Amiről a kövek mesélnek

Igaz, a községet közvetlenül nem érinti, mégis van vasútállomása, amit a sínek másik oldalán fekvő Porva köz-séggel közösen használnak. A Porva-Csesznek néven ismert megállónál leszállva az Aranyos-patak romantikus völgyén végigsétálva, a sárga jelzést követve érjük el az 5 kilométerre lévő Cseszneket a Vasút utcánál. Ha hazafelé is vonattal megyünk, tehetünk egy kis kitérőt a Rómer Fóris turistaúton, sőt a visszaúthoz választhatjuk az északi irányban lévő vinyei állomást is, amit ugyancsak jól jelzett turistaút köt össze Csesznekkel.

A mintegy 600 lakosú falu teljesen egybeépült a 930 lelkes Bakonyszentkirállyal. Az erdei turistautak mellett a községben is több helyen szép és praktikus térképtábla segít az eligazodásban. Ha valaki még nem tudná, milyen is egy igazi bakonyi település, ahol közel száz méter szintkülönbség is lehet az utca alsó és felső vége között, Cseszneken megnézheti, megtapasztalhatja. A változatos domborzat mellett különösen széppé teszi a községet a házak felett trónoló vár látványa.

A több mint 700 éves gótikus erődítményt a Várhegy kimagasló mészkőcsúcsára építették valamikor a tatárjárás utáni időkben. A különböző leírások és a régészeti kutatások szerint a belső tornyot eredetileg alacsony fal vette körül, csak a 15. században építhették át impozáns lovagvárrá. Az erődítménnyel kapcsolatban igazán nagy hadi eseményt nem jegyzett fel a történelem. A török észak-dunántúli megjelenése, Veszprém eleste után Csesznek is része lett a végvári rendszernek. Az itt állomásozó 20 lovas és 50 gyalogos katona minden bizonnyal sokszor megkeserítette a fontos közlekedési úton portyázó törökök életét, akik 1561-ben ostromot is indítottak a vár ellen, de nem jártak sikerrel.

Győr eleste után, 1594-ben harc nélkül a török kezére jutott a cseszneki vár is, amit aztán a hódítók kiűzésére egyesült csapatok négy évvel később vissza is foglaltak. A császári birtokká váló erődítmény a 17. század második felében került az Esterházy család birtokába, ekkor már hadászati jelentősége igazán nem volt. A sorsát 1820-ban egy villámcsapást követő tűzvész pecsételte meg, ami után gyors romlásnak indult.

Az 1960-as években kezdett régészeti feltárások és kisebb helyreállítás után komolyabb rekonstrukció csak a kilencvenes években indult, és máig nem zárult le. A sokáig balesetveszély miatt lezárt erődítmény azóta folyamatosan látogatható. A folyamatosságot a szó valódi értelmében kell érteni, mert eltérően más műemlékektől, itt télen-nyáron egyaránt mindennap várják a látogatókat reggel 9 órától (télen 10-től) sötétedésig. A látnivalókat talán a képek jobban visszaadják, így azokról nem írok.

Ha Cseszneken járunk, mindenképpen látogassunk el a Vár utca alsó végéből nyíló Múzeum közben található Falumúzeumba is. A száz éve épített tornácos ház tisztaszobájában szép kiállítást láthatunk a község és a vár történetéről és a környék természeti értékeiről. A konyhában és a tornácon a falusi élet és a mezőgazdaság tárgyait, eszközeit gyűjtötték össze. A hátsó szobában pedig rövidesen működésbe lép egy régi szövőszék, amin a látogatók is kipróbálhatják tudásukat. Ez a múzeum is a hét minden napján reggel 9 órától látogatható.

Nem kell messze mennünk ahhoz sem, hogy a természet különleges szépségeit eredetiben is megcsodálhassuk. A Farkashegyi utcából vagy közvetlenül a várból érhetjük el a házaktól alig 150 méterre lévő Kőmosó-szurdokot. A Várhegy és a Kőmosó-hegy találkozásánál kialakult szakadékos vízmosás a Bakony egyik legszebb sziklaképződménye, ami plasztikusan mutatja, milyen erő rejlik a vízben és az időjárásban.

A falutól nyugatra eső bakonyi oldal turistaútjairól már a bevezetőben olvashattak. Hasonlóan szép útvonalakat találunk, ha dél felé, az egykori gézaházai turistaház felé indulunk. Másik jelzett ösvényen visszafelé haladva 12 kilométeres a körút teljes hossza.
Cseszneken tavasztól őszig több jelentős kulturális és természetbarát programot rendeznek a várban, a közeli kőbányában és a falu más részein.