2010.03.17. 06:28
A Jurisics-várban nyílt tárlat Fred Misik fotóiból
Rendkívül érdekes fotókiállítást lehet megtekinteni a Jurisics-vár reneszánsz folyosóján. A vasfüggöny mögötti múlt elevenedik meg a képeken fatörzsekbe vésve, egy osztrák fotós képein.
Básthy Tamás országgyűlési képviselő, Kőszeg volt polgármestere és Hernigl László nyugállományú főtörzs zászlós, a Nyugállományúak Egyesülete elnöke ajánlotta csütörtökön az érdeklődők figyelmébe Fred Misik fotóit. Az osztrák férfi kutyasétáltatás közben figyelt fel arra, hogy a Kőszeg fölötti erdőben rengeteg emléket őriznek a fák.
Egykori katonák vésték kedvesük nevét a kérgekbe, örökítették meg nem túl kedvelt felettesük potrohos portréját, vagy éppen csak azt adták hírül: még néhány nap, s megszabadulnak végre az utált sorkatonai-határőri szolgálattól. A szolgálattól, amelyet a magyar- osztrák határ mentén, Kőszeg fölött töltöttek az erdőben, közvetlenül a vasfüggöny árnyékában, azt őrizvén. Mi is többször írtunk arról, hogy ennek nyomait, a határőrök egykori, lassan összedőlő szállásait, a feldőlt határoszlopokat, a rozsdás szögesdrótot még ma is lehet látni.
A határ túloldalán élő osztrákokat is foglalkoztatta, mi történik itt. Gabriele Vasak le is írta gondolatait: Az egész 1948-ban kezdődött, odaát, ahol a kommunisták átvették a hatalmat. Terveik közé tartoztak a szögesdrótok és az aknamezők, amelyeket a rá következő tavasz folyamán kezdtek építeni a 365 kilométeres osztrák- magyar határ mentén. A drótkerítés belső oldalán négy vagy hat sor taposóaknát raktak le, előtte még két vagy három sor érintésre ölő aknát. Ilyenekből állt az egymillió akna határa.
A fényképész öt évvel ezelőtt találkozott az első ilyen faragással, és azóta egyre gyakrabban tűntek fel neki ezek a bükktörzsekbe vésett feliratok, rajzok, művészeti kísérletek. A katonák a bükkfát a puha kérge miatt választották, mert ebbe még egy kevésbé éles késsel is lehet valamit belefaragni. Vajon milyen késsel faragták betűiket, számaikat és rajzaikat? Vajon meddig tartott, míg a fába pimaszul belevésett egy meztelen nőt, egy pipával a szájában? Vajon mi indította őket, hogy közöljék ennek az erdei világnak, hogy ők is erre jártak? Ők, akiket embervadászatra hoztak ide, és akik itt mint turisták vagy kisfiúk hátrahagyták naiv jeleiket. Vagy féltek, hogy elfelejti őket a nagyvilág? Őket, akiket évekre ide küldtek ebbe a magányos erdőbe, ahol alig találkoztak más emberrel. Mindenesetre, itt kellett élniük!
1957-ben ezen a területen is sor került egy elektronikus jelzőrendszer felállítására, amely minden határátlépési kísérlet esetén riasztott. Jöttek a buktatódrótok és sok más modern berendezés, és újból aknák, egyre több akna. A határ teljes zár alatt állt, és a jelzőrendszer aktiválása automatikusan 40-60 határőrt riasztott, indokolt esetben 400 katonát is parancsolhattak a határra.
A rendszerváltással a vasfüggöny megszűnt. Az emberek azóta megint a határon keresztül járhatnak, kelhetnek. A nagy esők utáni áradások már rég nem mosnak aknát a falu patakjába.
Megmaradtak viszont a faragások, a feliratok a bükkfaerdőben, amelyeket Fred Misik évek óta szisztematikusan kutatott, fotózott. Számára a faragások valódi emlékművek: régi álmok és vágyak tanúi. Az egykor itt szolgált, élt magyar határőröké, huszonéves fiatalembereké. (A kiállítás április 15-éig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között.)
A fényképész öt évvel ezelőtt találkozott az első ilyen faragással, és azóta egyre gyakrabban tűntek fel neki ezek a bükktörzsekbe vésett feliratok, rajzok, művészeti kísérletek. A katonák a bükkfát a puha kérge miatt választották, mert ebbe még egy kevésbé éles késsel is lehet valamit belefaragni. Vajon milyen késsel faragták betűiket, számaikat és rajzaikat? Vajon meddig tartott, míg a fába pimaszul belevésett egy meztelen nőt, egy pipával a szájában? Vajon mi indította őket, hogy közöljék ennek az erdei világnak, hogy ők is erre jártak? Ők, akiket embervadászatra hoztak ide, és akik itt mint turisták vagy kisfiúk hátrahagyták naiv jeleiket. Vagy féltek, hogy elfelejti őket a nagyvilág? Őket, akiket évekre ide küldtek ebbe a magányos erdőbe, ahol alig találkoztak más emberrel. Mindenesetre, itt kellett élniük!
