Ki tesz majd igazságot?

Bogaras ügy, az biztos. Telis-tele homályos részekkel és kérdésekkel. Elõször is aggasztó, hogy immár február közepe óta húzódik a nyomozás. Ráadásul úgy, hogy nem tudni megfelelõ helyen és módon tárolja-e a volt laborvezetõ a rovarokat. Érthetetlen az is, hogy a nyomozók a gyûjteményt önkényesen hazaszállító laborvezetõ egykori kollégáit miért csak négy hónap elteltével hallgatták ki tanúként. Nem tudni azt sem - pontosabban nekünk nem sikerült kiderítenünk -, hogy a magángyûjtemény miként olvadt be a közgyûjteménybe, vannak-e errõl tanúskodó dokumentumok, és ha igen, akkor azok mit tartalmaznak.
De az igazat megvallva, már az elejétõl nem stimmel a történet. Hisz nem tudni azt sem, hogy 1998-ban miért épp az agrártárca alá tartozó növény- és talajvédelmi szolgálat égisze alatt indították el a laboratóriumot. Hisz meglehet, az ott végzett - kétségkívül értékes és fontos - munkának sokkal inkább egy kutatóintézetben lenne a helye. Nehéz megérteni azt is, hogy miért csak a tanakajdi szolgálat sürgeti a nyomozást. Hisz az eltûnt rovarok megyei múzeumi, azaz megyei önkormányzati tulajdonban vannak.
Vajon meddig húzódik még az ügy? A nyomozás befejezéséig ki és milyen pénzbõl gondozza, védi a gyûjteményt? Ha pont kerül az ügy végére, honnan lehet majd tudni, hogy valóban azt kapja-e vissza a szolgálat és a múzeum, ami õket illeti? Egyáltalán mennyit érnek a dobozban sorakozó, kódszámokkal ellátott különleges rovarok az elbocsátott laboratóriumi vezetõ tudása nélkül?
Egy sor kérdés, amire ideje lenne feleletet kapni. Ha már egyszer beletették a bogarat a fülünkbe...