Szombathely

2008.12.17. 03:29

Vissza az időben

<b>Lukácsháza</b> - Tornácos nagyparaszti porta a biotájház. Szombaton nyitva állt. Meg lehetett tekinteni a gazdaságot, néhány kézműves mutatta be, hogyan készülnek a felszerelési tárgyak, eszközök, amelyeket használtak egy ilyen házban régen. Találkoztunk a biotájház megálmodójával, Bolfán Csabával is.

Némethy Mária

- Egyrészt a családi gyökerek miatt - magyarázza Bolfán Csaba. - Kulákok voltunk, kitelepítették a családunkat. Erről otthon sokat hallottam. A rendszerváltás után, pontosabban 1992 óta gazdálkodunk újra a földünkön. A hagyományokat felélesztő, értékeit közkinccsé tevő, a múltra támaszkodó vidéki élet bemutatására gondoltam, amikor a biotájház ötlete megfogalmazódott bennem. Ez a régi paraszti világ mára teljesen eltűnt. Legfeljebb múzeumfaluban láthatók a tárgyi emlékei. De ez a táj ezer év óta lakottan szolgálta az itt élő emberek igényeit, otthont, megélhetést biztosított nekik. Cserébe az itt lakók óvták, tisztelték, becsülték, védték értékeit, s generációról generációra adták át a szülőhely szeretetét. A biotájházzal az a célom, hogy ezt a megfoghatatlan hagyományt ne hagyjam elveszni. Ne skanzenek kihalt portáinál kelljen gyermekeinknek megtudni, hogyan éltek nagyszüleik.

Lukácsházán, a Csömötei-hegy lábánál így született meg az országban egyedülálló biotájház. Egy olyan nagyparaszti porta - mai szóhasználattal: farm - épült fel, ahol minden megvan és működik, ami egy önfenntartó gazdaságnak lételeme volt valaha. Ahogyan a régi parasztportákon, itt is saját szükségletre termelnek, csak a felesleget viszik piacra. Van szántója, 22 hektár, ahol megtermelik a kenyérnek valót, az állatok takarmányát. Van 4 hektár rét, legelő, ahol ló, szarvasmarha, bivaly, szamár, juh, kecske természetes környezetében él, ha munkájával nem segíti éppen a gazdát. A porta melletti gyümölcsös, szőlő, veteményes a család asztalára megad mindent. Az udvarban futkosó lábasjószágok. Az itt lakó ember süti a kenyeret, készíti a befőttet, a savanyúságot. Lóg a füstön a kolbász. Ezeket a betérő majd szemlélődés közben megkóstolhatja.

- A vendég láthatja szemével, érezheti orrával, hallhatja fülével, milyen is volt az a letűnt világ, amit sajnos már nem élvezhet mindenütt - magyarázza Bolfán Csaba. - Ha kedve van, itt maradhat, megtanulhatja a régi falusi mesterségeket, a kosárfonást, tartósítást, szerszámkészítést. Tapasztalhatja: szebb, biztosabb, egészségesebb környezet van itt, mint a megszokott mai világ! Az egészséges élelem, a valódi biotermék nekem nagy érték. Száz éve még mindenütt így volt, mint itt. Áram és folyóvíz nélkül szándékoztam felépíteni a portát. Csakhogy amíg műemléki épületnél ez lehetséges, egy ilyen rekonstrukciónál nem. A népegészségügyisek előírták az angolvécét, a folyóvizet, kénytelenek voltunk áramot is bevezetni, bár mindezeket jól eldugtuk szem elől.

A tavasszal kapuit kitáró biotájház eredeti módon épült fel. Mert valaha, valahol állt már egy ilyen ház.

- Az ausztriai Unterlomnitzban - válaszolja Bolfán Csaba. - Franz Simon nagy gyűjtőmunkával 1971 és 1984 között rajzolta le Burgenlandban, Stájerország felső részében és hazánkban a még álló paraszti portákat. Könyvéből három példány található Magyarországon. Az egyiket Nagy Endre néprajzos Szombathelyen, a Múzeumfaluban kezembe adta. Ott tetszett meg ez a szép porta.

A biotermesztők révén a biotájházat már ismerik a határon túl is. A 40 millió forintból felépült porta 9 millió forintot nyert a Leader-pályázaton, de adminisztrációs hiányosságok miatt végül Bolfánék elestek a pályázati pénztől.

Mi hiányzik még innen? Sok minden. Főleg régi háztartási eszközök, textíliák. És mesteremberek tudása, akik tudnának például kópicot, háziasszonyoké, akik mosószappant, gyertyát készíteni. Szövött gatyát, inget sikerült felhajtani. Készítője Győrben él, mindent az eredeti módon sző. Tavasszal ugyanis aki ide betér majd, a porta lakói régi ruhákban fogadják majd. Ez is hozzátartozik a biotájházhoz.

De kik is laknak majd itt?

- Jelentkező családok vannak, de még nem döntöttünk - hallom Bolfán Csabától. - Kemény élet ez, a civilizációs kényelem hiányzik. Azt is el kell viselni, hogy az itt élők kirakatban vannak, hiszen bármikor betérhet majd valaki nézelődni, s akkor bizony kizökkenti abból, amit éppen tesz. Ezt is vállalni kell.

Szombaton barátok, ismerősök, mindazok gyűltek össze a biotájházban, akik 2007. április 12-e, azaz az első építési munkák megindulása óta segítették létrehozását. Nagyon jól érezték magukat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!