Szent Kvirin-templombúcsút tartottak a szalézi templom környékén

A szentmisével kezdődő ünnepi rendezvénysorozatot főtisztelendő Kirner Zoltán, a celldömölki Nagyboldogasszony templom plébánosa celebrálta. A harangszóra lassan gyülekező híveket, a Szent Márton városi kórus áradó éneke fogadta.

Zoltán atya a szentmise kezdetén elmondta, hogy fontos a vértanúk jelenvalósága, fontos hogy emlékezzünk rájuk. Hiszen példájukon keresztül bátorságot, tettrekészséget és szeretetet tanulhatunk. Szent Kvirin életútja és tragikus vértanú halála felteszi nekünk is a kérdést: miben mérhető az igazi élet?

Családostul vettek részt a hívek az ünnepen
Fotó: Pintér Viktória

A kérdésre az evangélium magyarázatában válaszolt: csak akkor lesz élhető életünk, ha megosztjuk. A szentmise után az ünnepség, a közös emlékezés az Óperint utcai imahelynél folytatódott. A kegyhelyet 2003-ban avatták fel, a szent mártírhalálának 1700. évfordulóján. Azóta hagyomány, hogy a hívők, valamint Szent Kvirin városi kötődését tisztelők, a búcsú napján koszorúval is megemlékezzenek azon a helyen, ahol a történelmi emlékezet szerint a vértanú holttestét partra dobta a víz. Az eseményen részt vett dr. Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere, Ágh Ernő és Sátori Károly önkormányzati képviselők, valamint Csány Péter és Kirner Zoltán atya.

Csány Péter atya az ünnepi beszédek után fehér és piros rózsákat hozatott, amelyeket az ünnepségen jelenlevő gyerekek a Perint-patakba dobtak. A virággal, mint életszimbólummal jelképezve, hogy amit a víz elnyelt, a malomkő egyszer a halálba húzott, az a víz és az élet körforgása nyomán felfelé fog tartani, felemelkedik.

A három nyelven (németül, horvátul és magyarul) felhangzó Miatyánk után a Szalézi Plébániatemplom kertjében gyűltek össze a hívek, hogy egymás mellé ülve, egymás felé fordulva, megőrizve továbbadjanak valamit a nap tanulságaiból.

Az esemény zárásaként a Szívhang Énekegyüttes és a Durdice, vagyis Gyöngyvirág énekkar hangjai búcsúztatták a lemenő napot.

Pintér Viktória