Utazó

2008.05.07. 07:39

A lila tehén is itt született

A szigorú német szabványok és a precíz formatervezés helyett Bréma valami egészen újszerű, laza stílust honosított meg. Az évszázadokon átívelő népi összefogás gazdasági és kulturális eredményei kézzelfoghatóak a városban. Páratlan vendégszeretetüket élvezni még akkor is megéri, ha minden kötelező látnivalót kihagyunk.

PLT

Bréma mintha a sokszínű Európa egy közös találkozási pontja lenne. A praktikusan kialakított negyedekben az öreg kontinens egy-egy országának hangulata köszön vissza. A legrégibb városnegyedben, a Schnoorban úgy érezzük, mintha hirtelen Olaszországba csöppentük volna. A macskaköves sétálóutcákon üzletek és kávézók váltják egymást, és a színes házak szűk sikátoraiban is turisták tolonganak. A belváros egyik leglátogatottabb utcája, a Böttercherstrasse francia eleganciát kölcsönöz a magántulajdonú művészeti negyednek. Az épületek falait ma is domborművek, szobrok, középkort igéző cégérek díszítik. A központi piactértől pár megállónyira az angol kertvárosi mintájú negyedben focirajongók nyüzsgésétől hangosak a modern sörözők. Bármerre járunk és kíváncsiskodunk, a helyiek zavarba ejtően kedvesek.

A brémaiak méltán nagy büszkesége a Bürgerpark (Polgárok parkja), hiszen a városlakók közös összefogással, egyetlen cent állami hozzájárulás nélkül, magánpénzből és adományokból tartják fenn. Németország legnagyobb nyilvános parkja Wilhelm Benque tervei alapján a Nem York-i Central Park mintájára 1870-ben készült el. A számtalan növényritkaságot őrző zöld rengetegben tavakat és pompás kerteket alakítottak ki. Egy kirándulás alkalmával észrevétlenül telnek az órák, időtlenül sétálhatunk kilométereket a változatos flóra világában.

A kiadós természetjárás után a közeli bevásárlóközpont tartogat még különleges pillanatokat, hiszen aki figyelmesen bóklászik az üzletek között, akár a polgármestertől is vehet tombolát. A város első embere ugyanis gyakran vesz részt civil kezdeményezésű környezetvédelmi projektekben. Ezúttal - a Bürgerparkot népszerűsítve - mint egy Balaton-parti kukoricaárus, a nyakába akasztott faládikából egy  euróért osztogat sorsjegyeket. 

A városvezetés már a Hanza szövetség megalakulása óta arra törekszik, hogy a szabadság jegyében a néppel együtt kormányozzon. Ezt szimbolizálja Roland lovagnak a brémai piactéren felállított szobra is. Nem véletlenül ábrázolták éppen a Szent Péter-dómra merőleges testtartással. Figyelmeztet, hogy "ki az úr a háznál". Brémát a vallási háborúktól mentes kereskedelem tette naggyá. A 16. századi Werden püspökségnek nem engedtek beleszólást a város ügyeibe. Az önállóságra való törekvést az egymással szemben, pontosan azonos magasságban elhelyezkedő piactéri kereskedőház és a neoreneszánsz stílusú városháza is mutatja. A háborút csodával határos módon átvészelt árkádos városháza az UNESCO világörökségének a része. 

A Grimm testvérek tollából született mese, A brémai muzsikusok komoly marketingfogása a városnak. A nem mindennapi zenekart alkotó állatcsapat minden szuveníron ott figyel, még a híres brémai Hanczes csokigyár is felhasználja őket édességei népszerűsítésére. Valójában a brémai muzsikusok soha nem jutottak el a városig. A jól ismert mese szerint egy erdőszéli rablóházba fészkelték be magukat, és a zenei tudásukat sem a terveik szerint csillogtatták meg. Mivel nem voltak igazi brémaiak a "muzsikusok", az akkori városvezetés nem állított nekik szobrot a tartományban. Azonban a modern gondolkodás megtörte a konvenciókat, és most a piactéren bronzba öntve ott virít a négy barát. 

Észak-Németország kulináris specialitása a Labskaus. Látványra ugyan nem túl bizalomgerjesztő a főtt krumpli és a beafsteak fűszerezett egyvelege, azonban mindenképpen érdemes megkóstolni, mert nagyon finom. Régen a tengerészek számára a praktikus ételt előre elkészítették, akár több napig tartósítószerek nélkül kondérokban tárolták a hajókon, majd két vitorlabontás között gyorsan, pepecselés nélkül bekapkodták a fedélzeten. Az északi németek nem kedvelik a kakaós desszerteket, szívesebben fogyasztják a savanyú gyümölcsökkel ízesített vaníliapudingot. Az egyik kedvenc édességük a nálunk is jól ismert táblás csokoládé. Nem véletlenül, hiszen a világmárkának számító "lila tehén" ötlete tőlük származik.

Az Északi-tenger partján, Brémától 60 kilométerre található Bremerhaven. A világháborúban porig rombolt, nevezetességben szegényes városkának mégis van törté-nelmi jelentősége. Bremerhaven kikötőjéből több mint negyvenmillió(!) európai indult a jobb élet reményében szerencsét próbálni Amerikába vagy más kontinensekre. A tengerparti város egy interaktív múzeumban, a Deutscher Auswandererhausban (A Német Kivándorlók Háza) eleveníti fel azokat a nehéz időket, valamint  a bátor utazók sorsát. 

A 19. században kezdődött menekülésből jól jövedelmező, legális utazóforgalom bonyolódott itt több mint 150 éven keresztül. Az "amerikai álom" azonban nem mindenki számára teljesedett be. Aki vállalkozott a nagy utazásra, annak bizony az orvosok szigorú rostáján kellett átesni. Még egy ártatlan köhintés is meghiúsíthatta a rendkívül költséges tengeri túrát. Levi Strauss, a máig kedvelt és világmárkának számító farmer szülőatyja a szerencsés túlélők egyike, aki szintén ebből a kikötőből hagyta el az öreg kontinenst.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!