Szombathely

2016.02.25. 11:37

Dr. Konkoly István: törődés, szolidaritás, segítés a karitász célja

A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász az idén alapításának negyedszázados évfordulóját ünnepli. Létrehozása dr. Konkoly István püspök áldozatkész munkáját dicséri. Hogyan kezdődött? Mi jellemezte az első 15 évet?

Némethy Mária

- A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az 1989-1990-es politikai rendszerváltozást követően késedelem nélkül kezdte szervezni szeretetmozgalmát, a Magyar Karitászt. A cél az volt, hogy a teljes egyházszervezetben - így az egyes plébániákon is - felébredjen az egymással való törődés, szolidaritás, a másokon való segítés szellemisége - idézi fel az alapítás célját dr. Konkoly István.

A Szombathelyi Egyházmegyében is élénk visszhangot váltott ki a kezdeményezés. Így 1991 novemberében az elsők között Szombathelyen jött létre a helyi szervezet, majd azonnal hozzáláttak a plébániai karitászcsoportok megalapításához.

- Azt korábban is tudtuk, hogy minden egyes kereszténynek kötelessége a felebaráti szeretet gyakorlása, ami istenszeretetünk bizonyítéka - folytatja dr. Konkoly István a kezdetekről. - Ugyanakkor a negyvenéves kényszerszünet után újra rá kellett ébrednünk arra, hogy egyházunk egész története folyamán szükségesnek tartotta a közösség által tudatosan és szervezetten végzett karitászmunkát is. Az egyháznak erre a segítőkészségére, gondoskodására most is nagy szüksége van. Nap mint nap találkozunk szerény körülmények között élő nyugdíjasokkal, alacsony keresetű, a létminimum alatt élő, továbbá a munkanélküliség által sújtott vagy a lakhatás körülményei miatt elkeseredett emberekkel. Megdöbbentő az alkoholizmus terjedése, a kábítószer-fogyasztás és a bűnözés egyre növekvő mértéke, a családok széthullása, a sok-sok abortusz - sorolja az enyhítésre váró problémákat a nyugalmazott püspök.


Dr. Konkoly István az enyhítésre váró problémák felsorolása után ismét a kezdetekről beszél. Arról, hogy sikeres szervezőmunka eredményeként már 1992-ben 36 karitászcsoport alakult meg a Szombathelyi Egyházmegyében. Ez a szám az ötéves évfordulóra már hetvenre emelkedett, aztán dr. Konkoly István megyés püspöki szolgálatának végén, 2006-ban pedig már nyolcvan plébániai karitászcsoport működött Vas és Zala megyében. A csoportokban mintegy nyolcszáz önkéntes tevékenykedett.

A legelső feladatuk az volt, hogy feltérképezzék az egyházközségükben élő rászorulókat, majd - a lehetőségekhez mérten - segítséget nyújtsanak számukra.

A karitászos munkatársak a kezdetektől komoly szerepet vállaltak az egyházmegyei segélyezési akciókban is.

- Az első ilyen nagyszabású feladat 1992 januárjában adódott, amikor a balkáni háborútól szenvedő Horvátországba küldtünk három, egyenként 22 tonnás kamiont - idézi a kezdeteket dr. Konkoly István.

1993 nyarától Kárpátalja felé fordult a figyelem. Az ottani nehéz körülmények között élő lakosság megsegítésére hasonló súlyú rakománnyal indult el 15 kamion. A küldemények között volt élelmiszer, ruhanemű, gyógyszer, sőt iskolapadok és egyéb berendezési tárgyak is. 1997-től a különböző árvíz sújtotta területek lakói számára szerveztek gyűjtéseket, így segélyszállítmányt küldtek Lengyelországba és Kárpátaljára, valamint a hazai árvízkárosultaknak a Felső-Tisza-vidékére.

- Ezekhez a segélyezési akciókhoz különféle kedves emlékek fűződnek - folytatja dr. Konkoly István. - Az emberi szolidaritás megható formája volt például az, amikor a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász rádiós felhívására az ország különböző részeiből érkeztek hozzánk személy- és teherautók. Mi összegyűjtöttük ugyan a hatalmas mennyiségű adományt, de nem volt pénzünk a szállítóeszközök fuvardíjának kifizetésére. Mi biztosítottuk a teherautók kísérőit is, akik fárasztó, nemegyszer kalandos körülmények között juttatták el a küldeményeket a címzettekhez.

