Newton bizony jól tudja az Angry Birds titkát

Az Ég és Föld vonzásában című kétéves EU-pályázati projekt a tudományos ismeretterjesztésben érdekelt: mindenki részt vesz benne, akinek a témához köze van, a vasi TIT-től az ELTE szombathelyi Gothard obszervatóriumán át az egyetemig. Legutóbb éppen a Savaria Egyetemi Központban, a „Mini Mindentudás Egyeteme”-sorozat keretében tartott előadást dr. Németh István egyetemi docens, a fizika tanszék vezetője „Angry Birds, Big Data és a fizika régi-új elvei, modelljei” címmel.

Mit tudnak a csúzliból kiröptetett, romboló morcos madarak és örök ellenségeik, a malacok? Vajon mitől olyan sikeres ez a játék; miért szeretik olyan sokan, az egyetemi professzortól a néhány éves kisgyerekig? Talán mert nem kell tanulni, azonnal sikerélményt szerez mindenkinek. A titok nyitja Németh István szerint ott keresendő, hogy az Angry Birds olyan kódokkal operál, amelyeket eredendően jól ismerünk. A finn Rovio Mobile fejlesztői a fizika egyik legrégebbi modelljére, a máig érvényes newtoni mechanika törvényeire támaszkodtak, amikor megalkották ezt a játékot. Az Angry Birds-program pont úgy fut, mint a valóság. A newtoni mechanika kulcsfogalma a mozgás, két meghatározó paramétere a mozgó tömeg pozíciója és sebessége; és ezzel kész is a játszótér.

A kérdés az, hogy miképpen működtethető a rendszer, milyen szabályai vannak a játéknak. Newton első törvénye szerint ha egy testre (legyen ez most egy morcos madár) más test nem hat, akkor nem változik sem a mozgásának iránya, sem a sebessége; esetleg nyugalomban marad. De mi történik, ha több madár jelenik meg a játszótéren? Vagy az az egyetlen madár ütközik a fallal? És akkor a malacokról még nem is beszéltünk. A testek kölcsönhatásba kerülnek egymással. Életbe lép a hatás-ellenhatás, illetve a dinamika törvénye. Működik az első három newtoni törvény. Az Angry Birds – mint valóságmodell szemléltetőeszközzé léphet elő.

Az Angry Birds tehát ismert fizikai törvények hatásos alkalmazásának köszönheti sikerét: a valóság modelljeként működik. Aki azonban új törvényszerűségek felfedezésére törekszik, pont fordított utat kell bejárnia. Előbb kell egy jó elmélet – egy belakható játszótér -, mert csak így lehet sikeres az adatgyűjtés. Főleg, ha a Big Datáról van szó: nincs ember, aki az űrből folyamatosan érkező irdatlan adathalmaz összes paraméterét elemezni tudná. És akkor ott van a neves fizikus, David Deutsch „multiverzum-elmélete”, amely minden bizonnyal a 21. század legfontosabb problémája lesz. De vissza Newton kövér modelljeihez: a mechanika törvényei szerint morcoskodó madarakhoz. Külön jó, hogy annyit lövöldözünk velük, amennyit akarunk: nem hal meg senki.