A Savaria Múzeumnak ezek a tanulóévei

A múzeum ügye iránt elkötelezett és elfogultságát azonnal bevalló szakember dr. Gráfik Imre, aki egy másik rendszerben szocializálódott muzeológus kíváncsiságával kérdezte a jelenlegi vezetőséget a „megyei hatókörű városi" intézménnyé alakított Savaria Múzeum működéséről, lehetőségeiről. Közösen megállapították: 2013 tanulóév volt, és még 2014 is az lesz.

Csapláros Andrea igazgató elmondta az elnevezés 2013. január 1 óta él, és még azoknál is nehézséget okoz, akik használják, minden volt megyei múzeumnál probléma. A „megyei hatókörben" vannak kötelező feladatok, de árnyalni kellene a jogi hátteret. Mert tartanak például továbbképzéseket és tanácsadásokat itt helyben, de ez csak „ajánlat", miért kényszerítenék ezt rá a kis múzeumokra? Miért avatkozna be közművelődési tevékenységükbe a Savaria Múzeum? Ha egy „vidéki" múzeumnak van restaurátora, miért kellene a Savaria Múzeumból kimenni? Jelezték a minisztériumnak, hogy ez a hierarchikus kapcsolatrendszer nem biztos, hogy ideális, inkább együttműködéseket kellene kialakítani.

Gráfik Imre korábbi kiváló régész múzeumigazgatók alakját idézte, akiknek szakmai tevékenysége meghatározta, kijelölte a múzeum útját is. Csapláros Andrea szintén régész, aki – mint mondta – nagyon szeretne Szentléleky Tihamér és Bándi Gábor régész múzeumigazgatók nyomába érni, de azzal is tisztában volt, amikor az igazgatói posztot megpályázta, hogy ez akkora feladat, hogy a szakmája kissé háttérbe fog szorulni. Az Iseum igazgatójaként még gyakorolhatta a régészetet, de tudta, hogy ez megváltozik az újonnan hat tagintézményt magába foglaló Savaria Múzeum vezetésével.

A Savaria Múzeumhoz tartozik a Szombathelyi Képtár, az Iseum Savariense, a Smidt Múzeum, a Romkert, és a Vasi Skanzen a néprajzi osztályhoz kötődően, idekerült a Vasi Szemle. Nem önálló tagintézmény, de külön épületben van a Pásztor utcában a Vasi Múzeumi Látványtár, amely a régészek telephelye.

Szombathely igényelte az épületeket az államtól, mert jelenleg csak az intézmények az övéi. A város azt szeretné, hogy amibe befektet, az tulajdonjogi szempontból is legyen a birtokában.

Czenki Zsuzsa általános igazgatóhelyettes, aki fél évvel ezelőtt még a városházán dolgozott, elmondta, hogy a városvezetés akarata abban is megnyilvánul, hogy mit akar egy intézménytől, hogy kit akar oda vezetőnek. A pályázók közül egyhangúan szavazta meg a közgyűlés Csapláros Andreát. Tudták, hogy egy külső emberre van szükség (a többi pályázó belső ember volt), aki elég bátor, hogy hozzá mer nyúlni a régi szokásjogokhoz, rutinosan működő beidegződésekhez. A város azt várja a múzeumtól, hogy működjön sikeresen, gazdálkodjon precízen, és tartsa be a jogszabályokat. Mivel a képviselőtestületben nincsenek muzeológusok, kell tudni prezentálni feléjük a problémákat. Nem csak a terveket, hanem a megvalósítás útját is. A látogatottsági mutatókat gazdag közművelődési programokkal kívánják javítani, amelyekbe bevonják a társművészeteket és a gasztronómiát is.

A tudomány és a helyi közösség

Egy vidéki múzeumban nem könnyű a tudomány és a közönség viszonyának kérdése. Mi az az eredmény, amit a helyi közösség elvár? És mekkora kifutási lehetőséget ad ez egy kutatónak? – erről beszélt a fórumon dr. Vig Károly tudományos igazgatóhelyettes. Amint kifejtette, nem biztos, hogy találkozik a helyi érték és a globálisan megfogalmazott minősítési rendszer. Egy helyi múzeum nem feltétlenül teremti meg a „nagy" tudományos karrier lehetőségét. A „kis" tudomány „kis" eredményei – helyi felfedezések, helyi eredmények – viszont sok örömöt adnak a helyi közösségnek, sok érdekességet tartogatnak a helyi élet számára.