Utazó

2009.03.10. 14:14

Wieliczka sobányája

Az elérhető távolságban lévő különleges helyeket kedvelőknek ajánlom úti célként a wieliczkai sóbányát. A Krakkó központjától 12 kilométerre lévő üzem egyszerre technikatörténeti és művészeti látványosság, miközben egy kis testedzés is színesíti a programot.

PLT

A régészek szerint Wieliczka környékén már ötezer évvel ezelőtt is nyertek ki sót a források vizének bepárlásával. Később a felszín alatti vizeket, majd a föld mélyén talált sótömböket használták kiinduló anyagként, miután permetezéssel vagy átmosással feloldották őket. A kilenc évszázadon át tartó kitermeléssel mintegy 7,5 millió köbméter sót termeltek ki a bányából. Az ipari méretű munkát 1996-ban fejezték be, azóta már csak a turistáknak szánt emléktárgyakhoz bányásznak alapanyagot.

A bánya legfelső része 64 méterrel van a föld felszíne alatt, a legalsó rész pedig 327 méterre. A 300 kilométernyi járat kilenc szinten helyezkedik el, a kisebb-nagyobb kamrák száma háromezerre tehető. A bányát harminc évvel ezelőtt felvették a világörökségi listára, 1994-ben pedig lengyel történelmi műemlékké nyilvánították. 

A legszebb járatok az IV. szinten vannak, ahol jórészt a túraútvonal is végighalad. A látogató a sok szintből annyit érzékel, hogy különböző formájú, megerősítésű járatokon halad végig, miközben többnyire lefelé halad. Hol embervastagságú gerendák vettek körül bennünket, hol maga a szépen megmunkált só jelentette a falat. 

A bányába egyénileg, lengyel vezetéssel induló vegyes csoportokhoz kapcsolódva 48-49 zloty a belépő 2009-ben a szezontól függően. (Jelenlegi árfolyamon mintegy 3400 forint fejenként.) Emelt összegért lehet más nyelven is vezetőt kérni, de igazán a látvány az érdekes. Ha valaki fotózni is akar, akkor ezért is további 10 zlotyt kell fizetni. Igaz, a villanó nélkül fényképezőkkel nem nagyon foglalkoznak. Vakuval meg egyébként sem nagyon érdemes kísérletezni, mert a só rendkívül barátságtalanul reagál a gép felől érkező fényre, vagy szinte teljesen elnyeli, vagy fehéren visszatükrözi azt.  

A bányában nagyon vigyáznak a vendégekre. Indulásnál és visszatérésnél is számítógépbe rögzítették a pontos létszámot, nehogy valaki elvesszen. Ha mégis előfordulna, akkor megkeresik, de ezért azonnal fel is számolnak 500 zlotyt. Lefelé gyalog mentünk egy fából készült szűk lépcsőházban. Olyan volt, mint valami csigalépcső szögletes kiadásban. (Ha valaki nem szereti az ilyen szédítő gyaloglást, különdíjért mehet lifttel is.) Összesen 314 lépcsőfokot tettünk meg a túra 64 méter mélyen lévő kiindulási pontjáig, ezalatt 54 lépcsőszintet haladtunk lefelé, miközben teljesen elszédültünk. 

A végigjárt útvonal mintegy két kilométer hosszú, ez-alatt további 71 métert mentünk lefelé három szintet érintve. A két órán át tartó séta nekem sokkal hosszabbnak tűnt. Igaz, közben húsz kamrát néztünk meg, melyek között néhány hatalmas is volt.
A termek jelentős részét kápolnaként használták vagy valamilyen lengyel történeti személy emlékhelyeként alakították ki. Mindenhol szentek, híres emberek szobrai fogadtak bennünket. Persze, mindegyik sóból kifaragva. Kopernikusz, Nagy Kázmér, Goethe, Pilsudski, II. János Pál és persze a bányához történetével közvetlenül is kapcsolódó hazánklánya, Szent Kinga, IV. Béla lánya. A legenda szerint itt találták meg a bányászok azt a gyűrűt, amit ő valahol Máramarosban egy másik bánya mélyére dobott, és a megtalálónak ígérte a kezét. Így lett a felesége Szemérmes Boleszláv krakkói és szendomíri hercegnek. 

Egyes termekben gépekkel, eszközökkel, szobrokkal és bábokkal bemutatják a bányászok munkáját, életét és a bánya működését. Az egykori bányatűznek emléket állító kiégett kamrában láthatjuk például a járatokban a robbanásveszélyes metángáz után lánggal kutató vezeklőket, a görbülő, szétroppanó oszlopokon a bánya talajának ma is zajló mozgását, megnézhetjük a komplett lóistállót, ahol egykor születésüktől elmúlásukig éltek a lifteket (járgányokat), csilléket, szivattyúkat mozgató lovak. Egy kisebb kamrában panoptikumszerűen még azt is megformázták, hogyan zajlott a bányászok bérének kiadása. 

A legnagyobb látványosságot nekem a katedrális méretű Szent Kinga-kápolna jelentette. Az 54 méter hosszú, 16-17 méter széles, 10 méter magas sóterem falain szobrok, domborművek örökítik meg a Bibliából ismert jeleneteket. A főoltárnál a névadó Szent Kinga szobra áll fehér sókristályokkal a háttérben, a terem másik végében pedig II. János Pál szobra is.

A bányában több konferenciateremet alakítottak ki. Jártunk egy önkiszolgáló étteremben, ahol a falakat szép fafaragásokkal díszítették, egy másik helyen több ajándékbolt, büfé működött. Van több tó, egyiken korábban csónakázni is lehetett. Voltunk egy rendkívül magas teremben, ahol a 2. világháború alatt a koncentrációs táborból idehozott rabokkal repülőalkatrészeket készíttettek. Találkoztunk a Bányarémmel is  másik nevén a Kincstárnokkal , aki a bányászok hite szerint jólelkű, és megmenti őket, ha baj van.

A túra végén 135 méteres mélységben értük el a gyorsliftet, ami másodpercenként négyméteres sebességgel száguldva hozott fel bennünket a szabad levegőre.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!