Katyn - Tömeggyilkosság, politika, erkölcs

Az 1940. április 10-én történt katyni mészárlásnak összesen 22 ezer lengyel esett áldozatul, köztük több száz hivatásos katonatiszt, a lengyel vezetés krémje, kiváló stratégák, akik történelemformáló döntéseket hozhattak volna. A tartalékos tisztek közt voltak tudósok, professzorok, zenészek, festők, költők, újságírók, kiváló sportolók, tanárok...

2010. április 10-én, a 70. évfordulón történt a Smolensk melletti repülőgép szerencsétlenség, melyben a katyni megemlékezésre igyekvő egész lengyel delegáció veszett oda Lech Kaczynski lengyel köztársasági elnökkel az élen.

Roman Kowalski lengyel nagykövet tisztelettel köszönte, hogy a kettős jubileumon nyithatja meg a tárlatot, amelyet már több magyar városban bemutattak, és mindenhol nagy érdeklődés kísérte. Reményét fejezte ki, hogy a szombathelyiek is kiváncsiak lesznek Katynra, amely a lengyel történelmi emlékezetnek a mai gondolkodást is meghatározó része.

– Katyn minden nemzet életében megtörtént. Nem minden nemzet dolgozta fel ezeket a traumákat, nem mindenhol sikerült feltárni a történteket. Igazság nélkül nincs megbocsátás, megbocsátás nélkül nincs megbékélés, megbékélés nélkül pedig lehetetlen együttműködni – mondta nagykövet, hozzátéve, hogy az idei év a lengyel nép szabadsága visszaszerzésének 25. évfordulója, náluk 2014 a szabadság éve. Ez a kiállítás arra is emlékeztet, mekkora árat fizettek ezért a szabadságért, amit ma természetesnek vesz mindenki.

Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere megdöbbenését fejezte ki:

– A 20. század egyik nagy ordas eszméje előtt állunk, erre a mészárlásra nincs magyarázat. Mi a megoldása ennek a tragédiának a lelkünkben? Hogy lehet katarzist elérni? A művészi megjelenítés által. A kiállítás jel, hogy soha ne történjék többé ilyen, mert nem méltó hozzánk. Mindenki nézze meg, aki nem élt háborúban, hogy az ember mire képes.

Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatója a szombathelyi iskolák rendhagyó történelemóráihoz ajánlotta a kiállítást, hogy a diákok a tablókon keresztül többet megértsenek a történelemből, amelynek során a tömeggyilkosságok ismétlődnek.

– Kortól és nemtől függetlenül fájdalommal töltenek el minket az itt látottak. Azért is hat ez ránk magyarokra még erősebben, mint más nemzetekre, mert a lengyelek és a magyarok között egy különleges történelmi és érzelmi szálakon nyugvó barátság van – mondta Cebula Anna képtárigazgató. – Közös múlt, melyben voltak közös örömök és közös bánatok, közös uralkodók, hogy csak kettőt említsek most: Hedvig magyar királylány, akit a lengyel nép szent Jadwiga királynő névenemleget valamint Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király. És harcok, melyekben egymást támogattuk – itt Bem József tábornokot szeretném kiemelni, aki az 1848/49-es szabadságharcban nagy érdemeket szerzett. Vagy a II világháború kitörésekor Magyarország menekülttáborokat létesített a lengyel katonáknak, megyénkben is volt ilyen, Sárváron. A múltban és a közelmúltban – különösebb kérés és hívó szó nélkül – mindig ott terem a lengyel a magyar mellett és fordítva, felajánlva erejét és tudását. Akárki akármit mondhat, ez már több, mint barátság, ez testvériség.

A kiállítás a lengyel történelem egyik tragédiáját ismerteti. Azt szokták mondani, hogy a megosztható öröm hatványozódik, a megosztható fájdalom feleződik. Ma itt mi a lengyel nép lelki válláról ezt az évtizedekig elhallgatott fájdalmat átvesszük és cipeljük együtt velük – mindannyijunkért. Ennek a sorsvállalásnak magáért beszélő példája Polgár Csaba Katyni lepel című műve is, amely most a képtár aulájában látható.

Hajlítatlan gombok, ennyi maradt

Cebula Anna képtárigazgató felhívta a figyelmet a tablók színeire: a fekete, vörös és fehér színek dominálnak a falakat beborító tudósításokban. A fekete a gyászt szimbolizálja, a vörös a mártiromságot, a fehér pedig a lélek győzelmét az anyag fellett. Amint a színek ki-emelik és erősítik a mondanivalót, úgy zenét és verset is fűztek hozzá a tárlaton. Paulik Lídia (Művészeti Szakközépiskola) Bach E-dúr hegedűpartitájából játszott. Laki Sarolta (KDG) Zbigniew Herbert – Edward Herbertnek ajánlott – Gombok című versét mondta el. Föld mélyéből kiforduló, hajlítatlan gombok – ennyi maradt a katonaköpenyekből, egyenruhákból.