Aki az ördögszántásokat vizsgálja - 70 éves a világszínvonalú karsztkutató, Veress Márton

A népnyelv ördögszántásnak nevezi azokat a karsztjelenségeket (tudományosan: karrokat), amelyek a mészkő felszínén alakulnak ki a magas hegyekben. Magyarországon Aggteleki-tó feletti hegyoldalon láthatunk ilyet. Az oldódással keletkező karrok befolyásolják a talaj pusztulását. Egy korábbi angol nyelvű könyvében Veress Márton a magashegyi karrok sok típusát leírta, értelmezte. A másik fő témája a lösszel vagy kaviccsal fedett karszt, amelynek vizsgálata azért fontos, mert komoly katasztrófákat eredményezhet, ha a mészkő üregeibe beomlik a fedőüledék. Az omlások során házak, emberek tűnhetnek el, megsérülhetnek a vasútvonalak. Néhány éve Vértesszőlősön történt ilyen beszakadás, alig győzték feltölteni a szakadékot. De említhető Horvátország is, ahol a beomlás során egy tó tűnt el. Veress Márton újabb, megjelenés előtt álló, angolnyelvű könyve azzal is foglalkozik, hogy hol, mikor következhet be ez a veszélyes jelenség. A folyamatot például az időjárás is befolyásolja, nagy esők után megnő a beomlások gyakorisága.

A 70 éves karr-kutató, egyetemi tanár kifejezetten jó karban van, köszönhetően a sok mozgásnak. Korábban hegymászó volt, máig összekapcsolódik az életében a magashegyi túra és a terepi munka, a vizsgálódás, mérés, adatgyűjtés. Nyaranta egy hetet az Alpokban dolgozik. Pár éve még a hallgatók közé is beállt focizni. 15 éve minden vasárnap délelőtt felmegy az Írottkőre a barátaival és a testvérével Velemből vagy Bozsokról. A túrának szertartása van, és amikor lejönnek a hegyről, mindenki kap egy zsíros kenyeret, egy italt és egy kávét a helyi büfében.

A 70 éves karr-kutató egyetemi tanár, Veress Márton kifejezetten jó karban van, köszönhetően a sok mozgásnak. Szeret kertészkedni (Fotó: Merklin Tímea)

- Szívesen kertészkedem, a kukoricától a répán át a zöldborsóig mindenféle zöldséget termelek. Ellátom vele a család konyháját, a többit elajándékozom a barátaimnak, a tanszéki kollégáimnak. Szeretem nézni a növényeket, ahogy nőnek, nyáron mindennap kimegyek a kertbe, akkor is, ha nincs teendő. Van bőven lila hagymám is, abból viszek az Írottkő-túrákra is a zsíroskenyérhez - mondja Veress Márton, akinek a nevéhez négy jelentős világjáró expedíció fűződik, amelyeket Szombathelyről szervezett és indított a közvetlen munkatársaival, pályázati pénzekből.

- Jártunk Chilében, a Diego de Almagro szigeten, amely lakatlan, 8000 milliméter csapadék hull évente, és folyamatosan fúj 80-140 kilométer/óra sebességgel a szél. A szigeten nagyméretű karrok alakultak ki a sok csapadék hatására. Mégis itt a karrok különlegességét az orkánszerű szelek okozzák. Ezek hatására különleges alakú, például a szél irányába megnyúlt formák képződnek az oldódás során. Egy másik expedíció során Madagaszkáron a „tsingy”-t tanulmányoztuk, amely szintén ördögszántás, ahol oldódással 60-80 méter mély sziklalabirintusok alakulnak ki, köztük keskeny gerincekkel, melyeken nem fér el a láb. Ezért - a népi képzelet szerint - csak lábujjhegyen lehet rajtuk járni. A „tsingy” lábujjhegyen járót jelent. Egyébként szent hely, a világörökség része, sem hangoskodni, sem ujjal mutatni nem szabad. Különleges élővilága van, a biológusok egyik kedvenc helye, ott laknak például a makik, a krokodilok barlangokban élnek. A National Geographic az én tanulmányomat olvasva ment oda, előtte konzultáltak velem. Vezettem expedíciót Közép-Szibériába, a Léna folyó középső részéhez, ahol 30-50 méteres sziklatornyok szegélyezik a partot.

Vizsgálataim is szerepet játszottak abban, hogy az UNESCO a Léna pilléreit Világörökségnek nyilvánította. Dél-Kínában a trópusi karsztot vizsgáltuk. Utóbbi inkább kirándulás volt, ahogy az izlandi utazásunk is. Veress Márton Siófokon kezdett tanítani, kutatásait a Bakonyban kezdte. A születésnapján is megragadja az alkalmat, hogy megemlékezzen professzoráról, Jakucs László nemzetközileg jegyzett kutatóról, aki 1952-ben felfedezte az aggteleki Béke-barlangot. A fiatalokat ez fogja meg: a kaland, a barlangászat. Így indult a pályán Veress Márton is, aki az általános iskolai tanítástól a nagydoktori disszertációig jutott a helyi campusról kibontakoztatott munkájával.