Édes a siker - Szombathelyi Csokoládé Napok vasárnap is! (folyamatosan frissítve)

7:45 - A Csokoládé Napok 9 órakor nyit, lehet készülni! Addig is az előző napi közvetítés befejezéseként mutatott LEGO-kiállításról. Az egyik szervező tegnap azt mondta, hogy őt kevés dolog nyűgözi le a világon, de a Szombathelyen látható, kis kockákra épülő tárgyak és jelenetek igen.

Képünkön egy óriási, több méteres anyahajó látható csakis LEGO-elemekből. Bár a készítővel még nem találkoztunk (ma igyekszünk pótolni), de hozzá közel álló források szerint a hatalmas hajóhoz külön platós autót kellett vásárolnia, hogy szállítani tudja. Az amúgy nem olcsó gépjármű nem került annyiba, mint a több ezer LEGO-elem, amelyből összeállt a teljesen élethű anyahajó.

11:15 - Ebéd előtt is szabad a csoki!

Különleges volt a vasárnap délelőtt: egyetlen szigorú szülő sem mondta, hogy „Nem ehetsz, mert nem fogsz ebédelni!”

A gyakorlott csokivásározók is meglepődtek, hogy mennyi család gyűlt össze már vasárnap délelőtt az Agora Művelődési és Sportházban a Csokoládé Napok második napján.

– Tegnap másfélszer annyi marcipán fogyott, mint a többi csokifesztiválon két nap alatt – mondta Teszári Judit a Bakos Marcipán standjánál.

Hat szülő-gyerek páros érkezett pár perc alatt, amíg Judit színesre gyúrta a marcipánt – hogy aztán nyuszik, macik, virágok készüljenek az édes alapanyagból. A mosolygós marcipán-varázslóhoz sorban álltak a kicsik és a nagyobbak is, türelmetlenül várták, hogy nekieshessenek a gyúrásnak, formázásnak.

A többi munkaállomásnak is nagy sikere volt

Döbör Nóra, Döbör Lili és Szarka Lili még a kabátjukat is alig vették le, máris beálltak a Sütödéhez és válogatták, milyen mintára szúrják, szaggassák ki a tésztát, ami aztán színes cukorburkolattal kerül a sütőbe. Sárfimizdóról és Csákánydoroszlóból érkeztek a lányok, kimondottan egy óriási vasárnap délelőtti csokoládéprogramra!

Velük együtt rengetegen választottak édes-krémes, vagy éppen roppanós, esetleg extrém csokis ízeket vasárnap délelőttre.

11:30 - Jól fogytak a szerszámok és a gyümölcsök

– Iparművész család vagyunk, a szerszámok és a csokoládé is közel áll hozzám, így jött az ötlet – mutatta az extrém édesség-költeményeket Bukrán Edit. Rengetegen rácsodálkoztak az óriási ollókra, csavarokra, amik mind-mind csokoládéból készültek. A világos színűek fehércsokiból, a sötétebbek alapanyaga az étcsoki.

– Az apró lakat a kis kulccsal – mutatta Edit, amikor azt kérdeztem, melyik forma volt a legnépszerűbb a Csokoládé Napokon eddig. A szombathelyieknek és a távolabbról érkezett látogatóknak is a zárszerkezet tetszett, az fogyott a legjobban,.

– Már csak ennyi maradt – mutatta az exkluzív bonbonkínálatát Pénzes Kata. Elégedett volt az érdeklődéssel, és azt mondta, nála a majoránna és az aszalt szilva volt a sláger-íz. A többi bonboncsodából sem maradt sok - nem számított ilyen óriási érdeklődésre, különösen vasárnap délelőtt nem.

– Olaszországot idézi egy kicsit – mosolygott a csokiöntettel fűszerezett gyümölcshalom fölött Czeglédy Erika. Nem csak neki ízlett a remek kombináció, egyébként is népszerű volt a friss gyümölcskockákra folyatott csoki is a Csokoládé Napok második délelőttjén.

Időzavarban volt több vendég: az óraátállítás miatt hosszabb lett a délelőtt - ki is használták, a csokikülönlegességek között töltötték sokan az ajándékba kapott egy órát a hosszú hétvégén.

12:30 - Édes gyerekmunka!

Rengeteg gyerek állt sorba a dolgos csokistandoknál. Nem csak az egyébként is konyhatündér kislányok, hanem a fiúk is nagyon aktívan vetették bele magukat a csokikészítés fortélyai közé.

Balogh Kornél annyira elmerült a munkában, hogy másra nem is figyelt – még a fotózást sem vett észre.

