Utazó

2009.01.02. 11:09

A királyok fővárosa

Krakkó a lengyel királyok fővárosa volt, valamint Délkelet-Lengyelország közigazgatási, kulturális és ipari központja. Bár a főváros immár Varsó, a krakkóiak továbbra is az ország szellemi gócpontjának tartják a 750 ezer lakossal rendelkező települést.

PLT

Lehet tél vagy nyár, ősz vagy tavasz, barátom kéthavonta útra kel, s a hétvégéjét Krakkóban tölti. Amikor rákérdeztem, mi a logika az évtizedes gyakorlatban, annyit felelt: "Mert szeretem. Szerintem ez a legszebb város a világon." Ebben persze lehet túlzás, ám az biztos, hogy a hely nem hétköznapi. Varsóból érkezünk az éjszakai órákban, a belvárosban rendkívüli élet zajlik, rengeteg szórakozóhely csábítja a bulizni vágyókat. Leginkább angol turisták múlatják az időt, erős alkoholos befolyásoltságban. Nagy számban indulnak tömött charterekkel pénteken a szigetországból, s vasárnap este repülnek vissza. Nekik a hétvégi időtöltés kimondottan olcsó, persze, nem csak britek jönnek, a világ minden pontjáról fogadnak látogatókat.

A város a Visztula egyik kanyarulatánál épült, a Lengyel-Kárpátok legészakibb nyúlványának peremén, az ősi városmag a folyó bal partján alakult ki, itt található a lengyel királyok palotájával, székesegyházával koronázott Wawel. A vár keleti sarkától induló Ulica Grodzka vezet a Stare Miastó, az óváros központjába, a Rynek Glównyra, a főpiactérre.

A környék termékeny földjei, ásványai miatt már a történelem előtti időkben is lakott volt, százezer éves ősemberi település nyomaira leltek, majd a lausitzi kultúra emlékeire is, Kr. előtt 4000-ből. Aztán szlávok érkeztek a biztonságot nyújtó Visztula-parti területre, a legenda szerint Krak szláv fejedelem hozta létre az első, megerősített települést a Wawel-dombon. A két krónikás, Kadlubek és Dlugosz szerint az uralkodó megölte az itteni barlangban lakozó sárkányt, majd a dombra palotát építtetett.

Püspökségét 1000-ben alapították, majd a tatárok 1241-ben földig rombolták. Az 1243-tól 1279-ig uralkodó Szemérmes Boleszláv fejedelem IV. Béla magyar király lányát, Kingát vette feleségül, az ő uralkodása idején, 1257-ben kapta meg Krakkó a magdeburgi városjogot. Ekkor épült újjá a település, alakult ki mai városszerkezete, a központi rész körte alakú beépítése, amely a legkorszerűbbek egyike volt a középkorban.
A város virágkora Nagy Kázmér alatt kezdődött el, később, a 15. században Krakkót már európai hírű királyi székhelyként, szellemi és művészeti központként tartották számon, tízezer lakossal. Létrehozták az egyetemet, amely az európai humanizmus egyik központja lett, sok magyar tanult itt, persze, ez napjainkra sem változott, most is sok honfitársunk okosodik az egyetem padjaiban.

A tatárjárást követő legnagyobb csapást egy tűzvész jelentette, 1595-ben a Wawel leégett, s bár az elpusztult termeket barokk stílusban újjáépítették, a város hanyatlásnak indult, kihalt a Jagelló-ház, és a svéd eredetű  Waza családból származó uralkodók alatt a korábbi fény megkopott, elvesztette központi helyzetét, a 17. század elejétől Varsó lett a királyi székhely, bár a koronázási székhely Krakkó maradt. Később Ausztria részeként tartották nyilván, majd 1939 szeptemberében német csapatok szállták meg. A világháború vége előtt a kivonulásra készülő vesztesek a Wawelt aláaknázták, s felrobbantani készültek, ám a szovjet csapatok gyors előretörése miatt ez nem valósulhatott meg, 1945. január 18-án a várost épségben felszabadították. 

Városnéző sétánkat a Wawelben kezdjük, a monumentális épületegyüttesben. Úgy tartják, a középkori, budai várpalota mintájára épült, egyes részeinek kialakítása során dolgoztak itt olyan itáliai mesterek, akik a budai vár reneszánsz, Mátyás királyhoz kapcsolódó elemeinek építése során is munkálkodtak. A királyi palota boltíves, reneszánsz árkádsorokkal körülvett díszudvara egykoron lovagi tornák, udvari ünnepségek színhelye volt, a földszinti, első és második emeleti termeiben elképesztő mennyiségű műemléket találunk, a bútorok, a kandallók, a festmények, a faliszőnyegek korabeli gazdagságról árulkodnak. 

A városnézést az egyetem vörös téglás, kecsesen előreugró erkélyű, gótikus épületénél folytatjuk, az épületbe az Ulica Jagiellonskáról jutunk be egy csúcsíves kapu alatt, a hangulatos udvar közepén díszkút áll. Az óváros felé vesszük az irányt. A főtér északkeleti sarkában, a polgárváros főtemplomában, a Mária-templomnál időzünk, a kéttornyú, háromhajós bazilikában. Szépsége megragadó, pedig a stílusok keverednek: kettős tornya eltérő magassággal és sisakkal rendelkezik, kápolnái késő gótikusak, a főbejárat elé épített mozgalmas előcsarnok barokk jegyeket visel.

Az óvárost uraló, száz méter hosszú Posztócsarnok, a Sukiennice a tér észak-déli tengelyében helyezkedik el, eredetileg gótikus épület, amelynek boltíves, belső folyosóját a 14. század közepén emelték. Két évszázaddal később kapott reneszánsz jelleget, pártázatát 1556-ban készítették. A Posztócsarnok mellett áll az egykori városháza tornya, a korábban kulcsfontosságú, a 13. században emelt épületet többször átépítették, majd a 19. században lebontották. Tornya egyedül maradt, ám árván, magányosan is kimondottan szép, a belváros egyik legfőbb dísze.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!