Eljött Flatley is

2014-es európai turnéja során egy hetet tölt Magyarországon a Lord Of The Dance társulata, és nagy meglepetésként megérkezett velük Michael Flatley is. A mester már nem táncol a kora miatt (55 éves), de a fináléban fellépett, megmutatta, mit tud: látványosan és parádésan übereli a legjobb táncosokat is, pedig ők is lehengerlően lendületesek, pontosak.

A Lord az Aréna Savariában: sodró iram, lehengerlő táncképek az ír és kelta nép varázsvilágából. Fotó: Horváth Csaba

A Lord Of The Dance show Flatley nélkül is nagy varázslat, a mester maga válogatja a társulatába a táncosokat, és folyamatosan képzi őket. A show egy látványos színpadi mese a Jó és a Gonosz harcáról, olyan vetített háttérképekkel (hattyú, tűz, rózsák, csillagok), amelyek feltétlenül fellobbantják a nézőben a romantikát. Egy kis bohóc segíti a Tánc urát, hogy megvédje népét a Sötét Úrtól, miközben a sodró ír és kelta táncképek misztikus-mágikus időutazásba sodorják a közönséget. Ámulni lehet a precizitáson és a gyorsaságon, mint kopognak egyszerre a cipők a bemikrofonozott színpadon. Vajon meghaladta-e már egy tanítvány a mesterét abban a Guinnes Rekordban, amit korábban Flatley állított? A mester másodpercenkénti 35 „tap"-pal (talajhoz érintéssel) került be a nagy könyvbe. (Még két rekordja van: az övék a legmagasabb összegre biztosított lábak, és amikor bekerült, ő volt a legjobban fizetett táncos.)

Papp Zoltán, a társulat négy magyar tagja közül az egyik (aki a bukósisakos gonoszok élén főszerepet táncolt), még felléphetett vele egy előadásban. Volt olyan szereplés korábban, ahol Flatley, a Tánc ura (a Jó) Papp Zolival állt szemben, mint a Sötétség Urával.

A Lord címszerepét Flatley 1998-ig táncolta, azóta inkább a fiatalokra bízza. Mindig tanítja őket, amint a fináléban is láttuk az „iskolát", és hogy a mester jelenléte mennyit tesz hozzá a show-hoz. Nemcsak tánccal, hanem gesztussal is: felállva tapsoltak már a nézők, mikor kitört az ováció, mert kibontott nyakkendővel – tölcsért csinálva a kezéből – kiabálta (magyarul) a nézőtér felé: „szeretlek"!