Óvatosan lisztezte a deszkát, finoman nyújtotta a tésztát – szerintem cukrász lesz a kisfiú, aki Náraiból érkezett, kiélvezni a csokiprogramot.

Csillagokat, harangokat, állatfigurákat szaggattak a tésztából a kicsik, aztán szezámmagot és színes cukorhalmokat szórtak, de volt hogy halomba pakoltak a figurákra. Már csak név kell a sütőpapírra és mehet is a sütőbe a sok apró édesség-remek.

Karácsonyi hangulatot is talál, aki keres a Csokoládé Napokon: a szaloncukrok igazi tejcsokiból készültek, és az árusok tapasztalata, hogy egyre inkább a minőséget keresik a vásárlók, válogatók.

Az extrém édességekből sincs hiány: a grillázsból készült kolbásznak is óriási sikere volt a Sportházban.

13:30 - Te étcsokis vagy tej-típus vagy?

– Ő tejcsokis volt, rögtön látni abból, amit választ kóstolni – állapította meg hátborzongató határozottsággal Molnár Gábor, a kézműves csokik kínálója.

A vásárló fiatalember a nevét és az arcát nem vállalta, de elmondta, hogy Szentgotthárdról hozta a családját csokimustrára. Nagyon szeretik az édességet, ő maga a gyümölcsös csokikombinációk híve. Molnár Gábor kínálatából fahéjas-aszalt szilvás csokoládét választott.

– Változó, hogy valaki étcsokis vagy tejcsokoládés típus-e. Érdekes, hogy vidéken jobban dívik a tejcsoki. Viszont az ilyen csokinapokon jobban fogynak a minőségi étcsokik, ahhoz ugyanis nehezebben jutnak hozzá az étcsokis típusok – tudtam meg Molnár Gábortól.

Tokaji aszúkrémes csokicsoda – az volt az, amit nem tudtam megkóstolni, mert az első Csokoládé Napon elfogyott. És még vagy ötféle csokijelölőt pakolt elém Gábor, az azokon szereplő édességekből már nem volt a kínálatban. Elfogyott a csokinyalóka is – nagy kedvenc volt a standnál. Jól fogyott még a narancsos táblás, a madagaszkári étcsoki, a kávés fehércsoki is – gyakorlatilag a táblás különlegességek készletének fele elfogyott egy nap alatt a standról.

Gábor azt mesélte, az ő manufaktúrájuk hét éve dolgozik a szakmában.

– Mi voltunk a negyedik ilyen vállalkozás – mondta Molnár Gábor. Egyre több család, kis üzem foglalkozik kézműves csokival, ahogy nőtt a számuk, úgy változott a piac – mondta Gábor.

– Amíg utánozzák a munkáinkat, addig jó, hiszen mi vagyunk a jobbak – értékelte a „követőket”.

Gábor előtt apró csokicseppek kicsi befőttes üvegekben és celofánban – azok a kóstoló darabok. Ránézésre egyformán fekete csokikat láttam, aztán jött a kóstolás.

Miben más a madagaszkári étcsoki, mint a többi? Nehéz megfogalmazni Nem keserű, hanem karcosan kakaós. Annyira természetesen csokoládé, hogy nem is kell bele plusz íz.

Azért persze narancsos csokit is kóstoltam, egy cseppet. A narancs héja került bele, de annyira finoman, hogy textúrájában nem érezni, viszont az aroma, az íz az utánozhatatlanul gyümölcsös!

Csábítóan egzotikus lehetőség volt, de a zsályás csokit a következő Csokoládé Napok meglepetés ízének hagytam magamnak, de biztos vagyok abban, hogy az is varázslatos.

13.35 - Ezt is csak szenvedéllyel érdemes csinálni – legózni márpedig kell!

A második nap délutánja is tele volt meglepetéssel! A Csokoládé Napok rendezői és kiállítói nem fáradtak el, ugyanolyan lelkesedéssel várták a hét utolsó napján betérőt, mint az első nagy roham vendégeit.

