Utazó

2010.07.21. 07:46

Hagyomány és befogadás

Marokkó a legnyugatibb keleti, arab ország, és ez nem csak földrajzi értelemben igaz. Rendkívül vendégszerető és barátságos nép lakja, amely történelme során többször bizonyította toleranciáját, befogadó volt és elfogadó, úgy, hogy eközben saját hagyományait, kultúráját is megőrizte.

PLT

Északnyugat-Afrikának ezt a részét története során főníciaiak, rómaiak, majd vandálok hódították meg, a Kr. utáni 5-6. században a Bizánci Birodalom része lett, majd Mohamed próféta tanításai ide is elértek, és már a 7. század végén iszlám államot és dinasztiát alapított Idrissz ibn Abdullah. Ezt követően több dinasztia uralta az országot  idrisszidák, almoravidák, almohádok, szaaditák. Később az alavita dinasztia került uralomra, a mostani király, VI. Mohamed is ebből a családból származik.

Többnyire sikeresen álltak ellen a támadásoknak, a spanyol és portugál hódítók is csak néhány tengerparti várost foglaltak el időlegesen. 1912-ben azonban Marokkó több mint fél évszázadra francia védnökség alá került. Az ország szabadsága korlátozott volt ugyan, ám hatalmas gazdasági fejlődést is hozott ez az időszak. A tengerparti városok óriásira nőttek, kikötők épültek, fellendült a kereskedelem, ám a tengertől beljebb élő lakosság helyzete alig változott. Ez a kettősség ma is jellemző Marokkóra, aki látta Alejandro González Inárritu számos díjat nyert Bábel című filmjét, az tudja, mire gondolok. A pásztorok a hegyekben ma is ugyanúgy élnek, mint évszázadokkal ezelőtt.

Az egymást váltó dinasztiák és uralkodók más-más várost tettek meg székhelyükké. Marokkó királyi városainak felkeresésével szinte történelmi időutazást tehetünk.

Rabat, a mai főváros, modern, rendezett és elegáns, mint maguk az uralkodók. VI. Mohamed király európai egyetemeken tanult, felesége, Lalla Szalma hercegnő egy tanár lánya, amúgy végzettsége szerint informatikus. Fényképüket sok helyen láthatjuk a városban, két gyermekükkel, európai ruházatban. A hercegnő nemhogy arcot takaró nikábot nem hord, de még fejkendőt sem. Természetesen vallásos moszlimok, de ez nem a külsőségekben nyilvánul meg, maguk a példái és tanítói, hogyan lehet a 21. században modern iszlámhívőként élni. Marokkó amúgy azon ritka arab országok közé tartozik, amelyek diplomáciai kapcsolatban állnak Izraellel, bár a nemrég történt gázai támadás beárnyékolta ezt a kapcsolatot. Ám ne lepődjünk meg, hogy Marokkóban járva izraeli turistacsoportokkal is találkozunk.

A modern, nyugatias Rabatban is megőrizték a múltat, érdemes felkeresni a medinát (óvárost), a nyüzsgő piacot (szuk), az Oudayas kashbát (erődvárost). A város fontos látnivalója még V. Mohamed mauzóleuma. Ő  volt a mostani király nagyapja, akinek uralkodása alatt Marokkó visszanyerte függetlenségét. Sírját éjjel-nappal őrzik, és folyamatosan olvassák fel a Koránt.

Utunk Meknesbe vezet tovább, a marokkói Versailles-ba. A várost Moulay Ismail alapította, aki XIV. Lajos kortársa volt és nagy rajongója. Pompázatos palotákat építtetett, fővárosát háromszoros fallal vetette körül, amelyen díszes, monumentális kapuk nyíltak. Az egyik legszebb a Bab El Mansour, amely ma is látható. Marokkó vallási toleranciájára jellemző, hogy Meknes mecsetjében a mihráb mellett a mozaikkal díszített falon egyik oldalon keresztet láthatunk, a másik oldalon Dávid-csillagot.

