Cebula Anna egész életét elkísérik a szép textilek

Cebula Annával, a Szombathelyi Képtár igazgatónőjével beszélgettünk.

Cebula Anna a hétköznapokban is figyelemreméltó öltözékeket visel. Látva őt a megnyitókon, megjegyezhetjük: a textilgyűjtemény vezetője a ruháit is értékes textilekként gyűjti és hordja. Életét ifjú kora óta kísérik a válogatott,szép textilek.

– Gyerekkori álmom volt,hogy legyen varrógépem. Az elsőáldozási pénzemből sikerült megvenni egy lengyel Lucznikot. 7. osztályos koromban kerültem át Magyarországra. December 1-jén még lengyelországi iskolába jártam, december 17-én mára szombathelyi Désibe.

Cebula Anna a krakkói egyetemen művészettörténetet tanult, a középkori építészet volta szakterülete, a diplomamunkája a jáki templomról szólt. A textilek gyerekkorától kísérik, iskolásként tanult meg varrni, később varrónő szakvizsgát is tett. A képtár igazgatója és textilgyűjteményének vezetője. Fotó: Ohr Tibor

A lengyel varrógépet itt vettük Magyarországon. Régi vásznakat festettem különböző színűre,ezekből saját magam kezdtem el varrni, szabásminta nélkül vágtam az anyagot, magamra igazítottam. Apukámtól tudom,hogy az ő édesanyja volt ilyen ügyes autodidakta varrónő. A szüleim is dicsértek,az osztálytársaimnak is tetszett, hogy olyan ruháim vannak, ami nem jön szembe az utcán. A Kanizsai gimnáziumba jártam, és volt két év, amíg egyetemre mentem, akkor tanultam ki a mesterséget, varrónő szakmunkás vizsgát tettem.

Sokat varrtam a gyerekeimnek,a babáiknak is. A kisebbik lányom, Kati (13) szeret kézzel varrogatni, a nagyobbik, Ági (16) inkább horgol.Az anyagismeretemet akkor hasznosíthattam, mikor idekerültem a képtárba a textilgyűjtemény vezetőjének. Anna a textilek iránti fokozott minőség-érzékenységét nem csak szakmailag, hanem nőként is állandóan ébren tartja, vannak Szombathelyen „lelőhelyei”, ahonnan a ruháit válogatja.

– Ahhoz igazodom, hogy „ősz” típusú vagyok, vagyis a barnák, vörösek, zöldek állnak jól, ezek emelik ki a „klímámat”. A kiegészítőimet is ezekhez válogatom. Egyes összeállítások kivételesek, mint például a tengerész stílusú öltözék, mert mindig elegáns, ahogy a fekete-fehér is. A kultúrában dolgozó embernek mindennap kell képviselni egy bizonyos színvonalat, ami alá nem szabad menni, ezért a megnyitókra is válogatottan öltözöm. Nem csak fal- és tértextilekkel dolgozom, szerveztem már divatbemutatót is. Mindig mondom a divattervezőknek,hogy ne csak 36–38-as ruhát tervezzenek,mert a 42-44-es méretű asszonyok is szeretnének csinosan járni. A ruháknak nem arról kell szólniuk, hogy éhezéssel hogyan tartsuk meg a soványságot. Megkérdeztük Annát a családja karácsonyi öltözési szokásairól is. Megtisztelik az ünnepet az eleganciával?

– Kiöltözünk a szentestei vacsorához, megfelelő cipővel,mert nem ronthatja az összképet papucs. A férfiak öltözéke egy jól szabott pulóveringgel, élére vasalt nadrággal. A nők kisestélyi jellegű ruhákban ülnek asztalhoz, sminkkel, frizurával. De megadjuk a módját a karácsony két napjának is: elegánsan jelenünk meg, egész ruhában van egy szoknya-blúz összeállításban. Hétköznap sem járok melegítőben. Anyukám is úgy volt ezzel, hogy „egy nő otthon se legyen slampos”. A férj ne csak akkor tudjon örülni a felesége csinosságának, amikor színházba mennek.