Fotó: Szendi Péter

Akik eljöttek, elégedettek voltak. Sokan közülük lapunkban olvastak a rendezvényről. Így Bertháné Varga Tímea is, aki tizenegy éves nagy fiával, Barnabással jött el az eseményre. Valójában a csokit is szeretik, de Barnit a Lego iránti érzett olthatatlan szenvedélye hajtotta a sportházba. A fiúnak több mint ezer darabnyi gyűjteménye van a spéci építőkockából, az első szettektől kezdve a legújabbakig. Csendesen figyelte a kiállított emelődarut, a kis figurákat, több ezek közül neki is megvan. Nyilván mindig vágyik újabbakra, mégis folyamatosan variálja a különböző fajtájúakat. Általában több dobozból válogat és összeépíti azokat. Így esett, hogy nemrég sebességváltót épített. Anyukája okostelefonján megnézem a fotókat, itt egy hajó, ott egy kardánhajtású, fogaskerekekkel működtetett kis csoda. Barni még nem tudja, mi szeretne lenni, de remek műszaki érzéke van. Rábapatyra jár általános iskolába, van még ideje megválaszolni, a „mi leszel, ha nagy leszel” kérdést. Gazdaságot és kocsiszínt is csinált nemrég, csillog a szeme, ahogy mesél. Kis figurákból nagy a választék, a szülők azt mondják drágák, majd inkább a Mikulás meg Jézuska hozza el a hőn áhított új szériát.

Fotó: Szendi Péter

14.00 - A kisebb gyerekek arra panaszkodtak, jó lenne két csoki között kicsit játszani, összerakni ezt-azt, bár ezeket nézegetni is jó. Kislányok nyomába szegődünk, közülük legtöbbnek a selyemcukorból hajtogatott rózsa a kedvence a szigetszentmiklósi Cukorvirág Cukrászda kínálatából. Rózsa Krisztina kedvesen mesél a gyerekeknek a tortákra ültethető díszekről. Megtudjuk, ezek közül sok kis színes ehető kosárkákat díszít majd. Amikor azt kérdezem, nem kár-e ezekért, hiszen kinek volna szíve ilyesmit megenni, nevetve vágja rá, hiszen a jégszobrokat sem eszi meg az ember, és mégis mennyi öröme lehet benne.

14.20 - Kedvencem a csokigyros volt, és mivel első nap nem értem rá megkérdezni hogyan is készül, hát ma megtettem. Étcsoki, tejcsoki, fehér csoki és puffasztott rizs is van benne, meg persze ropogós mogyoró, meséli Nagy-Bana Zsanett a Fincsi Family Kft-től. Egyik főszervezőként állítja fantasztikus a szombathelyi közönség, érdeklődők és mindent megkérdeznek. Kis zacskóba méri nekem a finomságot, élvezettel kanalazom, amíg átsétálok a parketten. A csoki szökőkútnál még mindig sokan vannak, megfogadták dr. Puskás Tivadar polgármester tanácsát, zöldség, gyümölcs, aztán csoki. Kis darabka banán, alma, körte miegymás nyakon öntve olvasztott lágy csokoládéval. Nem bírok ellenállni a csokoládénak, nem elég, hogy mindenhol megkínálnak, vásárolok is. Gyereknek, barátoknak, az egész családnak, lufit hozzá, és még mi mindent nem vennék.

Fotó: Szendi Péter

15.20 - Kézműves karláncok, fityegő tortaszelettel, nemezelt süti, nem rossz, jegyzem meg, így nem is hizlal. A rendezvény logójával díszített táskák, pólók, szeretik a vásárlók, kedvvel viselik csokimentes napokon is. Miután galagonyalekvárt kóstolok és még a füge ízét is érzem a számban, átsétálok egy forró feketéért. Muszáj innom egy kávét! Kora délután többen tesznek így. A Semiramis standján Gávris Iván segít a választásban. Elmondják, milyen pörkölésű a kávé és honnan származik egy-egy fajta. Kenyából, Jáva szigetéről, Tanzániából vagy épp Mexikóból. Erőset kérek, forrót. Eszembe jut, a bécsi kávéházak feliratáról ismert szlogen: „A kávé legyen forró, mint a pokol, fekete, mint az ördög, tiszta, mint az angyal, édes, mint a szerelem.” Én pont így szeretem, de sokan esküsznek rá, hogy a cukor elvonja a figyelmet a kávé eredeti ízéről. Megtudom a fajta fontos, meg is jegyzem az egyik a robusta a másik az arabica. A kávéval együtt az idegen hangzású szavakat is ízlelgetem. Előbbi edzett, ellenálló, bőven termő fajta, az arabica a meredek hegyoldalon érzi magát igazán jól. A bécsi pörkölés világos, a francia középbarna, az olasz sötétbarna. Igyekszem megjegyezni. Szeretem azt a kis habot a tetején, az illatát, és azt, hogy ilyen krémes. Becsukom a szemem, a Spanyol lépcsőre gondolok, annak mind a százharmincnyolc lépcsőfokára, hallom a nyüzsgést, és tudom, hiba lett volna kihagynom a második napot!