Munkaerőhiány, járulékcsökkentés, adómorál – kamarai választások

A Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara egyik kiemelt idei rendezvénye, a szeptemberben Szombathelyen megrendezett karrierhét és állásbörze központi témája volt a vasi, köztük a megyeszékhelyen működő vállalkozásokat egyre inkább érintő, már-már a fejlődésüket gátló munkaerő-hiány, aminek kezelésére politikai döntéseket, állami segítséget is szorgalmaz a gazdasági önkormányzat. 2016 a választások éve a kamarában, Vas megyében is megtörtént a tisztújítás. E két jelentős esemény tükrében beszélgettünk Kovács Vincével, a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara újjáválasztott elnökével a megye TOP 100 – és a többi – vállalkozását is érintő témákról.

- Kezdjük a választásokkal! Milyen változásokat hozott a tisztújítás a vasi gazdasági kamara életében?

- A Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöksége a választások nyomán jelentősen megújult, hiszen a küldöttek hét új tagot választottak az elnökségbe. Az elnökség egyébként az elnökkel együtt tizenöt tagú, az elnök személyében, azaz személyemben nem történt változás. Az elnökség megújulása azt eredményezte, hogy a jelenlegi tagok a megye gazdaságának, gazdasági összetételének szinte az egészét lefedik. A megújulás – szeretném hangsúlyozni – nem azért következett be, mert a régi elnökség nem jól végezte a dolgát. A testület régi tagjai közül volt, aki visszavonult, volt, aki más területen vállalt tisztséget. A helyettük bekerült elnökségi tagok pedig nem teljesen ismeretlenek a kamara életében, ugyanis más területen voltak már tisztségviselők a kamarában, valamelyik szakbizottságban vagy egyéb helyen. Ezzel a választással egyúttal egyfajta fiatalítás is végbement az elnökségben, hiszen döntően fiatalok kerültek be a testületbe, illetve olyan vállalkozások képviselői például a könnyűipar területéről vagy vidékről, ami korábban nem volt kellően képviselve az elnökségben.

Kovács Vince a Vas megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke (bal oldalt)

- Mit emelne ki az elmúlt négy év kamarai munkájából?

- Mindenképpen eredményként értékelhetjük az oktatás, azon belül is elsősorban a szakképzés megújítását, a duális képzés bevezetését, illetve a felnőttképzésben elindított pozitív folyamatokat. Ezeket azért is emelem ki, hiszen a gazdaság igényeinek minél jobb kielégítése érdekében rendkívül fontos terület a szakember-utánpótlás kérdése, amivel a kamarának foglalkoznia kell. Ez alatt nem csak a szakmunkásokat kell érteni, hanem a gazdaság teljes szerkezetében foglalkoztatott szakembereket a szakmunkásoktól a felsőfokú képzettségűekig. Ehhez elengedhetetlenül szükség van az eddigi oktatási rendszer megfelelő átalakítására, illetve működtetésére, amibe törvényileg bevonták a kamarát. Nagyon sok helyen, így Vas megyében is elfogadható együttműködés alakult ki az oktatási intézményekkel, de nagyon sok még a tennivaló. Lényeges dolog, hogy az oktatási rendszert nem lehet részleteiben kezelni, hiszen az oktatás egymásra épülő folyamat az óvodától az egyetemig. Ebben meg kell teremteni a fiataloknak a tényleges előrejutás lehetőségét. Nem lehet úgy eredményesen részt venni a közép- vagy felsőfokú képzésben, ha a fiataloknak nincs meg legalább az alapképzettsége ahhoz, hogy egy szinttel feljebb tudjanak lépni. Az oktatási rendszert tehát egy egységként kezelve kell megújítani, ehhez a kamara minden segítséget megad, hiszen alapvető érdeke, hogy a fiatalok a gazdaságban elhelyezkedve megtalálják a számításukat. Fontos, hogy ne csak egy papír legyen a kezükben, hanem valódi képzettséggel rendelkezzenek. Tarthatatlan, hogy ma a fiataloknak több mint 50, van ahol 70 százaléka nem a tanult első szakmájában dolgozik. A kamara feladatokat, jogosítványokat kapott a szakképzés területén, aminek az első eredményei már érzékelhetőek, de a kívánt változás nem egyik percről a másikra következik be. Köztudott, hogy ha egy fiatal bekerül a szakképzésbe, három év után lesz szakmunkás. Ezután még további gyakorlat megszerzésére van szüksége, hogy igazán jó szakemberré váljon. A duális képzésbe bevont fiatalok jó úton járnak, reményeink szerint néhány éven belül kézzelfogható eredményei lesznek ennek a folyamatnak. Ugyanakkor a szakképzés átalakítása, a bevezetett ösztöndíj rendszer végső soron a családokon is tud segíteni, hiszen az a fiatal, aki a duális képzésben vesz részt és ott jó eredményeket ér el, ösztöndíjként jelentős összeghez juthat, ami majdhogynem megközelíti a kezdő fizetést, de a minimálbért mindenképpen.

