Top 100

2016.11.28. 14:36

Kendőzetlenül a megye gazdaságáról

Magyarország (benne Vas megye) gazdasági helyzete, a magyar gazdaság állapota politikai viták kedvelt témája, melyek során általában „jól megszokott” módon csupán a lényeg sikkad el, alaposan megnehezítve így az öntömjénező sikerpropaganda és a katasztrófajelentések médiaütközetei között vergődő, a gazdaság állapotáról magának reális képet alkotni vágyó állampolgár dolgát.

Balogh Károly Zsolt

Az elmúlt időszakban azért néhány évtizedes közhelyről az egyszerű, (azaz nem feltétlenül széleskörűen tájékozott) állampolgár számára is világossá válhatott, hogy nem több semmitmondó lózungnál. Ilyen pl. a „kiemelkedő magyar oktatási rendszer”, ahogy az is, hogy a „kiválóan képzett” magyar munkaerő is csupán olyan udvarias szófordulat, amelyért a befektetők a Nyugat-európai bérnél jóval olcsóbban foglalkoztatott és kiszolgáltatottabb magyar (és más Kelet-európai) munkavállalókat remélnek. A reális diagnózishoz fontos néhány jellegzetes tünet – ideológiamentes – sorba vétele, így talán árnyalódik a kép, hogy valójában milyen állapotban is van jelenleg a magyar, benne Vas megye gazdasága.

Fotó: Szendi Péter

A mind gyakrabban olvasható – hallható gondok közül kiemelkedik a munkaerőhiány, és a minden baj okozójaként azonosítot

1. Oktatás

A magyar gazdaság egyik rákfenéje, a manapság sűrűn emlegetett, radikális átszervezésért kiáltó oktatás, (szak)képzés hiányosságai, hibái, összekacsintós korrupciós ügyei messze nem csupán a magyar iskolarendszer ellentmondásait, hanem annak minden szereplőjét érintik. Kereteit, feltételrendszerét a mindenkori politika határozza meg, de a társadalom, benne a gazdaság (termelő vállalkozások, tanácsadó cégek, minisztériumok, egyéb állami szervezetek, önkormányzatok, egyházak, alapítványok, szakértők, oktatásszervezők, egyszerű állampolgárok) széles rétegei működtetik. Ha tehát gond van a munkaerő-utánpótlással, az oktatással, a szakképzéssel, akkor nem az iskolával, az óvodával vagy az egyetemmel, hanem mindannyiunkkal, mindannyiunk tudásával és hozzáállásával probléma van. Az az információ, hogy nagy a baj, elsősorban a nagyobb, multinacionális cégek felől ért el végül egészen a kormányzati fülekig, akik

2. Munkaerőpiac

válságát jelezték, azaz: hiába keresnek megfelelően motivált és számú munkavállalót, a megajánlott pénzért az elvárt munkát alig hajlandó valaki végezni. Sőt, sokan jelezték, hogy a munkavállalók jelentős része már pénzzel sem nagyon motiválható, a beígért béremelések és többletjuttatások sem elég vonzóak a maradáshoz illetve a munkába álláshoz. Ezzel együtt az is világosan látszik a Kamara által készített felmérésekből, hogy a kis- és középvállalati szférában a helyzet hasonló, esetenként még súlyosabb, hiszen a tőkeerős nagy cégek elsődleges „vadászterülete” éppen a hasonló területen mozgó kisebb vállalkozások munkatársi gárdája. A 3% alatti álláskeresési ráta több szempontból egyáltalán nem örvendetes, az alacsony érték számos veszélyes folyamatot, jelenséget elfed, a statisztikai módszertani változtatások pedig végeredményben éppen a döntéshozók felé mutatnak hamis képet.

A Kamara elemzései alapján a munkaerőpiacon akut, rendkívül súlyos helyzet áll fenn, melyet azonban a jövőben számos társadalmi-politikai-gazdasági tényező döntően befolyásolhat, így önmagára a munkaerőhiány alakulására nagyon nehéz középtávú előrejelzést adni (európai és hazai politikák, gazdasági környezet változásai, automatizálás, digitális társadalom stb). A munkaerőhiány nem egyik napról a másikra alakul ki, abban a politika, a gazdaság és az oktatás szereplőinek hosszútávú és egyöntetű felelőssége van, tehát az egymásra mutogatás sehová sem vezet. Nem az általános iskolai, a szakképzés vagy az egyetemi oktatás „minősége”, a benne részt vevők motiválatlansága vagy rugalmatlansága, a pályaorientáció szakszerűtlensége és széttöredezettsége, a vállalkozások szűklátókörűsége, személyügyi vagy bérpolitikája, az európai mértékkel is kiemelkedően magas bér- és járulékterhek, állami és önkormányzati adók, elvonások, az irreális szülői és munkavállalói elképzelések, a munkavállalás európai szabadsága stb. vezettek a jelenlegi tragikus állapotokhoz, hanem mindez (és még sok más) együtt. Na meg a

3. Koncepciótlanság

Megalapozott, alaposan végigvitatott, minden lehetséges érintett szempontjait figyelembe vevő, hosszútávú szakmai – gazdasági stratégiák nélkül, egyoldalú, rövidtávra szóló illetve már akut problémákra szánt kapkodó intézkedések általában több anomáliát okoznak, mint ahányat megoldanak. A magyar gazdaság jelenlegi gondjai részben politikai – társadalmi eredetűek, ebben a Kamarának nagyon szűk kompetenciái vannak, de világosan látjuk a pályaorientáció és az oktatás (nem egyik napról a másikra kialakult) anomáliáit, és tapasztaljuk a társadalmi, az egyéni felelősségtudat rendkívül alacsony szintjét. Ehhez súlyos vállalkozásvezetési és hatékonysági gondok adódnak, így nagyon sok helyen és módon kell egyszerre beavatkozni, lehetőleg legalább 15-20 évre szóló, kiérlelt stratégiák alapján.

