Szombathely

2016.06.01. 17:11

Mondd, Taki, hová rohantál? - In memoriam Takács József (1958-2016)

Derült égből villámcsapásként ért - mondhatom, jó barátom - Takács József halálhíre.

Bodor Ferenc

Pár nappal előtte telefonon váltottunk szót. Az egyetemen rendezett sporttudományi konferencián vett részt kollégája, aki Kiskunfélegyházán sportmúzeum létrehozását tervezi. Közös segítségünket kérte.

Takács József 1958-2016 (Fotó: VN-archív/Benkő Sándor)

És most?! Most eszembe jutnak azok az évek, amikor 1987-ben hazatért szülővárosába, az itteni főiskola testnevelési tanszékére. Nem üres tarisznyával érkezett, tele derűvel, tervekkel. Tanári, atlétikai szakedzői diplomával és középfokú német nyelvvizsgával. Sportolói előéletében pedig 212 centis magasugró-eredmény, utánpótlás-válogatottság. Edzőként korosztályos bajnok és válogatott versenyzők tanítómestere volt. Csak évek múlva mesélte mindezt el. Amikor 1995-ben Wagner András polgármester kérésére városi sportvezetőként folytatta - akkortól számít közelebbi kapcsolatunk. Unger Józsefet emlegette többször tanítómestereként, aki a kámoni iskolában testnevelője volt. Aztán elődjével, Kiss Józseffel vetették bele magukat a munkába. Jóska bácsinak az akkori városi tanács udvarán lévő bázisán többször összefutottunk. Az ottani dokumentumokat látva került először szóba, hogy valamiféle sportgyűjteményt kellene összehozni. Két év múlva megalakítottuk a Sportmúzeum Egyesületet. Taki - így hívta mindenki - Kiss Józsefhez csatlakozva részt vett a mai napig virágzó, városok részvételével zajló Nemzetközi Diákjátékok szervezésében.

Hosszú évekig tagja volt a játékok nemzetközi szervezőbizottságának is. Erre az időre esett itthon a tanácsi sportrendszer teljes átszervezése, a sportigazgatóság és a sportiskola létrehozása. A szabadidő-sport és a városi szövetségek alapítása, működtetése, a sportegyesületek támogatása, átalakult a diák- és iskolai sport versenyrendszere is. Ide sorolandó még az év végi ünnepi rendezvény, a Sportkarácsony is. Ezek - bár sokan hajlamosak elfelejteni, vagy talán észre sem vették, mert soha nem fényezte magát - mind a jó kedélyű, viccelődő Taki nevéhez fűződnek. Aztán jött a szakítás az önkormányzattal, amelynek - bár az okok számomra nem teljesen ismertek - végeredményeként kétéves száműzetés, munkanélküliség várt rá. E teher alatt néha rogyadozott, de végül talpra állt. Visszatért a testnevelői pályára, tanított a Hefele, majd a Puskás szakképzőben. Soha nem felejtette el azokat, akik valaha segítő kezet nyújtottak neki, hívő ember lévén igazán a rosszakaróira sem haragudott. Több volt tanítványával beszéltem az évek során, akik állítják, jóformán mindent neki köszönhetnek. A sportmúzeum tervein túl, elejétől aktív tagja volt a Vas Népe által létrehozott héttagú kuratóriumnak, amely évente megválasztja a megye legjobb sportolóit. Folyamatosan  képezte magát, szakedzői, mentortanári képesítést is szerzett.

Legutóbbi találkozásunkkor olyan felhőtlenül boldognak láttam, amilyennek csak nagyon régen. Terveket, ötleteket sorolt. De üljünk le egy hosszabb beszélgetésre, van miről - ezzel váltunk el.

És mondd, Taki, hová rohantál? Mi volt ilyen sürgős? Sajnos tudomásul kell vennem: ez a beszélgetés elmarad, már soha nem kapok választ kérdéseimre. Már csak így tudok elköszönni Tőled: Isten Veled! Nyugodj békében!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!