Ipolytarnóci nyomkeresés

Nógrád megye északi szegletében - Budapesttől mintegy 140 kilométerre - bújik meg földtani örökségünk gyöngyszeme, az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület. A ma már Európa-diplomás és világörökségi nevezés alatt álló terület egy vulkáni katasztrófának és a különleges konzerválódási körülményeknek köszönheti, hogy megőrizte 17-23 millió évvel ezelőtti arculatának lenyomatát.

Ipolytarnóc nevét először a környéken megtalált csaknem száz méter hosszú és nyolc méter kerületű megkövesedett faóriás tette híressé, amely a világ legnagyobb ismert megkövesedett fenyőféléje. Több mint húszmillió évig pihent a csaknem harminc méter vastag vulkáni üledék alatt, arra várva, hogy az utódok ráleljenek. A helybéliek Gyurtyánkő-lóczának nevezték el, s a kővé válásáról varázslatos meséket szőttek. A tudományos vizsgálatok 1836-ban kezdődtek, s Ipolytarnóc hamarosan a téma iránt érdeklődők zarándokhelyévé vált. A famatuzsálem mellett 1900-ban ősállatok lábnyomait is felfedezték, majd a szomszédos vízmosás cápafogas homokkövei kerültek a felszínre.

Ipolytarnóc mai látogatóit a 2007-ben átadott Ősfenyő Belépő fogadóépület üdvözli, amely önmagában is figyelmet érdemel, hiszen közlekedőfolyosója a már említett, gigantikus, megkövesedett fa belső üregét imitálja. Mozija, jobban mondva a 4D Motion Theatre szimulációs terem világszínvonalú látványosság: a digitális animációs filmen "életre kel" az ősvilág, sőt a nézőket mozgó székek "repítik" a miocén korba. A valaha élt állatokat a területen fellelt lábnyomok alapján rekonstruálták a technika segítségével. Miután az öveket becsatoltuk, fülledt esőerdő tárul a szemünk elé, a harmincemeletes toronyházak méretével vetekedő óriásfákat kúszópálmák szövik át, medvekutyaszerű szörnyetegek csattogtatják felénk fogaikat és tepernek le őzre emlékeztető patásokat.

A virtuális kalandok után az időutazást a tanösvényeken folytathatjuk, amelyek a fogadóépület melletti pihenőhelyről indulnak. Előtte azonban mindenképpen csodáljuk meg a Bükkábrányból ideszállított nyolcmillió éves mocsári ciprusok maradványait, amelyek védőtető alatt találtak ideiglenes otthonra. (Mint megtudtuk, a végleges bemutatóhely a tervek szerint a közeljövőben Miskolcon épül fel.)

A mintegy fétszáz méter hosszú kőzetparki tanösvényen minden egyes lépés 15 ezer évvel visz közelebb a geológiai tanösvény bejáratánál levő rétegek korához. Az idő kerekét visszapörgető séta átéléséhez kétmillió évenként elhelyezett feliratok, valamint az idősorba illeszkedő kőzetminták nyújtanak segítséget.

A geológiai ösvény az ősi tenger (a Paratethys) fenekétől a vulkánok tetejéig ívelő időutazásra hívja a látogatót. A nyolcszáz méteres körút teljes hosszában akadálymentesített, utcai cipőben esős időben is kényelmesen bejárhatjuk. Itt láthatjuk a legfontosabb ősmaradványokat: a cápafogakat, a kövesedett fákat, levéllenyomatokat és az ősállati lábnyomokat. Érdekesség, hogy a cápafogakat a régi ipolytarnóciak megkövesült madárnyelveknek nevezték el, s ekként árusították a területre vetődőknek, egészen a múlt század közepéig. Szerencsére a védelem időben közbeszólt, a lelőhely megmaradt, s a legújabb kutatások már huszonöt cápafajt mutattak ki.

Néhány méterrel távolabb, két csarnokban különleges homokkőlap késztet megállásra, amelyen páratlan értékű pillanatfelvételek, ősállati nyomok maradtak hátra. A csaknem kétezer négyzetméteres felületen ez idáig tizenegy gerinces állatfaj - egyebek között ősorrszarvú, őz- és szarvasfélék, ragadozók és madarak - háromezer lábnyomát azonosították a szakemberek.

A biológiai tanösvények voltaképpen erdei sétautak, amelyeket kellemes pihenőhelyek, kilátó és a helyi kőbányászkodás emlékei színesítenek. A négy kilométer hosszú Kőszikla-ösvény vízmosások, tanyaromok, kőzetkibúvások és felhagyott kőbányák mentén vezet végig. Igaz, ez esős időben nehezebben járható, főleg a második szakasza igényel nagyobb felkészültséget, de megéri!

A tanösvényeken tett séta során ne feledjük, hogy védett területen járunk. A természeti értékeknek ugyanis eddig csak a töredékét tárták fel, a múlt nagy része lábunk alatt rejtőzik Ipolytarnócon.