Múzeumok éjszakája a Vasi Skanzenben - fotókkal, videókkal

A Vasi Skanzen egy falu Szombathely közepén, és pont a Múzeumok éjszakáján elvesztette múzeum jellegét: benépesültek az utcák, a porták, megteltek a házak programokkal és emberekkel, az Ungaresca Néptáncegyüttes tagjai jeleneteket mutattak be a Vas megyei népszokásokból.

- Tarthattam volna előadásokat a régi néphagyományból, de úgy gondoltuk, élővé tesszük inkább, kis történeteket játszunk, amelyek maradandó élményt nyújtanak  - mondta dr. Horváth Sándor, a Savaria MVH Múzeum néprajzi osztályának vezetője, a skanzenbeli programok gazdája. - Szerencsénk van, mert Kárpáti Kelemen, a néprajzi muzeológia ősatyja már színpadra állította a vasi hagyományokat, nekünk csak elő kellett venni. Az Ungaresca táncosai szabad előadásmódban, improvizatív jelleggel abból játszanak.

A faluban éjfélig tartott a játék. A korombíró körbejárt, hogy ellenőrizze nem hagytak-e őrizetlenül tüzet a házaknál, majd útnak indult a bakter: „Tizet ütött már az óra, térjetek hát nyugovóra!" Egy kisgyerek komolyan vette és visszaszólt: „Nem kell, az anyukám megengedte, hogy fennmaradjak."

A néphagyományokkal együtt megelevenedtek a babonák is. Az egyik háznál a tejkérés jelenetét láttuk. Az asszony, aki elfelejtett vacsorát adni a gyerekeinek, bezörgetett a szomszédba, hogy tejet szerezzen, de nem kapott. Ugyanis „szürkület után már nem szabad tejet kiadni a háztól, mert megrontják vele a tehenet és félő, hogy véreset fognak fejni".

Tóth Róbert múzeumpedagógus történész a tűz tisztító szerepéről beszélt, és átvezette az érdeklődőket egy tüskéből rakott kapun, aminek gonoszűző szerepe volt régen, a lidércek, lúdvércek elrémisztésére szolgált. A tüskék felfogják a szellemeket, de megtisztul a lélek is, így tiszta lélekkel mehettünk a házhoz, ahol egy bagoly kuvikolt vészjóslóan. Égett a lámpa, odabent egy haldokló körül imádkoztak, vagyis vigyáztak nehogy elkárhozzon az utolsó óráiban lévő idős beteg, aki hamarosan átlép a túlvilágra. Ma a fekete macskát tartjuk baljós előjelnek, régen a kuvik töltötte be ezt a szerepet: halálmadárnak hívták, pedig nem a halálra jött, hanem a fényre, ilyenkor csak haldoklónál égett a lámpa a sötétben. A régiek még azt is gondolták, hogy a kuvik jelenléte meggyorsítja az „átkelést", megrövidíti a beteg szenvedéseit.

Egy másik ház mellett szabad tűzön szalonnát sütögettek a gyerekek és a szüleik, hallgatták  dr. Balogh Lajost, a természettudományi osztály vezetőjét, aki a kuvikról is mesélt, hogyan él, mikor vadászik, mint költi ki a tojásait...

Ma egyszerűen gyújtunk tüzet,  de régen a tűzélesztés nehéz dolog volt, ezért a tüzet folyamatosan ébren tartották. Nyári napfordulókor azonban eloltottak minden lángot, és megszentelt tűzről vettek új tüzet, ezt tették be a kemencékbe. „Háziak, háziak!" - érkezett a szabad tüzeket felügyelő korombíró, aki a faluban minden éjjel körbejárt, bekukkantott a konyhába is, van-e hanyagság, felelőtlenül gyújtogatnak-e, hagytak-e őrizetlenül lámpásokat, mécseseket, vagyis veszélyeztetik-e a falut? A korombírónak joga volt büntetéseket kiszabni, jobb esetben megúszták a háziak egy kemény dorgálással.

Az egyik porta elejét szalmával szórták fel, ez Luca napra, a téli napfordulóra utalt, amikor különösen erős a boszorkányjárás, védekezni kell. A dombtetőn álló épületből jajongás hallatszott: „Megint nyom, megint nyom!" jajgatott a gazda a mellkasát fájlalva. A háziak felkeltek, és a trut lábát, egy pentagrammot rajzoltak az ajtófélfára, hogy elűzzék a gonoszt. A trut, a nyomólény a régiek szerint megzavarodott attól, ha az ötágú csillagot egy pontból, a kéz felemelése nélkül, cikk-cakkban rajzolták meg. Most azonban ez sem segített. Ezért újra felkelt a család, eltömték a kulcslyukat, hogy ha már nem megy el a trut, odabent elkapják. A gazda sikeresen rádobta a kalapját, és jól meg is verte...

Dr. Horváth Sándortól megtudtuk: a régiek nem csak keresztet rajzoltak azokra a tárgyakra – például a bölcsőre –, amit meg akartak védeni a rontástól, hanem bizony sokáig használták a pentagrammát is.

A falut beborító sötétségben egyszer csak útjára indult a bakter is. „Tüzet, vizet vigyázzátok, más babáját ne bántsátok!" - intette a falu népét, aztán uccu, neki, futott, mert tolvajt látott, s aztán fogott, e baj elhárítása is az ő feladata volt.