Széttépett esztendők - Lezárult a holokauszt emlékéve a megyeszékhelyen

1944. március 19-e a németek magyarországi megszállásának napja. Az emberek érzékelték a változást, de nem tudták, hogy mi történt, mert a rádió nem adta hírül a németek bevonulását. Budapesten a Vígszínház előtt egy férfi aznap zaklatott idegállapotában nem vette észre a villamost. Elütötte, meghalt. A férfi zsidó volt, s a színháznál lévő újságárushoz sietett, hátha megírnak valami biztosat a nap történéséről a lapok. A baleseti helyszínrajz, az eset leírása ott látható a zsidó hitközség Bernstein Béla Kulturális Központjában kedden este nyílt kiállításon, akárcsak a grafikon, amely azt ábrázolja, hogy a német megszállás után ugrásszerűen megnőtt a zsidó öngyilkosok száma. Sokan vetették magukat a villamos elé Budapesten. A kiállítás  a  holokauszt megéléstörténetét dolgozza fel sok személyes dokumentummal. Közülük a legdöbbenetesebb talán a fővárosban ma is élő Ács Éva szerelmi története. Egy zsidó fiatalemberrel szerettek egymásba. A férfi gyönyörű leveleket írt neki már munkaszolgálatosként, de sohasem találkoztak többé,  meghalt.

1944 áprilisában  kezdődött meg a magyarországi zsidók gettókba űzése. Az ezt követő hónapok során több mint 400 000 zsidót zártak gyűjtőtáborokba, majd hurcoltak el Magyarországról. Az idei holokauszt emlékév szombathelyi zárásaként Budapest Főváros Levéltárának szombathelyi kiállítása zömében új források felhasználásával és közzétételével a diszkrimináció és üldöztetés egyéni, családi, közösségi szintű megélését és feldolgozását helyezi a középpontba. A hagyományos holokauszt-tematikát időben és tárgyban is kitágítva mutatják be, hogyan ágyazódtak be a zsidóként diszkrimináltak és üldözöttek a szélesebb társadalmi közegbe. Az üldözés különféle megnyilvánulási formáit is elsősorban a városi hétköznapok szintjén, az elszenvedők és végrehajtók mindehhez való szubjektív viszonyulását megragadva ábrázolják. Első világháborút megjárt zsidó katonák kivételes eseteit, a Bethlen téren működött zsidó színház, a bori munkatábor két túlélőjének dokumentumai, s végül egy zsidómentő, Gerenday Béla református vállalkozó története is olvasható a tablókon.

A kiállítás megnyitójára összegyűlt közönséget először Márkus Sándor, a zsidó hitközség elnöke, majd dr. Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere köszöntötte.  A polgármester emlékeztetett arra, hogy Szombathelyen négy esemény történt az idei emlékévben, a legutóbbi, az Iseumban nyílt kiállítás rokonítható ezzel a budapestivel, mert egykor élt szombathelyi zsidók hétköznapjait mutatja be. Dr. Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója elmondta, hogy ez a kiállítás november 18-áig Budapesten volt látható, s reméli, Szombathely után más városokba is eljut majd. Dr. Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének alelnöke Szombathelyet példamutató városként említette, s kiemelte: akkor, azokban a széttépett esztendőkben a magyarországi zsidók hittek az államban, a kormányzóban, a jogrendben, abban, hogy meg fogják őket védeni. De cserben hagyták őket. Kihangsúlyozta azt is: az emlékév lezárul ugyan, de az emlékezés nem ér véget.

A kiállítást, amely két héten át lesz megtekinthető  kedden és pénteken délután 3-6 óra között a hitközség kultúrházában, dr. Horváth J. András, a fővárosi levéltár főosztályvezető-helyettese mutatta be részletesen. Ezután „Szállj költemény” címmel az imateremben Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház színművésze és Varga Richárd dalszerző, gitáros, énekes elsősorban a magyar líra klasszikussá vált műveiből nyújtottak át egy csokorra valót a közönségnek műsorukban.