Továbbutazva Fezbe, érdemes megállni Volubilis, az egykori római város romjainál, hogy megcsodáljuk a villák épségben megmaradt míves mozaikpadlóit, az épületek ma is álló oszlopait. És még egy dolog miatt érdemes megállni: innen látható legjobban a fekvő tevéhez hasonlító Moulay Idriss, Marokkó szent városa. Nem tiltják a belépést, de nem is szeretik a turistákat, és ezt érdemes tiszteletben tartani. Itt nyugszik az államalapító I. Idrissz, mauzóleumához ezrek zarándokolnak el évente. És ide gyűjtötték össze Marokkó leprásait, hogy a kíváncsi szemek elől védve élhessenek. A két dombra épült Moulay Idriss fehér házaival a távolból valóban olyan, mint egy fekvő teve.

Fez az egyik legrégebbi királyi város, Marokkó vallási és kulturális központja. Itt is fontos látnivaló a medina, valamint a Karauine mecset és környéke, továbbá II. Idrissz mauzóleuma. A 14. században épített királyi palota egy részét is bejárhatjuk, és érdemes felkeresni a mellette lévő zsidónegyedet, a mellahot, amely a legnagyobb volt valaha Marokkóban. Fez híres a kézműveseiről is, betérhetünk valamelyik bőrcserző, ötvös, szőnyegszövő vagy fazekas műhelyébe, rendkívül szép portékákat láthatunk és vásárolhatunk.

Marrakesh, a vörös város, már az Atlasz-hegység lábainál fekszik. Lent pálmafák, fölöttük a magasban az Atlasz hófödte csúcsai. Minden háza vörös, miként a város körüli földek is. A 11. században alapították az almoravidák, akik csodálatos palotákat és kerteket hoztak létre. A legnevezetesebbek a Bahia palota és a Menara kert, amelyeket feltétlenül érdemes felkeresni az arra járóknak. Kihagyhatatlan látnivaló még a Koutoubia mecset (igaz, turisták nem mehetnek be, de kívülről is nagyon szép), valamint a Jemma El Fna, a hatalmas tér, amely a kulturális világörökség része. Nappal kígyóbűvölők, tűznyelők, artisták, állatszelídítők szórakoztatják itt a járókelőket, az asztaloknál árulnak értékes holmikat és kacatokat is, a legbizarrabb azonban, hogy több asztalnál műfogsorokat is láttam. Odament az érdeklődő, megpróbált néhányat, és ha passzolt valamennyire, akkor megvette a protézist. A Jemma El Fna téren egyébként nem árt az óvatosság, mutatványost, állatszelídítőt csak akkor fényképezhetünk, ha előtte fizettünk. Az is előfordulhat, hogy egy kígyót vagy majmot dobnak a nyakunkba, aztán kikapják a kezünkből a fényképezőgépet, hogy némi pénzért így lefotózzanak bennünket. Este a tér hatalmas lacikonyhává alakul át, többtucatnyi helyen sütnek-főznek. Ne hagyjuk ki, nyugodtan ehetünk bármit, amit megkívánunk, nagyon vigyáznak a tisztaságra, mert ha valamelyik árussal probléma akad, azonnal kizárják maguk közül.

A marokkói konyha jellegzetes ételei a különböző pálcikás húsok (birka, csirke, speciális fűszerükkel, a ras el-hanouttal beszórva, amelynek összetétele titok, minden család a sajátjára esküszik), a kuszkusz köleskásával, valamint a tagine-tálban készített finomságok. Ez a kétrészes cserépedény egy nagy tálból és egy kúp formájú, felül nyitott tetőből áll. Egyszerre teszik bele a megfűszerezett húsokat és a zöldségeket, amelyek finoman összepárolódnak a kúpos tető alatt. Muzulmánok lévén a marokkóiak alkoholos italokat nem fogyasztanak - a turista persze bármit megvehet -, de mindenütt kínálják a mentateát, egyfajta mutatványként magasból öntik a kannából a forró vizet a poharakba, amelybe friss mentaleveleket és rengeteg cukrot tesznek.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!