Mindenkiből lehet "jiddische máme" - Nyílt nap a szombathelyi Zsidó Kultúra Házában

A nyílt napon nemcsak az 1944-ben elhurcolt szombathelyi zsidóság életét személyes közelségbe hozó Szemtől szemben-kiállítással ismerkedhetett meg a látogató – a tárlat rendezője, Kelbert Krisztina történész vezetésével –, hanem előadásokat is hallhatott a tárlat szomszédságában kialakított emeleti előadóteremben; például éppen Kelbert Krisztinától. (Közben pedig akár meg is ebédelhetett a közel-kelet ízeivel kecsegtető lenti Cat Caffe kifőzdében.)

Dr. Katona Attila: Széttört emlékezetek, alámerülő történelem (Fotó: Unger Tamás)

A délelőtt azoknak a szombathelyi kutatóknak az előadásaival indult, akik anno megkezdték a szombathelyi, Vas megyei zsidóság történetének feldolgozását, aztán pedig tanítványaik érdeklődését is felkeltették a téma iránt. Dr. Katona Attila történész (NymE SEK) Széttört emlékezetek, alámerülő történelem címmel tartott előadást, Mayer László levéltáros (vasi levéltár) egy zsidó nemesi család, a szergényi Geistek krónikájába vezette be a közönséget. (A Geist család megjelenik a Szemtől szemben-tárlaton is.) Szántóné dr. Balázs Edit történész szintén évekig tanított Szombathelyen (Katona Attilával ketten jegyzik például a Baljós a menny felettem cím kötetet), most A zsidó nők címmel foglalta össze mondandóját. A témaválasztáshoz bizonyára köze volt annak a ténynek, hogy a szombathelyi Balázsék családi fotói közül azt a képet is láthatjuk a Szemtől szemben-kiállításon, amelyen dr. Balázs Edit édesanyja tizenéves kislányként fehérrózsa-jelmezben készül az egyesületi a Fehér Rózsa-bálra. És amit nem látunk, de Balázs Edit elmondta: a fotó hátoldalára a nagymama odaírta, hogy morcos a kislány, mert nagyon fázik – de természetesen ő a legszebb. A zsidó nőt elsőként vallási összefüggésben ismerhettük meg ezen a délutánon.

A pénteki naplemente előtt tizennyolc perccel

Mi dolguk van a nőknek a zsidó vallás előírásai szerint? Először is ők gyújtják meg a szombati gyertyát, persze pénteken, méghozzá naplemente előtt körülbelül tizennyolc perccel – ha elkésnek velem az már a szombat megszegése (amikor dolgozni tilos, még gyertyát gyújtani is). Fontos, hogy mindig párosan égjen a gyertya – két gyertyát kell gyújtani, fölöttük kiterjesztett kézzel mondani az áldást. A nők dolga a chala levétele is az előírások szerint: „Tésztáid elejéből chalát vegyetek ajándék gyanánt”. A chala kicsi pogácsa (tésztadarabka), a dagasztott tésztából szakítják, a tűzbe vetik – az ajándék természetesen az Örökkévalóé. Ahogy Szántóné dr. Balázs Edit fogalmazott, dr. Katona Attila előadására utalva: ez tulajdonképpen „az emlékezetpolitika része”. A nők feladata aztán a mikvében való megmerítkezés-megtisztulás. A fürdőben két medence van: az egyik fürdésre való, a másik az edények „kóserolását” szolgálta, szolgálja.

„Az a gazdag, akinek derék felesége van”

A zsidó nő alapfeladata hagyományosan – a bibliai alapok szerint - a férjhez menés és a gyermekszülés volt. A férjhez menéssel a nő az apja felügyelete alól a férje felügyelete alá került, a házassági szerződésben (ketuba) pontosan meghatározott feltételeket követve. A szegény lány kiházasítását a közösség vállalta. A mindennapi életben a zsidó nő abszolút és ellenőrizetlen szabad kezet kapott a gyereknevelésben, természetesen az ő dolga volt a kóser háztartás vezetése. A Talmud arra a kérdésre, hogy „ki a gazdag”, ezt a választ adja: „Az a gazdag, akinek derék felesége van.” Sőt megállapítja azt is, hogy „a férfi hízelegjen a feleségének, hogy megőrizze a házi békét”. A zsinagógában viszont nem sok szerep jutott a nőknek: az ortodox zsinagógában külön karzatot kaptak, de a neológ zsinagógákban is külön padsoruk volt, van.

Az egyetlen házon kívüli tevékenység: a jótékonyság

Az egyetlen családon kívüli tevékenységként a zsidó nő számára a jótékonyság kínálkozott – összefüggésben a múlt századfordulón érzékelhető társadalmi változásokkal. A jótékonyság szintén bibliai parancsból táplálkozott, ez a micvá. Jótékony céllal hamar több női egyesület is létrejött a polgárosodó Szombathelyen. A szombathelyi izraelita nőegylet alapításának éve nem ismeretes, de az bizonyos, hogy 1856-ban már működött. Sőt: két izraelita nőegyletről is tudunk, az egyik az ortodox, a másik a kongresszusi (neológ). És mert a lányok életében az iskola befejezése és a férjhez menetel között némi vákuum keletkezett, az értelmes időtöltést keresve leányegyletek is alakultak. A szombathelyi izraelita leányegylet nagy eseménye volt a Fehér Rózsa-bál, a nőegyletek szerepét jellemzi, hogy 1917-ben két népkonyha működött Szombathelyen, az egyiket a város tartotta fönn, a másikat a kongresszusi zsidó hitközség, női közreműködéssel. A szintén nőket foglalkoztató patronáns egyesületek az árva gyerekekről való gondoskodást tekintették feladatuknak.

Szántóné dr. Balázs Edit a Szemtől szemben-tárlatban a családi fotók előtt (fotó: Szendi Péter)

Az emancipált zsidó nő

A polgárosodásban élenjáró zsidóságnak a női emancipációban ugyancsak nagy szerepe van. Az első elismert, államilag engedélyezett női foglalkozás a bábaság volt (II. József engedélyezte 1787-ben), és sok zsidó nő választotta ezt a hivatást. A múlt századfordulón az egyetemek kapui megnyíltak a lányok előtt, itt is úttörőszerepet töltöttek be a zsidó nők. (És a férfiak is. Ez a folyamat a numerus clausushoz vezet – és még tovább.)

A „jiddische máme”

Dr. Szántóné Balázs Edit végül külön kis fejezetet szentelt a híres „jiddische máménak”, a szemét mindenen rajta tartó, családjában szeretetteljes zsarnokságot gyakorló zsidó anyának, akiről például a kortárs szerző Rafael Seligmann írt élvezetes regényt (A jiddische máme). A tanulság az, hogy mindenkiből lehet jiddische máme. Balázs Edit azt mondja, az unokái szerint sokszor már ő maga is tökéletes jiddische mámeként viselkedik.