A cédrusok árnyékában

A beszámolók hol háborús konfliktusokról, emberáldozatokról, területi vitákról, vallási villongásokról, tárgyalásokról, megegyezésekről, annak megszegéséről, majd helyreállításokról szólnak. De ha valaki oda eljut, elsősorban a terület gazdag történelmi múltját, az ókori Római Birodalom építészeti csodáit, sokszínű kultúráját igyekszik megismerni. Amikor tüzetes ellenőrzés után a négymilliónyi lakosú országba léptem, a szorongás érzése egyre erősödött bennem. A feszültség szerencsére gyorsan oldódott, látván, a messziről jött idegent itt is szeretettel fogadják.

Libanon vonzását a számtalan természeti csoda alapozza meg. Elég csak a Földközi-tenger 225 kilométeres partszakaszára gondolni, ahol a tenger vize még télen is meleg, fürdésre alkalmas. Igazán ritkaság, hogy a tengerparttól néhány kilométerre, a hófedte hegyekben minden évszakban síelni lehet. Így aztán nem véletlen a békeidőben megsokszorozódó idegenforgalom. A hegyek szinte őrt állnak a termékeny területek felett. Így óvja meg a büszke Libanoni-hegység a keletre elterülő Bekaa-völgyet.

A hegyek lankás oldalát örökzöld erdők borítják. Úgy 2000 méter magasságig a 40 métert is meghaladó óriáscédrusok büszkélkednek. Ez az értékes, különös alakú fa Libanon jelképe, címerének része. A helyiek Arz el Rabnak, az Úr cédrusainak nevezik. Állítólag néhány 1500 éves is lehet, s abból az időből származik, amikor Salamon király elkészíttette cédrusból jeruzsálemi palotáját és templomát. Az egyiptomiak szarkofágot készítettek belőle. A föníciaiak, a görögök házaik, templomaik és gályáik építésére használták a könnyen megmunkálható, az időjárásnak és víznek ellenálló cédrust.

Nemcsak mi, hanem a libanoniak is tudják, hogy a gyógyszerészből festőművésszé vált Csontváry Kosztka Tivadart (1853-1919) is rabul ejtette a hatalmas cédrusok fenséges látványa, s ennek nyomán megalkotta a Magányos cédrus, valamint a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban című világhíres festményeit, amelyekben a változó világ feletti szorongó érzéseit, egy meg nem értett, törékeny lélek fájdalmát fejezi ki.

A faóriások közelében az ember szinte jelentéktelen, aprócska lénynek tűnik. A látvány lenyűgöző. A fák méltóságteljesen, vigyázóan állnak, talán úgy, mint a nagy magyar festőgéniusz korában. Ernyőszerű koronájukról most is lecsüngnek a megújulást ígérő, ingatag hajtások. A tűlevelek mintha táncot járnának, s alig hallható zizegésük talán a messzi múltból valami varázslatos üzenetet közvetít. Aztán lassan a varázslat, az álmodozás tovaszállt, elsuhant. Onnan a magasból a városra letekintve, mintha a múlt szelleme érintett volna meg, teret követelve az évszázadok történéseinek megismeréséhez, megértéséhez.

Ha az ország évszázados múltját nyomon kísérjük, szomorú, hogy a térség szinte valamennyi hadserege átvonult e területen. A kormány mindent megtesz a gazdaság helyreállítása, az idegenforgalom újjáélesztése érdekében, de úton-útfélen fegyverek és harci járművek mindenre készenlétben állnak. Az talán segít majd, hogy Libanonnak jelentős szerepe van a Szíria és Jordánia közötti tranzitforgalom fenntartásában, mely mindhárom ország gazdasági érdeke.

A gazdasági, társadalmi fellendülés megvalósításában, az ország szerepének, fényének visszahódításában jelentős a szerepe a két folyó ölelésében lévő, másfél milliós fővárosnak, Bejrútnak, ahogy ott emlegetik, a "szépséges hölgynek". Egyébként a város nevének közismert jelentése: "A hely, ahol a források csoportja létezik", utalva a két folyóra. A föníciaiak által alapított település egy dombon épült, s onnan szemet gyönyörködtető a rálátás a kéklő tengerre.

A másik oldalon a Libanon-hegység, az "Isten feje" meredeken leereszkedik a tenger partjáig. A látvány elragadó, földrajzi adottságaival, óvárosával és modern negyedeivel, még a háborús évek után is. A Közel-Keleten Bejrút gazdasági, kulturális szerepe vitathatatlan. Ennek alakulásában jelentős tényező, hogy a Földközi-tenger keleti részének legnagyobb kikötője itt van, amely fogadja és útnak indítja a gazdag rakományokkal terhes hajókat.

S ezt a várost, utcáit, épületeit, műemlékeit rongálta meg, pusztította el a másfél évtizedes polgárháború. Városszerte még mindig láthatók a szétlőtt épületek, emlékeztetve a közelmúlt szörnyű eseményeire. Aztán a tartós béke reményében úgy érzékelhető, hogy az egész város egy nagy-nagy építkezés. Műemlékek születnek újjá, sokszor túl modern épületek emelkednek a magasba és széles utak teremtenek vérkeringést a fejlődésnek.
Biztató jel, hogy nem lankadó az itt élők életkedve. Bizakodóan mondják, Bejrút újjászületik, élni akar. Történelme során itt sokszor a sötét enyészet ülte torát, de híres költőjük szavaival vallják: "Bejrút ezerszer meghalt és ezerszer feltámadott!"

A város nagyon sok páratlan látnivalóval rendelkezik. Nevét a Kr. e. 14. században egy ékírásos, föníciai szövegben említették meg. Természetesen már jóval korábban, több mint ötezer éve ember lakta terület volt. Erről tanúskodnak a Bejrút óvárosa alatt még feltáratlan föníciai, perzsa, görög, római, bizánci, török idők íratlan emlékei. Most igyekeznek az újjáépítés és feltárás munkálatait összehangolni. 2100 évvel ezelőtt Berytus néven szereplő római kolónia volt, ahol a híres jogi akadémia is működött. De a kivédhetetlen természeti erők, földrengések, árvizek, tűzvészek sokszor a váratlan pusztítás előidézői voltak. Ezek egyike 551-ben hosszú időre megbénította a város életét. De azért még ma is áll az a fennmaradt öt hatalmas római oszlop, amely a régi idők dicső napjait őrzi és idézi.