Az üzemeltető szerint két lehetőség van: per vagy tárgyalás

Pintér-Péntek Imre és Pintér-Péntek Marica, a Unihall Kft.-t képviselik, elmondásuk szerint ők megértik, ha jön egy új közgyűlési többség vagy egy új gondolat a sportcsarnok üzemeltetéséről, ám ugyanakkor a kezükben van egy tíz évre szóló szerződés.

Szerintünk ilyenkor az a megoldás, ha leülnek a város képviselői a szerződő féllel és megpróbálnak kompromisszumra jutni. Mindenki láthatta, hogy a rendkívüli közgyűlésen, ahol felmondták a szerződést, a határozathozatal előtti vitában felhozott érvek a van rajta sapka, nincs rajta sapka esete volt, vagyis csupán indokot kerestek a képviselők. A történet nagyon rossz üzenet mindenki számára. Azt sugallja, hogy ha valaki hiába köt tíz évre szerződést egy önkormányzattal Szombathelyen, bármikor jöhet egy másik politikuscsapat, aki mást gondol, s felrúgnak mindent.

A győri cég képviselői emlékeztetnek a kezdetekre, amikor nyilvános pályázat útján nyerték el a Sugár úti sportkomplexum működtetésére szóló szerződést. Két pályázó akadt csupán. Nekünk volt gyakorlatunk egy csarnok üzemeltetésében, míg az ellenlábasunknak nem, ezért is tudtunk nagyságrendekkel alacsonyabb árat ajánlani, hiszen ők más városok önkormányzati működtetésű létesítményeit látogatták meg, s mint az közismert, a magánszféra sokkal hatékonyabb és gazdaságosabb, mint a közszféra. 

Átvettük az új csarnokkal az egész komplexumot. Csakhogy az Arena Savaria mellett - melyet 39 hibával vettünk át, és az első fél év alatt 81 garanciális hiba keletkezett - volt egy lelakott régi csarnok és egy elhanyagolt sportpálya. Mi nem örültünk ennek, de tudomásul vettük, annál is inkább, mivel ígéretet kaptunk rá, hogy minden hibát kijavíttat a város. Mi az elmúlt évben a szakmai tudásunk legjavát adtuk, voltak területek, ahol értünk el eredményeket, s volt olyan, ahol nem. 

Úgy vélem, az eltelt három év alatt megmutattuk: abból a nagyon kevés pénzből, amit kapunk, a csarnok működhet. Üzemeltetőként látjuk, milyen hibák akadnak, vannak nehézségeink, de ezzel együtt úgy gondolom, a szombathelyiek büszkék lehetnek erre, a hazánkban egyedülálló komplexumra.

A győri cég szombathelyi székhelyének ügye, amely a szerződés felmondásának sarokköve, illetve az átlátható gazdálkodás igénye a Unihall Kft. képviselői szerint csupán ürügy a szakításra.

Annak idején az szerepelt az aláírt szerződésben, hogy egy saját tulajdonú, szombathelyi székhelyű cég üzemeltesse a csarnokot, a mi teljes felelősségünkkel. Anno azért került ez bele a szerződésbe, nehogy létrehozzunk egy hárommilliós káeftécskét, azt idehozzuk, és majd lesz ami lesz. Ennek a kívánságnak mi megfeleltünk: a Unihall Kft. egy szombathelyi székhelyű cég, ennek megfelelően ide fizetjük az iparűzési adót. Szó sem volt arról, azért kell a szombathelyi cég, hogy valaki belelásson a mi könyveinkbe. Miért van erre szükség? Másrészt ami publikus, az a cégbíróságon megtekinthető. De ha már a számoknál tartunk: a soproni csarnok, ami jóval kisebb a szombathelyinél, hárommillióval többet, évi ötvenmilliót kap üzemeltetés- re. Más: 2002-ben vajon mennyibe került a városnak a régi csarnok és az atlétikai pálya működtetése?

Végezetül a cégvezetők hangsúlyozták: nem fogadják el a város rendkívüli felmondását, perben keresik az igazukat, és a bíróságtól kérnek birtokvédelmet.

Ez azt jelenti, hogy a jogerős ítéletig házon belül maradhatunk, és szerződés alapján üzemeltetjük a csarnokot, ami három-négy évig is eltarthat. Eközben a munkakapcsolat óhatatlanul megromlik. A másik lehetőség a tárgyalás. Az elmaradó haszonról, az erkölcsi kárról, arról, hogy elkezdtük az üzemeltetést, és egy jól működő rendszert kell átadni az utódunknak. Ezeknek áruk van...