Utazó

2012.05.10. 10:38

Bern, a medvék és tornyok városa

Bern, Svájc fővárosa azért kapta a medvéről (németül Bär) a nevét, mert a város alapítója, bizonyos Berthold Von Zähringen herceg - úgy az 1190-es években - elhatározta, arról az állatról nevezi el lakhelyét, amelyet vadászata során először elejt. Bármilyen hihetetlen, ezen azóta sem akart senki sem változtatni.

Osváth Sarolta

Svájc egy ilyen ország. Féltőn őriznek és ápolnak mindent, ami régi, ami érték és ezt mindenki magáénak érzi. Így aztán nem csodálkozunk, hogy a városban tett kirándulásunk során a medveszimbólummal mindenütt találkozunk. Természetesen vannak igaziak is, szerencsére ők nem sétálgatnak szabadon a turisták között, hanem a várost átszelő Aare folyó partján a 16. században kialakított Bärengrabenben élik ma már stresszmentes hétköznapjaikat. Bern ugyanis hiába a svájci gazdasági és politikai élet központja, békét és nyugalmat áraszt.

Közhelynek számít az útleírásokban, ha egy városról azt írják: "igazi ékszerdoboz". Mit mondjunk Bernre, amikor az óvárosa, úgy, ahogy van, a világörökség része?! A város egyébként Svájc közepén helyezkedik el, állítólag ez Európa közepe is. Bár a helyiek szerint Bern a legsvájcibb város és a helyi dialektus a legsvájcibb német, az egyik legszebb példája a középkori európai városépítészetnek. A történelmi óváros a Bernt átszelő Aare folyó egyik patkószerű kanyarulatában fekszik, a többi városrésszel hidak kötik össze. Az egyik leghíresebb az Alsóvárosi toronyhíd, amely eredetileg 1256-ban fából készült. A város felőli hídfőnél érdemes megállni egy rövid időre, itt látható a Kikötő-kapu (Ländtetor), amely a legkorábbi berni épület, Nydegg várának egyetlen fennmaradt része, a közelben újabb híd íveli át a folyót. A berni óváros különleges hangulatot áraszt, mintha a középkorban lépkedne az ember. A lakóházak többsége két-három emeletes, a 15-16. században épült, és változatos színekben pompázik. Az utcaszintről két-három lépcsőfokon boltíves árkádsorra jutunk, ahol üzletek sorakoznak. Innen nyílnak a házakhoz tartozó pincék is, amelyeken még megtalálhatók a több száz éves fa- és vasajtók.
 
Bern egyik leghíresebb nevezetessége a 12. században épült Óratorony, amely kezdetben városkapuként, majd egy ideig női börtönként is szolgált. Az 1405-ös tűzvész után újjáépítették, ekkor kapott egy óraszerkezetet és egy harangot. Azóta - évszázadokon át  - az Óratorony órájához igazítottak minden időmérőt a városban. Vélhetően ugyancsak a 15. század első feléből való az asztronómiai óra a torony keleti oldalán, az óránként mai is megszólaló, medvefigurákat felvonultató órajáték Casper Brunner keze munkája (1530).


 
Eredetileg ugyancsak 1256-ban épült a város másik nyugati városkapuja, a Ketrec-torony, valaha szintén börtönként is funkcionált, a ma 49 méter magas toronyépületen szintén "antik" órák mutatják az időt. A Hollandi-torony vagy Dohányzó-torony és a Kristóf-torony csak távoli látványként fér bele a városnézésünkbe, hiszen már alig várjuk, hogy néhány percre megpihenjünk a Münster székesegyház magasztos falai között. Tán mondanunk sem kell, hogy a református Bern legfőbb temploma helyén eredetileg - már a 13. századtól - kápolna állt. A székesegyház a svájci késő gótika gyönyörű példája, tornya nyolcszög alakú és 100,6 méter magas. A Francia-templom is említésre méltó, valaha a hugenottáknak adott menedéket. Egyebek közt Svájc legnagyobb harangjával is büszkélkedhet.

A város legpatinásabb épülete, a Városháza (Rathaus) Bern gazdag kereskedővárosi múltját idézi, miközben ma Bern kanton politikai központja, itt tartja a kanton nagytanácsa évi öt rendes gyűlését. Az óvárosi nemesi-polgári családok palotáinak egyik legszebb példája az Erlach-palota, a Gabonaház (Kornhaus) viszont elég fiatal, "csak" a 18. század elején épült gabonaraktárnak. Manapság irodák, kiállítóhelyiségek találhatók benne, a szomszédságában a Városi Színház (Stadt-theater) neoklasszicista épületében gyönyörködhetünk. Ezt követően megpihentünk egy igazi svájci kávézóban, az óvárosi árkádsoron...

 

Gyönyörűek Bern kútjai, bár korántsem díszkútként működtek, a dombra épült város lakóinak elsőrendű víznyerő helyéül szolgáltak. A város történetének korai szakaszában ásott kutak közül mára 16  maradt meg, amelyek köztéri díszkútként a városkép részei.

Az Utazó rovat cikkei

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!