Minden idők legnagyobb bolygón észlelt viharát sikerült lencsevégre kapnia a szondának

Csaknem két évtizeddel ezelőtt, 1997 október 15-én indították útjára a csaknem 7 tonnás Cassini-Huygens űrszondát, hogy a Szaturnuszt közelebbről is szemügyre vegye, majd miután elküldte a várhatóan izgalmas adatokat a Földre, a légkörbe zuhanva megsemmisüljön.

Az öngyilkos küldetésre nem sajnálták a 3,26 milliárd dolláros költséget sem, pedig eddig nagyjából annyit sikerült kiderítenie a szondának, hogy a Szaturnusz és gyűrűi között nagyjából 2 ezer kilométer széles, viszonylag pormentes sáv tátong, vagyis a nagy semmi. Így a Cassini mást nem tehet, folytatja útját és megpróbálja kideríteni, mi ez a nagy üresség, ahol a tudósok leginkább port vártak.

A szonda legutóbb múlt héten küldött adatokat, és most a tervek szerint olyan közel férkőzik a Naprendszer második legnagyobb bolygójához, mint még semmi. A szonda 22 kört tesz őrületes sebességgel az óriásbolygó körül és közben olyan közelről fotózza, hogy még a 150 méteres objektumok is láthatóvá lesznek rajta. Így ha történetesen a varsói InterContinental szállónak a maga 154 méteres magasságával lenne mása a Szaturnuszon, akkor az látszana. Erre azonban kicsi az esély mivel a bolygó sűrűsége még a víznél is kisebb.

Mivel az óránként 110 ezer kilométeres sebességgel száguldó űrszondában még a legapróbb jég- vagy kőrészecskével való ütközés is hatalmas károkat okozhat, ezért a Cassini védekezésül óriási tányérantennáját a haladási irányba tartja, egyfajta pajzsként, bár a jelek szerint nincs mitől tartania.

1997 október 15-én indították útjára a csaknem 7 tonnás Cassini-Huygens űrszondát, hogy a Szaturnuszt közelebbről is szemügyre vegye. Már 2004-ben pályára állt az óriásbolygó körül, előtte persze átrepült a gyűrűkön és 2068 kilométerre közelítette meg a Phoebe holdat. A Cassini óránkénti 20 ezer 900 kilométeres sebességgel haladt a Szaturnuszhoz viszonyítva. A Voyager-2 1981-ben 2,2 millió kilométeres távolságban haladt el a hold mellett, ami a Cassini elhaladási távolságának ezerszerese

A Cassini eredetileg négyévesre tervezett küldetését már kétszer meghosszabbították, most azonban valóban eljön az utolsó felvonás és szeptember közepén belép a az óriásbolygó légkörébe, hogy elégjen. Azért azt ne gondoljuk, hogy a forintba átszámolt, csaknem ezer milliárdos költség hiába való volt. Először is, a Cassini-Huygens űrszondának, csak a Cassini felét irányítják neki a bolygónak, a Huygens szonda, köszöni szépen jól van, 2005-ben leszállt a bolygó 61 Holdja közül a legnagyobbra, a Titánra, és másfél óráig csak úgy szórta az adatokat a NASA-ra. Igaz azóta nincs hír felőle, küldetése véget ért, úgyhogy lehet, annyira még sincs jól, azóta van viszont 700 képünk a Titánról.

Ha még mindez nem lenne elég, akkor eláruljuk azt is, hogy hét évvel ezelőtt a Cassini hatalmas, kétszáz napig tartó ítéletidőt rögzített a Szaturnuszon, amely mintegy 15 ezer kilométerre terjedt ki, ezzel pedig minden idők legnagyobb bolygón észlelt viharát sikerült lencsevégre kapnia. Ennek ismeretében tehát, akármi is történik szeptemberig a Cassinival, már most megérte az a valamivel több mint 1500 forint, amit az űrszonda útra bocsátása óta másodpercenként ki kell fizetni érte.

A Cassini 2016-ban nagyjából merőlegesen keresztezte a gyűrűk pályasíkját mintegy 91 zer km távolságban a bolygó felső felhőrétegétől számítva