Artisták az Aranyhídban - Az ugróköteles Bánhegyi Kata kollégáival tartott bemutatót

Vasárnap este még Pozsonyban kápráztatott el ötezer nézőt a világhírű Cirque du Soleil a Quidam című előadásával, tegnap pedig a társulat nyolc művésze – mondhatni jószolgálati követként – az Aranyhíd Nevelési-Oktatási Integrációs Központ tornatermének kissé kopottas parkettjére hozta el a csillogó világot az intézmény diákjainak (Kedden a kőszegi Dr. Nagy László Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben is megteszik ugyanezt). A Szombathelyi Kötélugró Klub színeiben három világ- és öt Európa-bajnoki címet szerző Bánhegyi Kata látogatott haza, és elhozta magával hét barátját-kollégáját is abba az intézménybe, ahol édesapja, edzője, Bánhegyi Attila is tanít. Itt volt az amerikai Stewen, a Quidam egyik főszereplője – ő az apa a történetben, amely egy kislányról szól, akiről fásult szülei nem nagyon vesznek tudomást. Ezért egy képzeletbeli világba menekül, amelyet a produkció műsorszámai keltenek életre – Stewen itt labdákkal zsonglőrködött. A brazil Carol, Danila és Gui, valamint az orosz Nastia légtornászok – az Aranyhíd mászókötelein, illetve talajon is tudtak nagyszerű kunsztokat mutatni. Kata természetesen kötelezett – ő is az angol gitáros, Billy kísérete mellett. A slusszpoén pedig az iskola tanulója, Bozzai Krisztina diaboló-bemutatója után a kínai, a világ legjobb diabolósának tartott Williamé volt. Aki hihetetlenül bánik a két pálcával mozgatott kifeszített zsinórral, amelyen egy-két-három, sőt négy pörgettyűt is mozgat, dob és elkap. Örömet, szeretetet hoztak az artisták – nagyon nagy élményt szereztek a gyerekeknek.

– Már kilenc éve vagyok a cirkuszban, ez idő alatt az egész világot bejártuk – mondta a bemutató után Bánhegyi Kata. – Pozsony után Budapest következik, a hétvégén öt előadásunk lesz a Papp László Sportarénában – végre a saját országomban is szerepelhetek ezzel a műsorral. Sok minden történt ebben a kilenc évben, de a lényeg, hogy még mindig nagyon szeretem csinálni, és még egy pár évig szeretném a cirkusszal folytatni a munkát. A műsorszámom az elejétől fogva szinte ugyanaz, a zene, a koreográfia is. Egy hatperces, csoportos, élénk, vidám műsorszám, amelyben egy japán fiúval ketten vagyunk főszereplők. A műsorban még más szerepekben is be kell lépnem, de az ugrókötelezés a legfőbb feladatom. Pozsonyból jöttünk, Budapest sincs messze, szerencsére így meg tudtam hívni Szombathelyre néhány embert a baráti körömből. Remélem, a gyerekeknek tetszett a bemutatónk, és olyan élménnyel mentek haza, hogy valami különleges történt ezen napon.