- Ön a tisztújító közgyűlési záróbeszédében a politikának, a politika szereplőinek címezve a szavait a továbbiakra nézve sem ígért súrlódás- és vitamentes együttműködést, de megújulást és a gazdaság szereplőinek partnerségét ajánlotta minden olyan esetben, ahol már a döntések előkészítésébe, a stratégiai tervezés folyamatába időben bevonják a gazdaság erős önkormányzatát, a kamarát.

- Vitathatatlan, hogy a politikával, a politika szereplőivel fenn kell tartani és folyamatosan javítani kell az együttműködést. Az álláspontokat időről időre egyeztetni kell, hiszen ha a gazdasági önkormányzat érvei, kiérlelt álláspontja nem jut el a politikai döntések folyamatába, majd nem kerül bele az Országgyűlés által hozott törvényekbe, akkor azok a törvények csak féloldalasak lesznek, aminek vagy negatív következménye lesz, vagy pedig rövid időn belül módosítani kell az adott törvényt. És itt szeretném kihangsúlyozni, hogy szerintünk a gazdaságpolitikai döntések során úgy lehetünk igazi partnerek, ha az elejétől a végéig az egész folyamatban részt veszünk, nem csak annak egy bizonyos szakaszában. Egyszerűbben szólva nem elég pénteken megkapni egy előkészítő anyagot ahhoz, hogy hétfőre véleményt tudjunk alkotni. A kamara országos és helyi szinten is jól felkészült szakmai gárdával rendelkezik, így okkal állítjuk: a magunk részéről képesek vagyunk hozzátenni ahhoz, hogy a magyar gazdaság irányítása, adott esetben a gazdaság szerkezetének megváltoztatása jó irányba mozduljon el, illetve a jelenlegi, megítélésem szerint jó irány a jövőben is folytatódjon. Ez természetesen vitákkal jár, alkalmasint súrlódásokkal is, de egy vitában kiérlelt döntés még mindig jobb, mint egy vita nélkül hozott, aztán nyolcszor-tízszer foltozgatásra szoruló törvény. Bismarck mondta: rossz törvényekkel, de jó hivatalnokokkal, jó szakemberekkel lehet kormányozni, ám hiába jók a törvények, rossz szakemberekkel, rossz hivatalnokokkal nem megy a kormányzás. A kamara szakemberei vannak annyira képzettek és elhivatottak, hogy még a változtatásra érett törvényekkel együtt is jó irányba tudják elmozdítani a gazdaságot. Talán abban is előbbre tudunk lépni, hogy a felmerülő problémákat nyitottan kell megtárgyalni, mert álláspontunk szerint a „szobán belüli” tárgyalások nem olyan hatékonyak, mint amikor ezek nagyobb nyilvánossággal, a gazdasági közvélemény előtt zajlanának.

Fotó: VMKIK

- Milyen segítséget várnak el a gazdaság szereplői, köztük az őket képviselő kamarai testületek a kormányzattól annak érdekében, hogy enyhüljön a térségünkben immár égető munkaerő-hiány?

