Temető ott kell, ahol élet van - A Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke vezette a bejárást

Thomas Mann József és testvérei című regényének egyik legszebb része, amikor az idők kezdetén Jákob útközben eltemeti szerelmes feleségét, Ráhelt, akinek szeme ragyogását egyetlen fia, József örökölte. A sivatagos területen a temetés biztonságáról nehezékként szolgáló kövekkel gondoskodtak: a végtisztesség praktikuma vált aztán a tiszteletadás jelképévé. Innen van, hogy a zsidó temetőben nem virággal, hanem kővel, kaviccsal rója le kegyeletét az ember.

Márkus Sándor, a hitközség elnöke a temetőlátogatáson Fotó: Unger Tamás

A szombathelyi zsidó temetőben is, amely azon kevés magyarországi zsidó temetők közé tartozik, amely működik; a legtöbb, ma már elhagyatott zsidó temető sorsát a holokauszt pecsételte meg. A szombathelyi zsidó temető történetében szintén benne foglaltatik a helybeli zsidó közösség története: a 19. század első felétől - amikor még ez a terület Szentmártonhoz tartozott - napjainkig. Legújabban (ahogy arról hírt adtunk) önkormányzati támogatással 64 sírhellyel bővült az ortodox és neológ részre osztott zsidó temető, évek óta fennálló gond oldódott meg ezzel.

A Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke, Márkus Sándor a bővítés után hívta temetőlátogatásra a közösséget. Temetőre ott van szükség, ahol élet van.