A toronyi kenyér négy titka - Galériával, videóval

„A toronyi kenyeret valóságos kultusz övezi, aki rendszeresen veszi és eszi, az tudja, hogy ilyen házias íze annak idején a nagymama frissen sült cipójának volt. Aki nem kóstolta még, annak ajánljuk, akár zsírral megkenve, vöröshagymával megszórva, egy pohár bor kíséretében.” E szavakkal ajánlotta a megyei értéktár összeállításán fáradozó szakemberek figyelmébe a toronyi kenyeret a Schütz Péter vezette Toronyi Értéktár Bizottság. Persze csak a hivatalos dokumentálás kedvéért, hiszen nehezen elképzelhető, hogy él olyan ember a megyében, aki ne kóstolta volna a toronyi kenyeret, vagy legalább ne hallott volna róla.

A Tar János és Desics Ferenc vezette toronyi sütödében ottjártunkkor négyen dolgoznak: a tésztával Horváth László foglalatoskodik, a kemencénél Gáspár Zoltán és Horváth Attila van „bevetésen”, Viszkedné Málovics Emma pedig a raktárban tüsténkedik. Az ő dolga az üzem tisztán és rendben tartása, így a műszak végén a padlón összegyűlt „lábliszt” felsöprése is.

A toronyi kenyérrel történő ismerkedést az udvaron álló silónál kezdjük, amely 300 mázsa BL80-as (celldömölki vagy csornai, esetleg tüskeszentpéteri) lisztet rejt, és amiből egy csövön keresztül érkezik az üzembe az alapanyag. És itt már el is kezdjük feszegetni a toronyi kenyér titkát. A híresen finom kenyérhez ugyanis nem használnak mást, csak búza- és rozslisztet, az élesztőből érlelt kovászt, sót és vizet. Horváth László mutatja is a hét jókora „csészében” pihenő kovászt, amit hat(!) órán át hagynak érni. Utána következik a dagasztás, olyankor már csak sót, vizet és lisztet tesznek bele, majd ismét egy óra pihenés következik.

A toronyi kenyeret a pékek kézzel mérik, egy kétkilós darabhoz két kiló huszonöt deka tésztát raknak a szakajtóba, a sütés ugyanis a víz párolgása miatt súlyvesztéssel jár. A szakajtókban újabb egy órát pihen a tészta, majd jöhet a bevetés. A falazott kemence két részből áll: a tészta először az alsó részbe kerül, ahol 220 fokon tíz perc alatt megkeményedik a kérge, ezután vetik be a felső részbe, ahol ötven perc alatt sül készre. Ebben a kemencében nem szalag viszi a kenyeret, minden egyes darabot egy négy méter hosszú nyelű lapáttal vetnek be és vesznek ki. (Így mondjuk érthető, miért nincs toronyi kifli vagy zsemle.)

Ezekből is kiderül, hogy a hozzávalókon kívül a toronyi kenyér másik titka a türelem, hiszen a kovászolástól kilenc óra telik el, amíg elkészül. A harmadik titok a kézi munka, a negyedik pedig a különleges kemence. A kemence, ami 1964 óta működik, naponta ezer kenyér sül benne, és a tűzterében lévő acélcsövek közül az ötvenegy év alatt egy sem durrant el.

„A toronyi kenyér az idők folyamán terméknévvé vált – írja Schütz Péter a fent említett ajánlásban – , melyet más gyártók is próbáltak lemásolni, de szerencsére ez eddig nem sikerült. Ebből látszik, hogy itt nem csupán egy jól sikerült receptről van szó, hanem egy sikeres produktumban megtestesülő hagyományról. A helyszín, a tradíció, a pékek, a kemence és az alapanyagok alkotják az értéket, amelyet a fogyasztói elégedettség tesz igazi kinccsé.”

A toronyi kenyér tehát már a megyei értéktár része, az ezt tanúsító oklevelet augusztus 22-én veheti át a sütőüzem két tulajdonosa, Desics Ferenc és Tar János Majthényi Lászlótól, a megyei közgyűlés elnökétől és Tausz Istvántól, a Vas Megyei Értéktár Bizottság elnökétől.

Aznap egy új hagyomány is születik Toronyban: először rendezik meg – a korábbi falunap helyett – a kenyérünnepet. A toronyi új kenyeret 18.15-kor szentelik meg a művelődési ház mögötti rendezvénytéren.