Utazó

2008.12.03. 08:20

Svájci paradicsom

Négy évvel ezelőtt egy futóverseny kapcsán ismerkedtünk meg egy barátommal a svájci Alpok egyik gyöngyszemével, a 4000 méter fölé magasodó Jungfrau hegyről elnevezett régióval.

PLT

Megkedveltük, idén már sokadszorra látogattunk vissza, sőt, a korábbi évek beszámolói hatására egy tízfős társaság is elkísért bennünket. 

Szinte hihetetlen, hogy a meseszép környék és az annak központjaként funkcionáló Interlaken városa szinte teljesen ismeretlen itt Magyarországon. Pedig ezernyi csoda várja az ide látogató családokat.

Kezdjük mindjárt az ismerkedést a mintegy 15 ezer állandó lakost számláló Interlakennel. A völgyet, ahol fekszik, keleti és nyugati oldalról egy-egy (nagyjából Velencei-tó méretű) gleccsertó, minden más irányból pedig hatalmas hegyek ölelik körül. 

Közülük a "legapróbb", a Harder csúcsa 1322 méterrel magasodik a tengerszint fölé, a legmagasabb, a Jungfrau csúcsa pedig 4158 méterre. 

Önmagában tehát már a természeti adottságoknak köszönhetően mesébe illő hangulata van a völgynek, és ezt csak megfejeli a még svájci viszonylatban is kellemesen megépített városka, és annak tiszta, virágos házai és utcácskái. 

A kisváros kellős közepén hatalmas és gondozott park csalogat egy kis sétára, és innen is gyönyörűen látható a Jungfrau méltóságteljes, még a nyári hónapokban is hófödte koronája.

Gyakorlatilag bármerre is indulunk kirándulni a környéken, mindenhol el vagyunk ragadtatva a természet szépségeitől. A közeli kisebb csúcsokra akár gyalogosan, gondozott turistautakon is eljuthatunk, a meredekebb hegyoldalakon azonban felvonó vagy hegyi vasút segíti a közlekedést. 

A kilátás minden oldalról fenséges. Magasabbra merészkedve már fel kell készülni, térképpel, ruházattal és élelmiszerrel. Külön érdemes szót ejteni a magasabban, 1000 méter fölött található falvakról. A legtöbbe nem vezet autóút, csak gyalogosan, vonattal vagy felvonóval lehet megközelíteni. 

Ennek ellenére szemmel láthatóan jól szervezett az élet, az itt lakók pedig bizonyára hálásak az autók hiányának következtében végtelenül békés, nyugodt atmoszféráért. 

Érdemes megfigyelni a növényzet változását, ahogy haladunk felfelé. Kezdetben erdő vesz körül bennünket, ami kicsit magasabban már kizárólag fenyőfélékből áll. 

Aztán elmaradnak a fák, és helyettük alacsonyabb cserjék következnek. Kétezer méteres szint környékén már cserjét is alig látni, sokkal kopárabb a táj, de azért még rengeteg növényt, füveket, mohát és virágot találni. 

Aztán egyszer csak ők is eltűnnek, zord viszonyok, csupasz földek és sziklák uralkodnak. Végül 3000 méteres magasságban (szeptemberben) fehéren csillog minden a hónak és jégnek köszönhetően.

A hegyek helyett kirándulhatunk a tavak körül is, amelyeket a hegyekből lezúduló gleccserpatakok táplálnak. Vizük hideg és kristálytiszta. Ezen kirándulásoknak érdemes kerékpárral, esetleg autóval nekivágni. 

Akár a Thunersee-t vagy a Brienzer See-t választjuk, számtalan aranyos kis településsel fogunk találkozni utunk során.

Mivel Interlaken nagyjából Svájc közepén (Bern kantonban) található, autópályán bármelyik nagyváros (akár Zürich is) hamar elérhető. A mi társaságunk idén a Genfi-tó megkerülését választotta. 

Ahogy közeledtünk a tóhoz, úgy tűntek el fokozatosan a német nyelvű feliratok, és adták át helyüket a francia nyelvűeknek. A tó déli partjának egy szakasza magához Franciaországhoz tartozik, de a határellenőrzés felületes, annak ellenére, hogy Svájc nem része az Európai Uniónak.

Genfhez közeledve már kilométerekről jól látható a város ékessége, az öböl és egyben az egész város hangulatát feldobó szökőkút. 

Másodpercenként fél köbméter vizet pumpálnak a magasba, 200 kilométeres kezdeti sebességgel. Így 150 méter magasságba szökik felfelé a víz, hogy aztán a széljárásnak megfelelő irányba aláhulljon. Csodás látvány, ottjártunkkor még tisztán látható szivárvány is kirajzolódott a rengeteg víztömeg mögött.

Utolsó kirándulásunk Interlakenből vezet a legmagasabb hegy, azaz a Jungfrau csúcsa felé. A hihetetlen természeti szépséggel megáldott lauterbrunneni völgy irányában indulunk. 

A völgyet mindkét oldalról szinte függőleges, több száz méter magas sziklafal szegélyezi. Hatalmas vízesések övezik utunkat, a völgy kiváló helyszín az extrém sportok számára, csak úgy röpködnek az ejtőernyősök, bázisugrók a fejünk felett. 

Bepillantást nyerhetünk a helyi lakosok békés életébe is, akik leginkább csinos portáik rendben tartásával vagy teheneik gondozásával töltik idejüket.

Innen már muszáj vonatra szállnunk, hogy közelebb juthassunk a csúcshoz. A vasút egyszer csak bemasíroz egy alagúton, és eltűnik a hegy gyomrában. Maga a végállomás, Jungfraujoch is a hegy belsejében van, hangosbemondó köszönti az érkezőket Európa legmagasabban fekvő vasútállomásán. 

Egy hatalmas, sziklába vésett üregben és az oda telepített komplexumban találjuk magunkat. Van itt moziterem, étterem, múzeum, csillagvizsgáló és egy fantáziadús, jégből faragott szobrokkal teli jégpalota egyaránt. 

Persze ki lehet menni a szabadba is: csodálatos látványban lehet gyönyörködni. Na meg síelni, snowboardozni vagy éppen szánhúzó kutyákkal ismerkedni. 

Aki szereti a természetet, a hegyeket és kedveli a kirándulást, annak bátran ajánlható a Jungfrau környéke, csodálatos élményekkel fogja megajándékozni.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!