1957-ben ezen a területen is sor került egy elektronikus jelzőrendszer felállítására, amely minden határátlépési kísérlet esetén riasztott. Jöttek a buktatódrótok és sok más modern berendezés, és újból aknák, egyre több akna. A határ teljes zár alatt állt, és a jelzőrendszer aktiválása automatikusan 40-60 határőrt riasztott, indokolt esetben 400 katonát is parancsolhattak a határra.
A rendszerváltással a vasfüggöny megszűnt. Az emberek azóta megint a határon keresztül járhatnak, kelhetnek. A nagy esők utáni áradások már rég nem mosnak aknát a falu patakjába.
Megmaradtak viszont a faragások, a feliratok a bükkfaerdőben, amelyeket Fred Misik évek óta szisztematikusan kutatott, fotózott. Számára a faragások valódi emlékművek: régi álmok és vágyak tanúi. Az egykor itt szolgált, élt magyar határőröké, huszonéves fiatalembereké. (A kiállítás április 15-éig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között.)
A fényképész öt évvel ezelőtt találkozott az első ilyen faragással, és azóta egyre gyakrabban tűntek fel neki ezek a bükktörzsekbe vésett feliratok, rajzok, művészeti kísérletek. A katonák a bükkfát a puha kérge miatt választották, mert ebbe még egy kevésbé éles késsel is lehet valamit belefaragni. Vajon milyen késsel faragták betűiket, számaikat és rajzaikat? Vajon meddig tartott, míg a fába pimaszul belevésett egy meztelen nőt, egy pipával a szájában? Vajon mi indította őket, hogy közöljék ennek az erdei világnak, hogy ők is erre jártak? Ők, akiket embervadászatra hoztak ide, és akik itt mint turisták vagy kisfiúk hátrahagyták naiv jeleiket. Vagy féltek, hogy elfelejti őket a nagyvilág? Őket, akiket évekre ide küldtek ebbe a magányos erdőbe, ahol alig találkoztak más emberrel. Mindenesetre, itt kellett élniük!
1957-ben ezen a területen is sor került egy elektronikus jelzőrendszer felállítására, amely minden határátlépési kísérlet esetén riasztott. Jöttek a buktatódrótok és sok más modern berendezés, és újból aknák, egyre több akna. A határ teljes zár alatt állt, és a jelzőrendszer aktiválása automatikusan 40-60 határőrt riasztott, indokolt esetben 400 katonát is parancsolhattak a határra.
A rendszerváltással a vasfüggöny megszűnt. Az emberek azóta megint a határon keresztül járhatnak, kelhetnek. A nagy esők utáni áradások már rég nem mosnak aknát a falu patakjába.
Megmaradtak viszont a faragások, a feliratok a bükkfaerdőben, amelyeket Fred Misik évek óta szisztematikusan kutatott, fotózott. Számára a faragások valódi emlékművek: régi álmok és vágyak tanúi. Az egykor itt szolgált, élt magyar határőröké, huszonéves fiatalembereké. (A kiállítás április 15-éig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között.)
A rendszerváltással a vasfüggöny megszűnt. Az emberek azóta megint a határon keresztül járhatnak, kelhetnek. A nagy esők utáni áradások már rég nem mosnak aknát a falu patakjába.
Megmaradtak viszont a faragások, a feliratok a bükkfaerdőben, amelyeket Fred Misik évek óta szisztematikusan kutatott, fotózott. Számára a faragások valódi emlékművek: régi álmok és vágyak tanúi. Az egykor itt szolgált, élt magyar határőröké, huszonéves fiatalembereké. (A kiállítás április 15-éig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között.)
A rendszerváltással a vasfüggöny megszűnt. Az emberek azóta megint a határon keresztül járhatnak, kelhetnek. A nagy esők utáni áradások már rég nem mosnak aknát a falu patakjába.
Megmaradtak viszont a faragások, a feliratok a bükkfaerdőben, amelyeket Fred Misik évek óta szisztematikusan kutatott, fotózott. Számára a faragások valódi emlékművek: régi álmok és vágyak tanúi. Az egykor itt szolgált, élt magyar határőröké, huszonéves fiatalembereké. (A kiállítás április 15-éig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között.)
Megmaradtak viszont a faragások, a feliratok a bükkfaerdőben, amelyeket Fred Misik évek óta szisztematikusan kutatott, fotózott. Számára a faragások valódi emlékművek: régi álmok és vágyak tanúi. Az egykor itt szolgált, élt magyar határőröké, huszonéves fiatalembereké. (A kiállítás április 15-éig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között.)
Megmaradtak viszont a faragások, a feliratok a bükkfaerdőben, amelyeket Fred Misik évek óta szisztematikusan kutatott, fotózott. Számára a faragások valódi emlékművek: régi álmok és vágyak tanúi. Az egykor itt szolgált, élt magyar határőröké, huszonéves fiatalembereké. (A kiállítás április 15-éig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között.)