- Mindenekelőtt szorosabb együttműködést várunk el a politika részéről a gazdasági önkormányzattal, ami talán segítene abban, hogy elkezdődhessen egyfajta bérfelzárkóztatás. Természetesen olyan módon, úgy is mondhatnám: ésszerűen, hogy ne csökkenjenek radikálisan az állami bevételek. Mi azt mondjuk: ha járulék-, illetve adómérséklés következne be, azáltal növekedhetne a fogyasztás, ami kompenzálná az állam bevételkiesését. Csak nem direkt, hanem indirekt módon folyna be a pénz. Az az előnyünk, ami ezelőtt 15-20 évvel gazdasági előny volt, hogy olcsó munkaerővel tudtunk versenyezni a külföldi vállalkozásokkal, mára már nem érvényes. Inkább elmennek a jó szakemberek külföldre, és az itt maradók – tisztelet a kivételnek – nem mindig versenyképesek a munkaerőpiacon. Ha a határon túl elérhető béreknek a kétharmadáig fel tudnánk zárkózni, az már megfontolásra késztetné a szakembereket, a munkavállalókat, hogy érdemes-e külföldre menniük. Főleg az ingázóknak. Hiszen az utazási nehézségek, a szállásproblémák megszűnnének, ha itthon maradnának, miközben mindenki többet lehetne a családjával, a gyerekeivel, ami azért nem elhanyagolható szempont. A másik pedig az, hogy a költés is itthon történne, tehát a hazai áruforgalom is mindenképpen növekedhetne. Meg kell említeni azt is, hogy már elindult a külföldön foglalkoztatottak egyfajta visszaáramlása, ami a fiatalok esetében összefügg például a családalapítással. A hazatérők egy része pedig vállalkozó lesz, olyan vállalkozó, aki majd foglalkoztat is, amivel további munkaerő-igényt is gerjeszt. Akik pedig munkavállalóként térnek vissza, hasznos tapasztalatok birtokában teszik ezt. Persze tudjuk azt, hogy a visszaáramlás lassúbb lesz, mint a kifele áramlás volt, de a reményeink szerint középtávon kiegyenlítődik a kifelé menők és a hazatérők aránya. A jelenlegi munkaerő-helyzeten talán lehetne némiképp segíteni azzal is, ha a közmunkában foglalkoztatottaknak azt a rétegét, amelyik vissza akar kerülni a gazdaságba és képességeinél fogva erre van is reális esélye, valamilyen motiváló tényezővel vissza lehetne vezetni a gazdaság világába. Ehhez ugyancsak komoly együttműködésre van szükség a gazdasági önkormányzat és a politikai döntéshozók között. És van még egy nagyon jelentős tényező, az adók ügye. Egy nagyon jó nevű gazdasági szakembertől származik az a mondat, hogy az állam bevételeit nem az adók növelésével kell emelni, hanem úgy, hogy be kell hajtani a meglévő adókat. A tisztességes adózók is ezt várják el. Azt most nem minősítem, hogy egy adott adónem igazságos-e vagy sem, de ha egy adóról törvény rendelkezik, akkor azt mindenkinek be kell fizetnie. Jelenleg az éves GDP-nek közel 10 százaléka kintlévőség, azaz elcsalt, be nem fizetett vagy be nem hajtott adó. A cél tehát az adózási morál javítása. Már csak azért is, hiszen a befizetett adó a versenyképesség növelésének az egyik forrása is. Ezáltal tehát csökkenhetne a tisztességes közteherviselők terhe, továbbá ez lehet az alapja, a forrása annak, hogy az egyébként nagyon elmaradott bérek emelkedése is megkezdődjön. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a hatóságokkal való együttműködésben a kamara koordináló szervként próbálja betölteni a feladatát. Az együttműködési igény megmutatkozik mind a hatóságok részéről, mind a vállalkozók oldaláról. Ebben lényegesen jobb a helyzet ma, mint a korábbi időszakban, amit nem szabad elrontani, inkább tovább kell azt javítani.

- Milyennek látja a vasi gazdaság helyzetét?

