Utazó

2007.02.21. 10:26

A pénztárca legyen tele

Tizenöt évente megesik, hogy  az embert elfogja a mehetnék, visszatérne oda, ahol már járt, s megtekintené a változásokat. A rómaiak által alapított több mint kétezer éves város, London kapcsán éreztem így, mivel a fapados jegy olcsó, érdemes újra eljönni.

PLT

Nem mondok vele újat, a   2012-es olimpia leendő házigazdája, a brit főváros az egyik legnépszerűbb a turisták körében. Rövid időn belül két hétvégét is sikerült eltöltenem a szigetország szívének számító metropolisban. Vízum nem kell, s az  olcsó légijáratok megjelentével egyre többen gondolják úgy, érdemes meglátogatni a tízmilliós nagyvárost. Ám London legalább egy dologban más, mint a többi célállomás. Ide nagyságrendekkel több pénz kell, mint egy átlagos nagyvárosba. Például a vonat vagy a busz, amely a körülbelül ötven kilométerre fekvő légikikötőből a belvárosba visz, lényegében ugyanannyiba kerül, mint amennyibe a repülőjegy. Az egyhetes metrójegy, ami az első három, központinak mondható zónára érvényes (hat zóna van, a hatodikban  A és B is), több mint 25 font. Az első két zónára érvényes napijegyekért (a nevezetességek zöme itt található) forintálisan kétezret kell leszurkolni, könnyebbség, hogy a tikettekkel a buszokat is lehet használni. 

Bár hatalmas felhőkarcolók mindössze a Docklands nevű külső negyedben épültek és épülnek, London világvárosias jellegét le sem tudná tagadni. Az eligazodásban segít nyolc éve itt élő Pisti barátom. Meséli, ha egy nappal korábban jövünk, találkozhattunk volna Kylie Minogue-gal, aki egy kozmetikai terméket népszerűsített, s autogramot is osztott nagy lendülettel. Az áruház mesés, az árak is ennek megfelelőek, egy általam nem ismert  (ettől persze még lehet világhírű) férfinyakkendőért szemrebbenés nélkül elkérnek százezer  forintnak megfelelő helyi pénzegységet, órát is lehet venni 25 millió forintért. Még ki sem heverjük a megrázkódtatásokat, nagyvonalú hazai barátaimnak köszönhetően egy átlagos olasz étterembe térünk be hatan, nem a belvárosban, hanem a jónak mondható Chelsea negyedben. Az előételt (néhány szelet sonka, sajt, aszalt paradicsom, olajbogyó) sült hús követi sült burgonyával. Édességet nem fogyasztunk, fejenként két deciliter borral és egy kis sörrel kísérjük le az elfogyasztottakat. Majd érkezik a számla, ami némi meglepetést kelt, mivel súrolja a százezer forintot.

A drágaságról a folytatásban is meggyőződünk, a múzeumi belépőkkel sem viccelnek, a Towerbe 15 fontért (egy font 384 forint, tehát érdemes nagyvonalúan négyszázzal szorozni) lépünk be. Az erődítményt Hódító Vilmos építette az 1066-os hastingsi csata után, a 12. századtól állandóan bővítették és átalakították. Később börtönként is szolgált, a legősibb európai erődök és várak egyike. A Jewel House-ban őrzik a koronaékszereket, a különleges kincsek közé tartozik a St. Edward korona, amely 1661-ben színaranyból készült,  az Imperial State Crown is, amelyet 3000 gyémánt és egyéb drágakő díszít, továbbá az indiai császári korona, amelyen egy 343 karátos smaragd található. Valamint fellelhető a királyi jogar "Afrika csillagával", a világ legnagyobb, 534 karátos  csiszolt gyémántjával. Amíg a kincsekhez érünk, áttekintő film pereg, az utolsó képek Erzsébet anyakirálynő koronázását mutatják be. 

A Tower hídon sétálgatunk, azonban a rendkívül csípős szél és a szemerkélő eső miatt nem ballagunk át a túloldalra. Az építményt a folyópartról figyeljük, a Tower Bridge nyolc éven át, 1886-tól 1894-ig épült, két, 66 méter magas tornya London jelképe lett. A híd középső része két, egyenként 1100 tonna súlyú felvonóhídból áll, 90 másodperc alatt felnyitható, ha nagyobb hajók haladnak át.
Utunk a Westminster apátságba vezet (a belépő 10 font), amelyet a 11. század közepén, egy 750 évvel korábban épített bencés apátság  helyén alapított Hitvalló Edward, Hódító Vilmos  uralkodása óta (1066) pedig az angol királyok koronázási temploma, a legtöbb  uralkodó a  hozzátartozókkal itt lett eltemetve. A templom 170 méter hosszú, 25 méter széles, s 34 méteres magasságával a legnagyobb  gótikus templomhajó a szigetországban.
A  szintén monumentális Szent Pál-katedrálist vasárnap délben nézzük meg (mise van, a belépés így ingyenes, amúgy 9,50), London püspöki templomát 1675 és 1710 között építették az 1666-ban leégett középkori Pál-templom helyére, olasz reneszánsz stílusban. A székesegyházba széles márvány lépcsőfeljárón jutunk fel. 

A királyi család otthonánál, a Buckingham Palace-nál csalódottan vesszük tudomásul (több százan), a kerítés mögé helyezett táblára pillantva: az őrségváltás ma elmarad...  Sétálós program következik a St. Jameşs Parkban, a Green Parkban, valamint a Hyde-ban. Utóbbi gondozott pázsitjával, kertjeivel a londoniak kedvenc piknikezőhelye. Amikor érkezünk,  kellemesen süt a nap, a parkban található tó, a Long Serpentine partján sétálunk.

Aztán elered az eső, buszra szállunk, s a belváros felé vesszük az irányt. A Picadilly Circus (a város szíve) hatalmas fényreklámjait bámuljuk, majd a szerelem istenének, Erósznak a szobrával díszített kutat. A Trafalgar téren megnézzük Nelson admirális 55 méteres szobrát, amit 1843-ban emeltek az 1805-ös trafalgari győzelem emlékére:  a kiváló hadvezér legyőzte a francia-spanyol hajóhadat. A Trocadero, a bevásárló- és szórakoztatócentrum nem köt le bennünket, a Covent Garden jobban.  300 éven át itt volt a városi virág- és  zöldségpiac, ma  a mutatványosok, kirakodóvásárosok mellett  éttermek, kávézók, galériák és üzletek  működnek benne. Cimboráim nem éreznek késztetést, ők inkább söröznek egy pubban, amíg én  musicalt nézek a négy legrégebbi londoni színház egyikében, a West Enden található  ódon Shaftesburyben. A produkció pazar, meglepetésemre csak háromnegyed házzal megy az előadás, ám  az élmény életre szól.
London vitán felül  izgalmas, lüktető világváros, amit érdemes megnézni. Egyszer biztosan. Ami fontos: esőkabátot, esernyőt meg pénzt vigyünk. Utóbbiból sokat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!