regeneráció.

A versenyeredmények mögött nagyon komoly tenyésztői munka húzódik meg. Jó teljesítmény attól a postagalamtól várható, amely egészséges, kitartó, megfelelő magkeveréket fogyaszt, s természetesen nem utolsó az ideális testúly sem. A tenyésztők vitaminokkal, sőt egyesek saját csodaszerekkel , teákkal is igyekeznek javítani a madarak kondícióját. Doppingról nálunk szerencsére még nem lehet beszélni. Nagyon fontos az állomány kialakítása is, a már nem versenyző postagalambok közül mindenki igyekszik a lehető legjobb keresztezést létrehozni. A madarak értéke teljesítményüktől függően pár ezer forinttól akár milli- ós nagyságrendig terjedhet. Egyébként a madár nem kényes, a legnagyobb veszélyt versenyszezonban a ragadozó madarak jelentik számukra.

Az egyesületi tagok többnyire nem vásárolják, hanem egymásnak ajándékozzák a madarakat. Nem szakemberek, társaiktól tanulnak. Bár elvileg riválisok, elsősorban sporttársak, és jó barátok. Hobbijuk nem igazán olcsó, s főleg időigényes, de családtagjaik általában megbocsátják ezt, mert a galambokkal való foglalkozás a családfők számára kitűnő regeneráció.

A versenyeredmények mögött nagyon komoly tenyésztői munka húzódik meg. Jó teljesítmény attól a postagalamtól várható, amely egészséges, kitartó, megfelelő magkeveréket fogyaszt, s természetesen nem utolsó az ideális testúly sem. A tenyésztők vitaminokkal, sőt egyesek saját csodaszerekkel , teákkal is igyekeznek javítani a madarak kondícióját. Doppingról nálunk szerencsére még nem lehet beszélni. Nagyon fontos az állomány kialakítása is, a már nem versenyző postagalambok közül mindenki igyekszik a lehető legjobb keresztezést létrehozni. A madarak értéke teljesítményüktől függően pár ezer forinttól akár milli- ós nagyságrendig terjedhet. Egyébként a madár nem kényes, a legnagyobb veszélyt versenyszezonban a ragadozó madarak jelentik számukra.

Az egyesületi tagok többnyire nem vásárolják, hanem egymásnak ajándékozzák a madarakat. Nem szakemberek, társaiktól tanulnak. Bár elvileg riválisok, elsősorban sporttársak, és jó barátok. Hobbijuk nem igazán olcsó, s főleg időigényes, de családtagjaik általában megbocsátják ezt, mert a galambokkal való foglalkozás a családfők számára kitűnő regeneráció.

Az egyesületi tagok többnyire nem vásárolják, hanem egymásnak ajándékozzák a madarakat. Nem szakemberek, társaiktól tanulnak. Bár elvileg riválisok, elsősorban sporttársak, és jó barátok. Hobbijuk nem igazán olcsó, s főleg időigényes, de családtagjaik általában megbocsátják ezt, mert a galambokkal való foglalkozás a családfők számára kitűnő regeneráció.

Az egyesületi tagok többnyire nem vásárolják, hanem egymásnak ajándékozzák a madarakat. Nem szakemberek, társaiktól tanulnak. Bár elvileg riválisok, elsősorban sporttársak, és jó barátok. Hobbijuk nem igazán olcsó, s főleg időigényes, de családtagjaik általában megbocsátják ezt, mert a galambokkal való foglalkozás a családfők számára kitűnő regeneráció.