- A vasi gazdaság helyzete nem rossz, az előzetes adatok szerint is egy jelentős fejlődésen ment át, ez alól talán csak az építőipar kivétel. Az építőiparban a termelés visszaesése és a rövidtávon történő gondolkodás annak tudható be, hogy az uniós források az elmúlt évben kifutottak. Akkor finisben volt az építőipar, most pedig start helyzetben van. A reményeink szerint ennek a startnak lesz majd finise, de legfőképpen lesz egy középső szakasz, ahol egy nyugodtabb fejlődésre van lehetőség. A többi iparágnál, a járműiparban az előbb említett munkaerő-probléma okozhat fejtörést. A fejlesztéseket abba az irányba kell vinni, hogy nem elsősorban munkahelyteremtéssel, hanem technológia fejlesztéssel, szakmai képzéssel kell elősegíteni a fejlődést, hiszen a csupán munkaerő felvétellel történő termelésnövelésre pontosan az egyik tényező, a munkaerő hiánya, a humán tényező miatt ma nem lehet építeni. Amely vállalkozások már korábban felismerték, hogy a jövőjük megalapozása érdekében egy hosszabb távú stratégiára van szükség, azoknak a helyzete jobb, amelyek viszont egyik napról a másikra élnek, ott bizony-bizony vannak problémák. Ez lehet alultőkésítés, forgóeszköz-hiány, szakember utánpótlásból adódó problémák sora. Mindebből az látszik, hogy feltétlenül szükség van az úgynevezett stratégiai gondolkodásra, hiszen a vasúti pálya se mindig egyenes, vannak rajta kanyarulatok is, és nem árt, ha tudjuk, mi következik a kanyar után, pontosabban biztosak lehetünk abban, hogy a sín ott is folytatódik.

- Milyennek értékeli a vasi TOP 100 vállalkozás és a többi több ezer viszonyát?

- A megye TOP 100 vállalkozása meghatározó a vasi gazdaság számára, hiszen a termelési érték, tehát a GDP döntő többsége ennek a száz vállalatnak a munkájából származik. Azonban azt is el kell mondani, hogy azok a vállalkozások, amelyek nem kerültek be a TOP 100-ba, azok se leírható vállalkozások, hiszen ezeknek a termelése részben beszállítóként, részben alvállalkozóként, részben az általuk előállított termékek továbbhasznosításában végső soron megjelenik a TOP 100 eredményeiben. Ezek a vállalkozások egyfajta alapot adnak arra, hogy megvalósuljon a piramisszerű építkezés, ahol a TOP 100 vállalkozás adja a piramis csúcsát, a többi vállalkozás pedig a stabil alapot jelenti. Az egy másik kérdés, hogy a GDP szempontjából ennek a piramisnak a fordítottját látjuk, hiszen a legnagyobb száz cég állítja elő a nagyobb termelési értéket, míg az alattuk lévő jóval nagyobb számú vállalkozás összességében kevesebbet tesz ehhez hozzá. Ennek ellenére ezek mind-mind megbecsülendő értékek, és mint említettem, a piramis alján lévők eredményei valahol benne vannak a TOP 100 eredményeiben is. Másfelől a kisvállalkozások foglalkoztatják a munkaerő 60 százalékét, a TOP 100-ba bekerült vállalkozások pedig mintegy 10-15 százalékát. Hadd jegyezzem meg, hogy egy jól szervezett vállalkozás akár egy év alatt bejuthat például a százhuszadik helyről a TOP 100-ba, ahogy erre volt is már példa. Kamarai vonatkozásban pedig arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy a TOP 100-ban szereplő vállalkozások kamarai tagsága 30 százalék, tehát lényegesen magasabb, mint általában. A megyében működő 12 ezer vállalkozásból hatszáz tagja a területi kamarának, ami 4-5 százaléknak felel meg. A fentinél több létező vállalkozás van egyébként a megyében, de a többi úgynevezett alvó vállalkozás. A TOP 100 viszonylatában kamarai tagsággal rendelkező cégek nem csak hasznos tagjai a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamarának, hanem hasznos szolgáltatásokat is igénybe tudnak venni a kamarától. Ha egy nagyvállalat vagy egy középvállalat valamit nem tud eredményesen hasznosítani, azonnal vált. Jelenlétük a kamarában tehát azt jelenti, hogy egyfajta elégedettség mutatkozik meg a részükről a kamarai szolgáltatások tekintetében.