4. A gazdaságszerkezet

Vas megyében számtalan egészségtelen jelet mutat. A Kereskedelmi és Iparkamara látókörébe tartozó mintegy 17000 vállalkozásból alig 150 tartozik a nagy- és középvállalati körbe, ezek ráadásul jelentős részben külföldi tulajdonúak, emellett nagyon sok a kényszervállalkozás, illetve a hitel- és fejlődésképtelen egyszemélyes cég. Nyugat-Európa gazdasága éppen attól erős, hogy a társadalom, a közösség önmagát tartja el, helyi, regionális, önkormányzati megbízásokból olyan erős alapokkal rendelkező helyi középvállalkozások fejlődtek, amelyek minőségi munkahelyek ezreit teremtették, szolgáltatásaik, termékeik pedig globálisan versenyképesek, hiszen az évtizedes piaci gondolkodásmód következtében élen járnak az

5. Innováció, kutatás-fejlesztés

területén, ahol Vas megye még hazai viszonylatban is rosszul szerepel. Nagy remények vannak kamarai oldalról – a sikeres duális gépészmérnök-képzés bevezetését követően – a Savaria Egyetemi Központtal kötendő stratégiai együttműködéseket illetően, hiszen kellő tudományos, kutatói háttér és „megfelelő” tanárképzés nélkül csak rövidtávú vagy éppen riasztó jövőképet lehet rajzolni. Nem új keletű, de mind égetőbb gond a rendszerváltás környékén alakult cégekben zajló

6. Generációváltás,

vagy éppen annak hiánya, ahol a családban senki nincs, aki megnyugtatóan folytatná az idősödő tulajdonos munkáját – számtalan okból, természetesen. Jellemző, hogy számos termelő vállalkozásról éppen ilyenkor, vagy egy-egy régi nagy partner elvesztésekor, (hiszen a partnereknél is elérkezett a generációváltás időszaka), kerülnek felszínre a vállalkozásmenedzsment elmúlt évtizedekbeli hiányosságai, az egy (vagy túl kevés) lábon állás problémái, a siker zálogaként a kapcsolati tőke kizárólagossága, a termelés-innováció helyett az ingatlanüzletek túlsúlya. Rendkívül kevés a hazai, pláne Vas megyei tulajdonú, erős,

7. Exportképes

vállalkozás, a fejlődőképesek közül ráadásul a hazai hatósági vegzálások miatt egyre többen helyezik át székhelyüket a szomszédos országokba, sőt sokaknak emiatt még egy budapesti központ is lényegesen vonzóbb; sajnos számos példát tudunk erre a Kamarában. Alapvetően kevés a

8. Minőségi munkahely,

nincsenek olyan nemzetközi szolgáltatócégek sem, amelyek az ország más területein egyre több, jól fizető állást kínál(ná)nak a képzett, nyelve(ke)t beszélő, fiatal munkaerőnek. „Nyugat királynője”, a régi büszke, polgári, nyüzsgő

9. Kereskedő- és vásárváros

rég a múlté, a megye polgárai háromszor annyit költenek Ausztriában, mint az osztrákok Vas megyében, és vásárokba is Oberwartba járnak Az okok persze számosak, jelen cikk kereteit túlfeszítené még a felsorolásuk is.

Fotó: Unger Tamás

10. Ágazati szintű elemzésre

ugyancsak a terjedelmi korlátok miatt nem vállalkozhatunk, de talán a fenti példákból is látszik, hogy Vas megyében az egy főre jutó bruttó hazai össztermék relatív magas, a munkanélküliség alacsony szintje jórészt a külföldi tulajdonú, multinacionális cégek teljesítményéből következik, amelyhez sajnos máig nem nőtt fel számában és minőségében is jelentős hazai beszállítói kör. A megye gazdasága országos tekintetben is a legnyitottabb, más szóval a külföldi tőkének és beruházói szándéknak legkitettebb gazdaság, teljesítményét sokkal inkább határozzák meg a globális folyamatok, mint a hazai fogyasztás alakulása.

A fenti – számos – kihívásra léteznek jó válaszok, de egy biztos: kiszámítható és jóindulatú állami-önkormányzati gazdaságpolitikai környezet hiányában, magányos harcosként, reális és (ön)kritikus helyzetelemzés, erős és megalapozott koncepciók, üzleti tervek nélkül rendkívül nehéz a globális, de az európai piacon is középtávon túlélni, nem hogy teret nyerni. Az együttműködés, az együtt gondolkodás, a versenytársak és a jó gyakorlatok tüzetes ismerete, a kemény vitákban kiérlelt konszenzus úgy a vállalkozások, mind a politikai döntéshozók számára elengedhetetlen, ezt megspórolni vagy megkerülni több mint bűn: a megye minden polgárának életminőségét negatívan érintő súlyos hiba, felelőtlenség. A Kamara azon van, hogy tevékenységével, tanácsadóival, háttérelemzéseivel elősegítse, fő aktorként együttműködésre bírja a gazdaság és a politika szereplőit, segítse mindazok döntéseit, akik megtisztelnek azzal, hogy hozzánk fordulnak. Ahogy a kamarai jelmondat is szól: „Együtt könnyebb!”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!