Tűzön, jégen át - Szent Iván-éj Szombathelyen

A nyári napforduló az emberiség egyik legrégebbi (a pogány időkből származó, aztán Keresztelő Szent Jánosról, szláv nevén Szent Ivánról elnevezett) ünnepe, ilyenkor minden a fényről, a termékenységről szól. Az úgynevezett modern ember sem rest és ünnepel, a megyében több helyen szerveztek programokat az év legrövidebb, legmisztikusabb éjszakája apropóján.

A legnagyobbat a megyeszékhelyen, ahol szokás szerint a Csónakázótó környékén várta élménypark a szórakozni akarókat, a gyerekek számára a szigeten kínáltak programokat. A délelőtti forróságban aki tehette, inkább fürdőhelyre ment, vagy ki sem mozdult otthonról, késő délután azonban már többen sétálgattak a Bartók Béla körút lezárt részén. Az emberek ettek-ittak, örömködtek, a színpadon megnézték a Westside, majd a Galaxy táncosait, később pedig a Karak, majd a SoulWawe fiataljai csaptak a húrok közé.

Aztán viszont lecsapott a vihar, eső, szél, jég: mindenki menekült, amerre látott, a folytatás szempontjából elég kilátástalannak tűnt a helyzet. A rendezők, akik árgus szemekkel nézték az időjárási előrejelzéseket, azonban bizakodtak, s igazuk lett, ha csúszással is, de felmehetett a (helyi szervezők és a bildeini fesztivál osztrák munkatársai által vízmentesített) színpadra az Ed Philips and The Memphis Patrol, és ismét bizonyosságot nyert: Elvis tényleg él.

Az esőfelhők elűzése okán, s persze mert az ünnep elengedhetetlen „kelléke” a Naphatalmát jelképező tűz, látványos tűzszínházi sárkányverés is volt, hogy aztán Geszti Péter Gringo Sztár néven futó zenekara szórakoztassa a szemerkélő esőben is lelkes közönséget. Végül a szokásos tűzijáték is kijárt azoknak, akik tűzön vízen (és jégen) át kitartottak a vigadalomban.