Az idők során több feladatkörrel és intézménnyel bővült a szervezet. A karitászos munkatársak lelki felkészítése érdekében tanfolyamot szerveztek, hiszen ők sokféle problémával, élethelyzettel szembesülhetnek tevékenységük során: az értelmi fogyatékkal élők, a szenvedélybetegek, a személyiségzavarral küzdők mellett a szemérmes szegényekkel való kapcsolatfelvétel és együttműködés is különös empátiát igényel.

1993-ban nyílt meg a karitász boltja, ahol csekély összegért vásárolhatnak ruhát, játékot a vásárlók, a bevételt pedig a rászorulók segítésére fordítja a szervezet.

A családsegítő szolgálat irodája 1994-ben kezdte működését. Itt többféle módon törődnek a hozzájuk fordulókkal: élelmet, ruhát, bútort, és indokolt esetben pénzbeli támogatást is nyújtanak nekik, emellett lelki tanácsadással is foglalkoznak, továbbá segítik őket különféle ügyintézésükben is. Ez a szolgálat a város szociális ellátó rendszerének is részévé vált.

A karitásznak beteglátogató csoportja is van, valamint börtönpasztorációs tevékenységet is folytatnak.

1996-ban egy újabb fontos intézmény megalapítására szánta el magát a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász. A RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat elsősorban alkohol-, gyógyszer-, és kábítószerfüggők, a játékszenvedély rabjai, valamint hozzátartozóik ambuláns pszichoszociális szak-ellátására vállalkozott. Az ambulancia munkatársai rendszeresen tartottak előadásokat védőnőknek, pedagógusoknak és diákoknak a drogmegelőzésről.

A RÉV munkájának kiegészítéseképpen jött létre 1999-ben a Hársfa-ház, a Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Nappali Ellátója és Átmeneti Központja. Ezt azok vehették igénybe, akiknek pillanatnyi munkahelykeresési gondjuk volt, vagy akik hajléktalanokká váltak. A nappali foglalkoztatás és az ideiglenes szállás biztosítása az önkormányzat kötelező feladatai közé tartozott, de ezt a karitász egy szerződés keretében átvállalta: az intézmény működtetője az egyházmegye, a pénzügyi fedezetet pedig az önkormányzat adta.

Főpásztori szolgálata idején 15 évig volt az egyházmegyei karitász fenntartója és támogatója. Milyen érzésekkel gondol vissza az önkéntesekkel közösen átélt eseményekre és élményekre, kérdeztük dr. Konkoly Istvántól:

- Szeretném kifejezni őszinte elismerésemet az elvégzett munkájukért. Külön öröm számomra, hogy a karitász vezetősége éveken át szervezte a munkatársak képzését, és rendszeresen találkozóra hívta a plébániai csoportok tagjait. Ezzel lehetőséget biztosított hivatástudatuk, vallási elkötelezettségük erősítésére, valamint a sokoldalú tapasztalatcserére is. Ugyanezt a célt szolgálták a lelkigyakorlatok, a közös zarándoklatok, a bel- és külföldi szakmai kirándulások. Tuczainé Régvári Marietta karitászigazgató szerteágazó tevékenységét talán nem is kell külön méltatnom. Isten fizesse meg áldozatos munkáját! Szeretnék köszönetet mondani az intézmények vezetőinek, munkatársainak önzetlenségükért, hogy soha nem méricskélik azt, hogy ez vagy az a munka belefér-e a hivatalos munka-időbe, megfizetik-e a túlórákat. Mindig a feladatot nézik, és addig dolgoznak, amíg ezt vagy azt a feladatot meg nem oldják. Ugyancsak köszönet illeti a nyolcvan plébánia lelkipásztorát, akik őszinte érdeklődéssel kísérik és támogatják a karitászmunkát. A csoportok tagjainak lelkes és eredményes munkáját továbbra is segítse Isten áldása! Utódomnak, dr. Veres András megyés püspöknek pedig azt kívánom, legyen neki is sok öröme a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász jelenlegi sokirányú és sikeres feladatvállalásában!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!