Itt járt a „Pálferi”

A tizenévesek körében kényes témát feszegetett: a serdülőkori útkeresésről, a családi krízisekről, az önbecsülés hiányáról saját tapasztalatára építve beszélt, méghozzá úgy, hogy közben az evangéliumot hirdette, szinte észrevétlenül. A diákok meglepetten hallgatták: az atya sportolói karrierje csúcsán döntött úgy, hogy Isten felé fordul, az esztergomi papneveldébe megy, és nem mondhatni, hogy a szülei megkönnyítették a dolgát. Megijedtek, magára hagyták, ráadásul el is váltak. Felszentelt papként két „első misét" kellett tartania, mert külön-külön áldotta meg őket.

Utalt rá, a felnőttek sokszor sorscsapásként élik meg e korosztálynak a lázadását, ami ugyanakkor mégis valami későbbi jónak a része, hiszen az életerőről tanúskodik. Hasonló példákat hozott az előadó arra, miért is része az életünknek a rossz és a jó egyaránt, miért van szükség mindkettőre. Sokszor egyik feltétele a másiknak. Beszélt a személyes döntések jelentőségéről, megemlítve, hogy apró jócselekedetekből – egy szomszédnak sütött süteményből – mozgalmak, segélyakciók nőhetnek ki. Arról is szólt, mennyire nem becsülik magukat a tinédzserek, és nagy siker, ha eléri, hogy értékes emberként tekintsenek önmagukra.

Húsvéthoz közeledvén Jézus megítéléséről is szólt, aki nem áldozat volt – hangsúlyozta –, hanem olyasvalaki, aki áldozatot hozott.